Vagyis Misi Mókusról ezek lehetnek a legelső sorok: „Azután egy nagy fakalitkában bozontos farkú mókus ugrált egy kis malomkerékben. Vagy pedig vörös bundáját szétborzolva gubbasztott a ketrec sarkában. És várta, mikor hasad meg a kis szíve, hazája, az erdő után. Mert ez a kis vörös artista nem fogságban született. Egy erdei faodúban fogták el hálóval, és irtózatosan szenvedett a madárkereskedőnél.” (III. Bandika a vészben)

Tudom, hogy az elfogás részletei annyiban nem stimmelnek, hogy Misi Mókust egy parkban fogták el, de ennyi különbség belefér. Milyen is az a mókus, aki ebben a kanári-regényben felbukkan? Vadóc, szemtelen, dühös és alaposan kilóg a sorból. Ez a lélekrajz Misi Mókusra is ráillik.

A Misi mókus egy nagyszerű, méltán híres gyerekmese, de számomra most nem is a meseisége miatt érdekes, hanem amiatt, hogy a Tersánszky-alakok és -témák egyik nagy gyűjtőhelye!

Kezdjük azzal, hogy Tersánszky írásművészetének szempontjából nagyon fontos momentum, hogy a mese főhőse egy állat. Csak azért nem feltűnő most a dolog, mert egy meséről van szó, melyekben gyakrabban szerepelnek állatok. De egyébként az állatkedvelő íróra nagyon is jellemző ez a választás. 

Azt már említettem, hogy a szabadságvágyó, vad mókus is egy korábbról ismert alak. Mondjuk arról eddig valóban nem volt szó, hogy fekete lenne a farka. Viszont az állatok közötti vezérség témájára megint ráismerhetünk a szarvasokról szóló, Egy vezérbika feljegyzései című Tersánszky-műből.

„A fekete farkú mókus mind ügyes, mind erős, mind eszes, mind agyafúrt. Mindből a mókus nép vezére lesz” ‒ jövendöli a Misi Mókus kalandjainak tudósa.

A kis mókus iskolába kerül, méghozzá mókusiskolába, mely nagyon hasonlít A szerelmes csókában, Tersánszkynak ebben a csókákról szóló regényében leírt iskolájához: „Milyen az a mókusiskola? Csakolyan, mint minden iskola. Azt tanítják a gyerekeknek, aminek majd felnőttkorukban hasznát veszik”. De a kis mókus unja a sulit, és olyan helyen akar élni, ahol nincs tél, és mindig van táplálék. Szajkó nénitől megtudja, hogy van ilyen hely, a madarak ősszel ilyen földrészekre vándorolnak. A mókus úgy dönt, követi példájukat, és délre vándorol. Amikor így tesz, akkor az egyébként madárkedvelő író bizonyos értelemben egy kicsit madárrá teszi őt.

Hamarosan találkozunk a madarász, azaz az állatkereskedő alakjával is. Madarászok több helyen is felbukkannak Tersánszkynál, például a Kakuk Marci ifjúságában is. Az állatkereskedő alakja pedig III. Bandika a vészben című regényének lapjain bukkant fel korábban. A Misi Mókusban Tersánszky egy dalt is ad a madarász szájába: „Mondják, ki jó kedvvel van tele, / Madarat fogathatnak vele. / Én előbb a madarat megfogom, / Aztán lesz jókedvre okom.” Miután az állatkereskedő megfogja Misit, elviszi az állatkereskedésbe: „A falakon énekesmadarak kalickái sorban felaggatva. Csízek, tengelicék, pirókok, seregélyek, gerlék, rigók ugrándoztak, fütyültek (…) De idegen madár is teméntelen volt. Egész sereg kanári, aztán papagájok, kajdácsok.” (A kajdács is papagájt jelent egyébként, csak régiesen.) Úgy érezhetjük, hogy jártunk már ebben az állatkereskedésben, és nem is tévedünk, hiszen ezzel az üzlettel ismerkedhettek meg a III. Bandika… oldalain is.

Bár akkoriban még nem volt divat az recycling, láthatjuk, hogy Tersánszky már ekkor nagy barátja volt az újrahasznosításnak, tehát azt mondhatjuk, ebben is megelőzte korát.

A madárüzletben az a jelenet ismétlődik meg, amelyik a III. Bandikában, a kanáris regényben is lejátszódott: a papagájok és a kanárik kinevetik a mókust, amiért egy olyan kalitkáról beszél ‒ az erdőről ‒, amelyen nincs ajtó. A III. Bandikában ezt mondják erre a papagájok: „Halljátok? A mókus másik kalitkáján, az erdőn, nem volt ajtó!” A Misi mókusban pedig ezt: „Micsoda kalicka, micsoda üzlet az az erdő, amiről ez a mókus beszél…” 

Egyébként majommal is találkozhatott már Tersánszky olvasója a Misi mókus-történet előtt. A mókus-mesében ez a majom a Bumba nevet kapja. Tersánszky A repülő család című kisregényének vándorcirkuszában is van egy majom, amelyiket a cirkuszosok szorultságukban végül kénytelenek lesznek eladni. Az író így mutatja be ebben a bizonyos cirkusz-regényben a majmot: „Csakugyan úgy nézett ki, mint valami beteg poronty. Hiába adta fel rá Mister Jack télikabátját (…) a kis pofája mégis csak fázott az úton is (…) bánatosan dugta a fejét a hideg szél elől Mister Jack hóna alá”.

Misi Mókus minden ellenfelével úgy számol le, ahogyan a Vezérbika-regényben a szarvas: az eszével. Nem sokkal később Bumba és Misi a Nagy Fakírral is megismerkednek. Ez a fakír is ismerős az Egy vezérbikából, csak ott más nevet kapott, bár hasonló módon képzettet. Itt Apa-pirra-soka-tir lett a neve, ott Bajah-üle-ségámnak hívták. Mindkettő „beszédes” név, csak egybe kell őket olvasni.

Ezután jön Tersánszky nagy témája, a cirkusz. Misiből artista lesz: „Mától fogva maga a cirkusz rendes tagja, rendetlen díjazással” ‒ írja Tersánszky a rá jellemző finom humorral.

A repülő családban Tersánszky így vall a cirkuszról: „De ez a világ, a csepürágók világa volt sóvárgásaim világa. Nem kellett a trikó, a gyöngy, a gázfény. Szürke napvilágon (…) is dicsfény környezte szememnek ezeket a csodálatos embereket…” Köztudomású, hogy Tersánszky rajongott a cirkuszért, és maga is próbálkozott egyfajta „zenebohóci” szereppel.

Adós maradtam még az alcímben beharangozott megfejtéssel: kiről is kapta a nevét Misi mókus? Nos, nem állítom azt, hogy az egyébként tudatosan alkotó Tersánszkynál ez a névválasztás teljességgel tudatos lett volna, de szerintem a gyerekkori emlékeiből származik, és egy asszociáció eredménye lehetett. Az író az Igaz regény című munkája lapjain említést tesz egy gyermekkori barátjáról, akit nagy madarászként ír le, de a madarakon kívül még mindenféle más állata is volt, és ezt a fiút Misunak, vagyis Misinek hívták. Szerintem a mókus meséjének megírásakor az állatos téma miatt erre a barátjára asszociálhatott, és az alliteráció mellett ez adhatta Tersánszkynak az ötletet, hogy kis hősét Misinek nevezze el.

A Misi Mókus kalandjai tehát egy nagyszerű mese, amelyet ‒ ahogy fent bemutattam ‒ külön érdekessé tesznek azok a motívumok, melyek más, felnőtteknek szóló műveivel összekapcsolják. 

Még egy utolsó érdekességre szeretném felhívni a figyelmet. Tersánszky így fejezi be a Misi mókust: „És ha netán a pályája további szakaszain is történik vele valami érdekes és tanúságos, akkor még folytatódik ez a történet.” Vagyis az író egyértelműen folytatni szerette volna a mókus történetét, ám arról nincs tudomásom, hogy valaha megtette volna. Sajnos.

Fotó: MTI/Keleti Éva