Standeisky Éva cikkében Kassák szerelemmegjelenítéseiről ír a szerző prózai és lírai munkáira egyaránt kitérve. Kassák prózájában a szerelem érzéki és elkerülhetetlen, míg lírájában állati és ösztönös, fontos eleme a kiszolgáltatottság. Kassák versei kapcsán rendkívül fontosak a színek, legfőképpen a piros és a fekete.

„Mozgást, férfi-nő közötti érzelmi viharokat teremt velük”

– összegzi Standeisky.

Tibély Orsolya Dobozok című verse egy költözést jelenít meg, mely során a vers beszélője a tárgyai mellett önmagát is dobozba pakolja, keresve a saját – nemcsak a holmijai – helyét.

Szil Ágnes tárcájában egy egyetemista utazásáról olvashatunk, megismerve csapongó gondolatait. Gábor útját egy, a vagonba érkező zűrös család színesíti. A szerző komplikált idősíkokon keresztül láttatja a főszereplő történetét.

A második világháborút követő kitelepítések világa

 

tárul elénk Pályi András írásában. A Kari bácsi azt mutatja be, hogyan élik meg a gyerekek a körülöttük zajló eseményeket. Az elbeszélő  emlékei sokszor zavarosak („Nem emlékszem, valaha jártam-e Mezőtúron, vagy az egész hely csak a fantáziámban élt”). A gyermekek az őket érintő atrocitásokat kivetíthetik jelentéktelen dolgokra is, úgy, ahogy a történet elbeszélője is teszi, amikor az édesanyja a szomszédba látogat, ő pedig attól retteg, hogy a semmiből „beállítanak az ávósok”.

Ezt Toroczkay András tárcája követi, melyben egy apa-fiú kapcsolatot mutat be egy vadászaton keresztül. A két férfi közti viszony elhidegült, a szerző pedig remekül ábrázolja a karakterek közt feszülő kimondatlan és kimondhatatlan sérelmeket.

Kiszely Márk prózájában olyan témákat érint, mint az öngyilkosság és az alkoholizmus, mediterrán, szállodai környezetben. A főszereplő öniróniája könnyedebb hangvételt kölcsönöz a történetnek, melyet szinte már líraivá tesz a szerző nyelvhasználata.

Ezt követi a Nem vagyok robot, melyben Légrádi Gergely humoros hangvétellel mutatja be a technológia fejlődésének veszélyeit. Ami hétköznapi jelenetként indul, néhány kattintáson belül 21. századi rémálommá változik.

Méhes Károly verseit a központozás hiánya és az idő múlásának megjelenítése köti össze. Az Egy halálos nap a halál toposzát helyezi középpontba, bemutatva, hogy az élet a rettenetes veszteségek ellenére is mindig megy tovább. Az Éjfél után, Izzás, Rángás című versek központi témája a várakozás. Az Ide című vers nevetséges szereplői egy elhagyatott közösség tagjai.

A „tavasz díszletei” oldják a jelenet szürke ürességét, a fák a „fájdalomnak is / adnak némi ünnepélyességet”.

Czakó Zsófia Távoli rokonok című regényéről Antal Nikolett közöl kritikát. A cikk írója a mű erősségeit és gyengeségeit egyaránt hangsúlyozza, többször kiemelve a szerző által kihagyott lehetőségeket. A regény főhőse az Alzheimerben szenvedő Margit, aki vissza-visszatekint gyermekkorára, így a történet ugrál az időben. Antal Nikolett véleménye szerint a mellékszereplők kidolgozatlanok, a férfi karakterek pedig jelentéktelenek. Legfőképpen Zsuzsika karakterének árnyalását hiányolja, de kiemeli Margit karakterformálásának sikerességét.

Az Ex librisben Gervai András olyan művekről ír, melyekben a történelem központi szerepet játszik. Spiró György Padmaly című regényének főszereplői Táncsics Mihály és Teréz. Gervai szerint a regény „mítoszromboló”, Spiró gazdag anyagból dolgozik, miközben bemutatja a reformkori hétköznapokat és annak szereplőit. Az Utazás a Föld körül 80 év alatt egy osztrák-magyar diplomata emlékirataiba enged betekintést. Hevesy Pál életét, munkájának légkörét ismerhetjük meg a Joó András szerkesztette kötetből.  A Bartha Ákos, Kiss Réka és Szekér Nóra által szerkesztett Ellenállók 1944-45 104 személy sorstörténetét mutatja be, akik az 1944-45-ös időszakban fizikai vagy szellemi ellenállást tanúsítottak. Amir Tibon az izraeli-palesztin konfliktusról ad hiteles képet a Gáza kapuja című kötetben. Nemcsak a jelenlegi helyzetet mutatja be, hanem az 1954-ben alapított Nahal Oz-t is.

Kocsis Anett Anna Sibylle Grimbert regényéről írt kritikát. A Felelős lettél egy valós eseményt mutat be egy fiktív világban. A regény főszereplői Gus, a zoológus és Prosp, az utolsó óriásalka. A cikk szerzője rámutat, hogy itt maga a történet fontos, mintsem a végkifejlet. Méltatja a regény elbeszélésmódját, mely kiválóan idézi a XIX. századi szövegek hangulatát. Ezt Huszár Ágnes kritikája követi, amelyben Balázs Zsuzsanna és Pető Andrea Orbán Viktor nőügyei című kötetéről ír.

Barakkok és csodák címmel közöl kritikát Mesterházy Balázs, Hans-Henning Paetzke Ábrándok című regényéről. A mű egy, a rendszerváltás ideje alatt élő német fordító és író életét és szerelmi történetét eleveníti meg. Mesterházy a regény beszédmódját méltatja, mely állítása szerint a regény egyik

„legmeglepőbb és legszebb poétikai eseménye”.

 

A cikk írója a szöveg fikcionalitása és fakticitása közti egyensúlyt is említi.

Decemberben Rakovszky Zsuzsa Délutáni éjszaka című verseskötete lett az ÉS könyve, amelyről Márjánovics Diána írt cikket. Kiemeli, hogy mi a közös ebben, és Rakovszky előző köteteiben, illetve a különböző létállapotok jelentőségét. Bemutatja a kötet kompozicionális elrendezését és ciklusait. Hangsúlyozza a fény fontosságát, nem csak a Délutáni éjszakában, hanem az életműben is. A versek közös pontjáról így ír: „Rakovszky érzékeny optikáján keresztül mindig szűrt fényben, derengésben érzékelhetjük a versvilágot”. Márjánovics a kötetben megjelenő mozgásleírásokra és fragmentáltságra is kitér.

Az eheti lapszám írásait Biró Andrea rajzai egészítik ki.