Gondolok itt egykori legendás szórakozóhelyekre, mint például a Zöld Pardon és a Rio, vagy a 2006 márciusában bevezetett Combino villamosokra, illetve a Dragon Ballból megidézett Trunksra. Nem elhanyagolható persze az iWiW sem, amelynek szerepét még ha fel is váltották újabb, kapcsolattartásra alkalmas applikációk, maga a többletjelentés változatlan maradt. Természetesen vannak aktualitásukat megőrző fogalmak is, mint a Soproni sör, a Harry Potter-sorozat, a Deák téri metró, vagy épp a manapság is sokak plátói szerelmének számító MOME Anim. Van, ami nem változik, még ha a 4-6-os villamos újdonságától elrévült Matildával nehéz is azonosulni. A felsorolt kifejezések konnotációja belesodor minket egy olyan érzelmi horizontba, amelynek átélése nem feltétlen korhoz kötött, hiszen egy vidékről érkező lánynak manapság is ugyanolyan újdonságot jelenthet a budapesti úgynevezett underground világ, mint húsz évvel korábban. Illetve, a szociográfiai tényezőket mellőzve is érdekes történet a mindenkori olvasó számára. Akárcsak Matilda, vagy József Attila, minden individuum néha megpihen, és önmagával találkozva ráébred: „Én csak azt szerettem volna, hogy szeressenek.”   

A graphic novel egyedülálló légkörét alapozza meg a Hiperkarma, a 30Y és a Vad Fruttik beemelése. A cím maga egy 30Y szám megidézése, amíg Matilda énélményét a Hiperkarma Kérdőjel című száma szemlélteti:

„Egy rajzfilmben élek együtt veled,
látom a fejed felett a kérdőjelet.
Nem érted miért nem vagy boldog
Hiszen itt mindent lehet, ide az anyád elől is elrejtheted
a fejed felől a kérdőjeled”

A központi karakter, Matilda személyiségfejlődését és önmegismerési folyamatát a soha nem alvó, izgalmas és csodálatos fővárosban élheti meg az olvasó Vanci és Zsófi társaságában. Az elbeszélő amellett, hogy reprezentálja az eseményeket, magát kívülálló pozícióba helyezve, önreflexív belső monológokkal egészíti ki azokat. Szaktársaik a bohém életmódot élő hármas baráti-alakulat tagjait „tüzes kancáknak” nevezik. Mindeközben Matilda megosztja az olvasóval, hogy a spontán alakuló eseménysorozatban való részvétel célja nem más, mint a bizonytalan én-élmény ellenére való szétesés elkerülése. Alátámasztja ezt egy, a Vad Fruttik koncertről kiemelt jelenet, amelynek során a főhős a hallott dalszöveggel azonosulva, illetve azon keresztül öntudatra ébred.

„A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok, nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Ha az alkohol boldoggá tesz…
Fáj a fejem, a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom, hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen”

Matilda paradox módon akkor érzi magát a legmagányosabbnak, amikor a legtöbb inger éri. Azonban ahogy a Szimpla Kert kezdetleges bája, úgy az egyetemi évek züllésének izgalma is elkopik. Egy ikonikus korszak lezárult. A Kuplung és egyéb romkocsmák, kulturális helyek, az egyetemi kollégium létjogosultságának privilégiuma felett az állami luxusépületek beruházása győzedelmeskedett. A megfelelési kényszert maga mögött hagyó, önmagát elfogadó főhős pedig saját álmait követve új kalandokra tesz szert.

Egy írótól egyszer úgy olvastam, ha tanácstalanná válik az ember ötletelés során, csak fel kell állítani egy kellőképpen szélsőséges ellentétpárt, amely majd az egymásmellettiség szürrealitásával önmagában elmondja a lényegest. A koronavírus disztópikus hangulatának jelene, majd az egyetemi évek retrospektív megidézése tökéletesen kiegészíti a többszörös beteljesüléssel záruló történetet. Matilda minden hátrány és veszteségélmény ellenére megtalálja a számára otthonos létezés alternatíváját, amíg a narrátor és vele párhuzamosan Kuizs Lilla tizenöt évnyi alkotói munka után befejezi a párját ritkítóan komplex képregényt.

A történet úgy bomlik ki a képek és a szöveg mentén egyaránt, hogy nem válik demagóggá. Érzékeltet egy olyan sikerélményekben hullámzó életszakaszt, amelyben minden esemény képi megjelenítése önmagában magyarázza meg a szerkezeti ok-okozatokat. A mindennapok szorongásainak létezését úgy validálja, hogy annak érzetét a kreatív illusztrációk mentén fel is oldja.

„Valóságon alapuló fikció. Egy vidéki városból a budapesti művészvilág forgatagába csöppenő lány, Matilda története.” A már gyermekkorában autonóm alkotó a társadalmi és a családi nyomás ellenére sem mond le arról, hogy egyedi perspektíváit az ő sajátos módján szemléltesse. Pilinszkyt idézve (Beszélgetések Sheryl Suttonnal: Egy párbeszéd regénye, Magvető, 2020): „Ezekről a fiúkról és lányokról csak ti hiszitek, hogy nem tudják, mit csinálnak. Pedig ti vagytok, akik még nem ismeritek a zaj és az anyag elviselhetetlen nyomását. Az a szeplős fiatalember, aki a tizedik emeleten ül, és reggeltől estig sose látott bábszínházat ragaszt, miközben legföljebb bekap valamit, vagy az orrát fújja ki, nemcsak az anyagról és a zajról, de a csöndről és a munkapadról is újra legalább annyit tud, de szerintem még többet, mint a legszófukarabb középkori parasztok a földről meg a hetivásárról.”

Kuizs Lilla: Semmi szédítő magasság, Gingko Kiadó, 2025
Fotók: Kuizs Lilla weboldal/ Facebook