Károlyi Csaba Bognár Péterrel készített interjút, a beszélgetés központjában a szerző 2025-ben megjelent regénye (Elmész, visszajössz, sose halsz meg) áll, illetve az idáig vezető út és a jövőbeni tervek. Az interjúban szóba kerülnek Bognár eddig megjelent regényeinek szereplői és helyszínei, a Tóni-történet dramaturgiája, az áprilisban megjelenő negyedik kötet és annak kapcsolódása az előzőekhez.

Károlyi Csaba a valóság és fikcionalitás viszonyára is kitér, Bognár Péter szerint a kettő szorosan összefügg.

Sándor Ivántól év végi emlékezéseket olvashatunk a Kalandozások sötétben negyedik részében. A különböző gondolatokat a világirodalom nagy alakjairól egy-egy személyes élményfoszlány szakítja meg. Borowski és Kertész Imre párhuzamba állítását egy különös álom felidézése, valamint Bernhard, a papagájok és a jegesmedvék említése követi. Az ezerkilencszázas évek eseményeinek felidézése talán a legsúlyosabb a rövid írások között.

Bukovenszki-Nagy Eszter Kifinomult hallás című versében fontos szerepet kap a szorongás, és az azzal járó megállíthatatlan gondolatok, melyek úgy folynak egymásba, ahogy a központozatlan vers sorai.

Szív Ernő tárcájának főszereplője egy baráti levélben meséli el kellemetlen kalandjait, melyek során megismerkedik egy titokzatos hölggyel, gyökeresen megváltozik a véleménye az olvasásról, és egy zárkában is megfordul.

Csernus Júlia novellájában két különböző személyiségű nő barátságát jeleníti meg. Míg az egyikük szabadszellemű és nemtörődöm, addig az elbeszélő görcsös és elveszett, a 21. század egyik leggyakoribb problémájával küzd;

megbénítja a „feldolgozhatatlan infómennyiség”.

Nacsinák Gergely András Mint az angyalok című írásában egy kapcsolatot tár elénk, melynek kezdete egy Fodor Ákos kötetnek köszönhető. Az elbeszélő maga is író, akit rendületlenül támogat a párja, a történet előrehaladtával azonban felmerül annak a kérdése, hogy

mit érdemes feladni a hivatásunkért.

Az 1956 októberének eseményeinek borzasztó atmoszférájába nyújt betekintést Rist Lilla Ahogy megöltem apámat című írása. Ágika, a főhős, a gyermekek sajátos módján próbálja megérteni a körülötte zajló történéseket, az anyja távolságtartását és szülei elhidegült kapcsolatát.

Ágika nem tudja levetkőzni a halott bátyja emlékének súlyát, az apja sorsát pedig akaratlanul is megpecsételi.

A szerző a karakterek közti bonyolult viszonyokat apró mozzanatokkal szemlélteti („apám forró kezéből”, „anyám hűvös, szikár kezébe”).

Magyar Csaba tárcájában egy tökéletes munkarobot ábrázolásán keresztül tart tükröt a 21. század rohamosan fejlődő világa elé. A szöveg ironikus hangvételének köszönhetően megkérdőjeleződik a robot hibátlansága.

A tárcákat Posta Marianna négy verse követi. A Bocsánatos című verset a metaforák teszik kiemelkedővé. A Földsötétben a válaszkeresésről olvashatunk, a természeti motívumok hatására a vers festményként elevenedik meg

(„a víz suttogva / születik, és zölddé öleli / a köveket,).

A Gondolatok a simítandókról új szemszöget kínál a vasalás hétköznapi tevékenységére („A vasalás demokrácia, amire nehéz / idők járnak”). Negyedik versében egy abszurd szituációt és annak következményeit mutatja be az Elégedetlen leszel az összes szelfivel.

Szilágyi Zsófia kritikát közöl Kristóf Luca Halál az Akadémián című regényéről. Röviden ismerteti a cselekményt (napjaink Budapestjén elnökválasztásra készül a Tudományos Akadémia), és említi a helyszínt, amelyet véleménye szerint „Kristóf Luca nagyon szerencsésen talált ki”. A történet után a szerzőt is bemutatja, kifejti édesapjának, Kristóf Attilának hatását a regényre. Kristóf Attila a magyar krimi kiemelkedő alakja volt, az általa teremtett

Dér Ádám-univerzumhoz a Halál az Akadémián is kapcsolódik.

Szilágyi a karaktereket és a regény cselekményének idejét is dicséri.

Az Ex Librisben Paták Balázs a holokauszthoz kapcsolódó köteteket ajánl. Andrea és Tatiana Bucci Két kislány Auschwitzban című regénye egy olasz testvérpár megrázó történet ismerteti, akik a munkatáborból egy prágai apácaiskolába, majd hosszú idő után ismét Olaszországba kerülnek. Ellie Wiesel Éjszaka trilógiája három haláltörténetet mutat be, a kisregényeket összeköti az istenkeresés. Jean Hatzfeld Egy nap viszontlátod című regényének hőse a Máramaroson született Sheindel. A cikk szerzője szembeállítja Wiesel és Hatzfeld elbeszélési stílusát. Habár mindketten tragédiákról írnak, előbbi

„tudta, hogyan kell nemcsak leírni egy életet, hanem elmesélni is”, utóbbi pedig a „regényében megmaradt újságírónak”, tárgyilagos nyelvet használt.

Caroline de Mulder Himmler csecsemőotthona című regénye a „nácizmus kevésbé taglalt pontját” ismerteti.

Rákóczy Anita Beckett, színház, találkozások. Interjúk és interpretációk című kötetéről Nagy Olivér Ábel közöl kritikát. A cikk szerzője szerint Rákóczy fontos színháztörténeti kérdéseket válaszol meg. Ízelítőt ad a tartalomból, valamint kiemel néhány szerzőt a kötetből.

Jakab György Harvey Max Chochinov Méltóság a gyógyításban. Az orvoslás emberi oldala című művéről ír. Véleménye szerint a kötet rendkívül tanulságos, nemcsak orvosok számára. Knock out című írásában Kellei György Jaime Bayly Zsenik. Maria Vargas Llosa és Gabrial García Márquez furcsa barátsága című művéről közöl kritikát. A cikk írója szerint Bayly hiteles képet fest a Nobel-díjas alkotókról. Kellei összefoglalja a kötet cselekményét, kitér Bayly idő - és helyszínhasználatára, méltatja a fordítót, Ács Eleonórát.

Han Kang Nem válunk szét című regényéről Forgách Kinga és Kolozsi Orsolya is kritikát közöl.

Forgách Kinga ismerteti a cselekményt és röviden bemutatja a történelmi hátteret, majd kitér a szerző többi művére is, véleménye szerint „Han Kang műveiben a líraiság és a brutalitás, az erős szimbólumok és a rideg naturalizmus egyszerre jelenik meg”. A regény legfontosabb motívumait említi (hó, madarak). Forgách szerint a regény emléket állít a tragédiát elszenvedőknek, azonban nem kínál feloldozást. Kolozsi Orsolya kiemeli a Hang Kangra jellemző hőstípust, ismerteti a regény hátteréül szolgáló dél-koreai eseményeket. Méltatja a szerző „finom, lírai prózanyelvét”, kiemeli a mű nyitójelenetét. Elemzi a regény legfontosabb motívumát, a szakadatlanul zuhogó fehér havat. „A regény olyan, mint egy fekete-fehér némafilm”, összegzi.