bezár
 

film

2008. 10. 09.
Új hely a kultúra szerelmeseinek: KINO
Interjú Ságodi Ildikóval
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Új hely a kultúra szerelmeseinek: KINO Ságodi Ildikó a Krétakör nemzetközi referense volt. Most Mundruczó Kornéllal, Petrányi Viktóriával és Balassa Péterrel közösen egy hazánkban hiánypótló intézményt, egy összművészeti mozit üzemeltet. Vele beszélgettünk erről az érdekes HELYről, ami egyszerre mozi és kávézó, színház és kiállítótér. Egy HELY, ahova sok minden miatt érdemes betérni.

PRAE.HU: Szeptember 25-én (csütörtökön) nyitott meg a KINO, amit Balassa Péterrel, Mundruczó Kornéllal és Petrányi Viktóriával közösen álmodtatok meg. Hogyan találtatok egymásra, és hogy jött az ötlet, hogy pályázzatok?

Ságodi Ildikó: Én az első időszakban még nem dolgoztam együtt velük a projekten. Viki és Kornél ötlete volt, hogy jó lenne egy mozit üzemeltetni, és ők már néztek is helyeket, amikor a Budapest Film kiírta a pályázatot a Szindbád mozi üzemeltetésére. Kacérkodtak a gondolattal, de még nem tartották magukat elég erősnek. Aztán Péter - aki a Cirko-Gejzír vezetője, így van moziüzemeltetési tapasztalata - melléjük állt. A pályázatot ők hárman készítették el, és amikor kiderült, hogy az üzemeltetési jogot meg is kapják, akkor kerestek fel engem, hogy a vezetői feladatokat én fogjam össze. Tehát én már csak az elbírálás után csatlakoztam hozzájuk, de onnantól kezdve együtt dolgozunk azon, hogy nézzen ki, milyen legyen a KINO. De még egyszer: az ötlet az az övék volt.

PRAE.HU: Az tudatos koncepció volt, hogy a KINO más élményt nyújtson, mint amit a Szindbád? Mert a félhomályos Szindbádhoz képest nagy a kontraszt. A KINO „fényes” mozi...

S. I.: Igyekeztünk kivilágosítani, mert a mi emlékeinkben is sötét moziként élt a Szindbád, és ezt viszonylag könnyen el is lehetett érni azzal, hogy átalakítottuk az előteret, és hogy hagytuk bejönni a napfényt. De szokták is mondani, hogyha valami újra megnyílik, az fényt kap, kivilágosodik.
KINO - Fotó: Kovács Klaudia
PRAE.HU: A mozi mellett helyet kapnak más programok is a KINOban. Miért tartjátok fontosnak, hogy a KINO ne csak mozi, hanem egyfajta kultúrközpont legyen?

S. I.: Már-már unalomig ismételt dolog, hogy kevés pénz van a moziban, nincs elég néző, és ma, amikor a filmek már DVD-n is nagyon gyorsan megjelennek - gyakorlatilag már egy hónappal a mozipremiert követően hozzáférhetőek a legális DVD-k -, nagyon nehezen mozdulnak ki az emberek otthonról. Mi hiába mutatunk be bármilyen jó filmet, az önmagában még nem biztos, hogy elég csábító. Ezért találtunk ki egy olyan helyet, ami kávézó is, ahol akár reggel nyolctól hajnali egyig lehet lenni. Reggel be lehet térni kávét inni és croissant-t enni, délben valami nagyobb harapnivalóra, és este pedig bárként, gyakorlatilag szórakozóhelyként működik. És emellett vannak jó filmek, színház, kiállítás, bármikor ezekre is be lehet nézni. Reméljük, hogy ez a sok lehetőség, a kávézó, a mozi, a színház, a kiállítás így együtt tudnak működni, és így együtt már elég vonzóak lesznek.

PRAE.HU: A KINO próbál majd otthona lenni az épület nélküli társulatoknak? Mert érdekes, hogy pont egy, a Krétakör égisze alatt létrehozott Láng Annamária-produkció és a TÁP Színház előadásai lesznek először láthatóak nálatok. Vagy ez teljesen előadásfüggő?

S. I.: Ez azért előadásfüggő. A KINO mindenképpen otthona próbál lenni az érdekes művészeti kezdeményezéseknek, mert pontosan tudjuk, hogy milyen nehéz valami új dolgot bevezetni a köztudatba. Ezért persze szeretnénk - akár a helyszín biztosításával is - segíteni azokat a csoportokat, akiket mi értékesnek tartunk, de nincs még olyan sok lehetőségük. De ez ettől függetlenül is működik. Őket, Láng Annamária produkcióját és a TÁP Színházat azért hívtuk, mert olyan dolgokat csinálnak, amiket mi is szívesen néznénk, és nagyon reméljük, hogy a közönség is szívesen nézi majd. Ez elsősorban esztétikai döntés. De a kőszínházi produkciókkal szemben az is nagy előnyük, hogy ők sokkal mobilisabbak. Az első időszakban még művészeket keresünk meg azzal, hogy a már meglévő előadásaikat hozzák ide, ha alkalmas erre a helyszín, de később szeretnénk majd mi magunk is olyan produkciókat készíttetni, amiket direkt erre a helyszínre szabtak, ezek már csak itt lesznek láthatóak, a KINO lesz az otthonuk.

PRAE.HU: Nyilatkoztátok, hogy nagyon fontosnak tartjátok a közönségnevelést. Van már valami konkrét dolog ezzel kapcsolatban, amiről tudsz mesélni, például hogy milyen iskolákkal terveztek együttműködést, milyen workshopok lesznek, mit fog jelenteni pontosan a gyakornoki program?

S. I.: Igen, ez nagyon fontos. Olyan közönséget szeretnénk kinevelni, nem is magunknak, hanem a magyar és az európai filmnek, akik el is tudják helyezni, kötni tudják valamihez a látottakat. Ez a filmes koncepciónak is az egyik része, hogy olyan filmeket igyekszünk bemutatni, amelyek régen, akár évtizedekkel korábban valami olyan dolgot hoztak létre, vagy mutattak be, aminek azóta is hatása van. Nyomot hagytak a filmművészetben, ami miatt nagyon fontosak, de nem biztos, hogy a mai fiatalok tudnak róluk. Elsősorban ezekkel szeretnénk foglalkozni. A programot még csak most indítjuk be. A héten már elkezdődött ezzel kapcsolatban az első lépések megtétele. Nem szűkítjük le az iskolák körét azzal, hogy mondjuk csak filmes vagy művészeti képzést biztosító iskolákat keresünk meg, sőt most például egy általános iskolával is beszéltünk, és 6-10 éves korosztály is jön hozzánk. Náluk persze még nem az a fontos, amiről az előbb beszéltem, csak annyi, hogy megszeressék, megkedveljék a filmet, az pedig nyilván mindig az iskola jellegétől függ majd, hogy mennyire lehet egy-egy film után szakmai beszélgetést folytatni. Nekünk ez az egész tényleg fontos, és remélem, hogy hamarosan be is fog indulni.

PRAE.HU: Ezt akkor úgy kell elképzelni, hogy maguk az iskolák is megkereshetnek titeket, vagy ti ajánlotok fel bizonyos típusú filmeket, esetleg beszélgetéssel összekötve, úgy, hogy ti kerestek meg intézményeket?

Ha valaki megkeres minket, hogy szeretne együttműködni, akkor mi nagyon szívesen leülünk és beszélünk vele. De szerintem ez a működés annyira nem általános még, mert a mozik nagy része nem foglalkozik ilyesmivel, hogyha én tanárnő lennék, nem biztos, hogy mernék besétálni így egy moziba. Úgyhogy nekünk kell megtennünk az első, a kezdeményező lépést. Ezért most épp listát készítünk az iskolákról, amelyeknek felajánljuk majd ezt a lehetőséget. De, ha valaki megtalál minket, az csak jó, annak örülünk.
 KINO - Fotó: Kovács Klaudia

PRAE.HU: Magyarországon tényleg elég ritkák az ilyen típusú intézmények, mint a KINO, de külföldön elég sok hasonló működik. Felvettétek esetleg már valamelyikkel a kapcsolatot, akár hasznos tanácsokért, akár esetleges közös programokkal kapcsolatban? Vagy terveztek ilyen együttműködést?

S. I.: Igen, nagyon szeretnénk, ha ez működne. Már amikor elkezdtük készíteni az első koncepciókat, akkor is voltak a fejünkben képek azokról a helyekről, ahol jártunk már, miközben jöttünk-mentünk a nagyvilágban, és ahol járva az eszünkbe jutott, hogy az milyen jól működött. A New York-i Galapagos például ilyen. Ott kevésbé a mozgókép a domináns, de ugyanúgy több művészeti ágnak az otthona. Most ezen is dolgozunk, hogy elsősorban Európában megtaláljuk azokat az intézményeket, amelyeknek a koncepciója vagy a működése hasonló. Szeretnénk velük felvenni a kapcsolatot, akár azért is, hogy egy-egy produkciót megturnéztassunk. Hogy eljusson valami Bécsbe is, és onnan meg Németországba, és így egy nemzetközi áramlás is beindulhasson, ami szerintem amiatt is jó volna, mert a közönség egy sokkal szélesebb skálán válogathatna így a programokból. És fontos a tapasztalatcsere is, mert, ahogy mondtad is, ez nem egy általános forma még. Mindenkinek az első próbálkozása közülünk, tehát nagyon hasznos, ha elleshetünk néhány titkot.

PRAE.HU: Magyarországon az Őszi Fesztivállal és a Cirko-Gejzírrel is vannak közös programjaitok. Másokkal is lesz még esetleg szorosabb együttműködés?

S. I.: A Cirko-Gejzírrel Balassa Péter személye is összeköt minket, de egyébként is nagyon hasonló az a program, amit vetítünk. Számukra is ugyanolyan fontos mondjuk egy Fassbinder Fesztivál megszervezésében való részvétel, mint a mi számunkra, vagy az Uránia számára. Eddig más intézményekkel még nem történtek nagyon szoros együttműködési lépések, ám az fontos, hogy ne egymagunk legyünk, hogy ne magányos harcosként törjük az utat. Szeretnénk, hogyha sok intézménnyel működhetnénk együtt, ha egyes projektekre vagy fesztiválokra találnánk különböző intézményeket, akikkel együtt dolgozhatunk.

PRAE.HU: Az elmúlt négy napban – nyilván a Moziünnep miatt is – elsősorban a filmekről szólt még a KINO. Lett volna egy zenés aerobic óra Rába Roland vezetésével, ami azonban az időjárás miatt elmaradt. Ez hogyan nézett volna ki?

S. I.: A bizonytalan, szeszélyes idő miatt kellett lemondani, de nagyon reméljük, hogy még lesz ilyen. Nem is maga az aerobic lett volna a lényege, hanem azt szerettük volna, hogy már a Moziünnep alatt is lássák az emberek, hogy nem csak mozi van itt. Ezért volt a vasárnap reggeli zenés brunch is.

PRAE.HU: Ez állandó program lesz vasárnap délelőttönként?

Igen, a vasárnapot szeretnénk egy ilyen hagyományos „ébredezős reggellé” kinevezni. Hogy ide akkor is be lehessen térni, és komótosan, lágy zene mellett lehessen ébredezni, kávéval, sütivel, jó társaságban.

PRAE.HU: Az eddigi programból úgy tűnik, hogy elsősorban európai filmeket lehet majd látni. A KINO főleg az európai filmek mozija lesz?

S. I.: Elsősorban igen. Ez azért is van így, mert Európában rengeteg filmfesztivál van, ahol nagyon sok filmet bemutatnak, viszont Magyarországra valami miatt csak azok szoktak eljutni, amik ezeken díjakat is nyernek. Közben meg annyira sok alkotás van még, amit érdemes lenne bemutatni. De fesztivál jelleggel lesznek filmek máshonnan is. Például már novemberben lesz egy távolkeleti sorozat, a Cirkóval közösen, ennek a keretében például kínai és fülöp-szigeteki filmeket is fogunk játszani.

PRAE.HU: Nagyon tetszik, hogy a KINOnak saját újságja is van, a KINO Times.

S. I.: Ezzel az újsággal egy kis pluszt szeretnénk adni. Egyfajta segítség is, hogy a saját műsorainkról egy kicsit bővebb információt adjunk. Tehát ha valakit érdekel mondjuk az Ulrich Seidl retrospektív sorozat, akkor el tudjon olvasni egy két bekezdésnyi információt még a filmekről. Ebből talán jobban el tudja dönteni, hogy őt ez érdekli-e valóban, vagy nem. Az első KINO Times számot mi magunk szerkesztettük, és még messze van attól, amit majd ki szeretnék hozni belőle, mert annyi mindenről jó lenne még írni benne. De ha jönnek gyakornokok, akkor őket majd be lehet fogni, hogy kutatómunkával gyűjtsenek a rendezőkről anekdotákat, vagy a forgatásokról mindenféle anyagokat, és így olyan információkat is nyújthatunk a filmekről, ami egy egyszerű műsorújságban nincsen benne.

PRAE.HU: A formátum marad?

S. I.: Igen, mert ez annyira kézre áll, és annyira evidens volt, hogy ha az ember információt gyűjt, akkor újságot olvas. Úgy gondoltuk, hogy akkor ez is legyen egy klasszikus újság.
KINO - Fotó: Kovács Klaudia
PRAE.HU: Mik az eddigi tapasztalatok? A Moziünnep négy napja után mit gondolsz a látogatottságról? Lehet már látni ki lesz a KINO törzsközönsége?

S. I.: A törzsközönséget még egyáltalán nem lehet látni. Nagyon széles az a skála, ahonnan érkeztek emberek. Sokan vannak a Szindbád egykori látogatói közül, akik eddig is, ha moziba indultak, akkor benéztek, hogy itt mit játszanak, és most is kíváncsiak voltak a programra. Viszont sokan csak úgy jöttek, hogy bekukkantottak, mert látták, hogy ez egy újdonság, és megtudták, hogy itt lehet filmet is nézni, és akkor beültek. Tehát még annyira nem alakult ki. A Moziünnep a látogatottságot tekintve jól sikerült. Úgy érzem sikerült elérni azt, amit szerettünk volna. Persze sok mindenen kell még dolgoznunk. Például, hogy tudják az emberek: igen mi egy mozi vagyunk, de azért lehet ide jönni máskor is. Az a szándék még nem tudott teljesen meggyökerezni, hogy tudják, hogy ez egy HELY. Sokszor megkérdezték, hogy akkor ez most egy mozi, vagy egy kávézó? És amikor azt mondtam, hogy mindkettő, akkor még pici bizonytalanságot láttam a szemekben. De azt gondolom, hogy ezzel nincsen baj, még egy kevés idő kell. Az jó, hogy az első naptól kezdve természetes volt, hogy ide jönnek, és a HELY önmagától megtalálta a közegét.

PRAE.HU: Lehetett hallani, hogy az általatok kiválasztott filmeket egy 8 fős kuratórium fogja elbírálni, hogy ne menjen el esetleg szélsőségesen csak a ti ízlésetek felé a kínálat. Publikus már, hogy kik lesznek a tagok?

S. I.: Még mindig nem egészen nyilvános ez a lista. Most a KINO beindítása miatt itt a helyszínen még az utolsó simításokkal voltunk elfoglalva, és nem volt időnk arra, hogy a kuratóriumot véglegesítsük, és a felkéréseket hivatalosan megtegyük, de az elképzelések már megvannak, és a Moziünnep végével azonnal ezen kezdünk el dolgozni. Nagyon szeretnénk, hogy ez a kuratórium októberben már munkaképes legyen, és a következő negyedévi programot már velük együtt tudjuk megvitatni.

PRAE.HU: Mennyire előre van meg már a program?

S. I: Nagyjából decemberig előre látjuk már, hogy mit szeretnénk, de még kerülnek a programba új dolgok. Tehát a csontváza már megvan annak, amit szeretnénk, de erre még folyamatosan aggatunk dolgokat. További színházi programok is lesznek még a Made in China és a TÁP Színház előadásán kívül. És már az is biztosnak tűnik, hogy novemberben vagy decemberben be fogunk mutatni egy izraeli animációs filmet, a Waltz with bashirt.

PRAE.HU: Hamarosan - ha „sínre tettétek” a KINO-t - rád hagyják a többiek a vezetést. Mik lesznek a feladataid?

S. I: Szerintem a feladatok ugyanezek lesznek. Az intézménnyel kapcsolatos ügyintézés, hogy működőképes legyen ez a HELY. Ezen most még a teljes stáb maximális erőbedobással dolgozik, mert nem mindegy, hogy az ember beindít egy intézményt, vagy működteti. Az elején tehát még nem hagynak magamra. Nekik is szívügyük ez az egész, de más feladataik is vannak, és mindet nem lehet főállásban csinálni. A háttérben viszont továbbra is ott lesznek majd.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Grósz Enikő --


További írások a rovatból

Alex Garland: Polgárháború
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
Az Arcok visszapillantóban és a Kiáltvány a gyerekekért a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán

Más művészeti ágakról

Kelemen Kinga kiállításának megnyitóbeszéde
Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés