Az 1992-es zenés vígjátékban a Sister Actben Whoopi Goldberg, Maggie Smith és Harvey Keitel jelentek meg a vásznon, az alkotás az 1990-es évek egyik legsikeresebb vígjátékává vált, 1993-ban az Egyesült Államokban a legtöbbet kölcsönzött film volt, mert akkor még videóztunk, nem letöltöttünk és streameltünk. Bill és Cheri Steinkellner történetéből Alan Menken zenéjével, Glenn Slater dalszövegeivel musical született, amelynek premierjére 2006-ban került sor, majd 2009-ben a londoni Palladiumban, 2011-ben a Broadwayn is volt bemutatója. (Alan Menken szerezte – többek között – a Kis hableány, a Szépség és a Szörnyeteg, a Pocahontas és a Rémségek kicsiny boltja zenéjét is).

A történetben a ’80-as évek Nevada állambeli Reno városában, Deloris Van Cartier bárénekesnő véletlenül szemtanúja lesz, ahogy gengszter szeretője kivégzi az egyik emberét. A lány tudja, hogy a férfi nem akar élő tanúkat, így a rendőrséghez fordul segítségért, és bekerül egy tanúvédelmi programba, bedugják a Szent Katalin plébániára. Az apácafőnöknő nemigen akar egy bukott világi nőt a falak között, ám Monsignor O'Hara atya alig várja, hogy elfogadhassa a rendőrség nagylelkű adományát gazdasági nehézségekkel küzdő templomának. Mit tehet egy harsány, érzéki énekesnő egy zárdában? Kézbe veszi a templomi kórust, innentől a közönség hátradőlhet, és élvezheti a zenés utazást, jön tucatnyi fergeteges dal és a fürge koreográfiák. 

Szente Vajk rendezőnek nem ez az első nekifutása az Apáca shownak, 2018 nyarán már színpadra vitte a szegedi Székesegyház kivilágított tornyai alatt, a nézőteret megrengető hangerővel, újra és újra tapsra hangoló ének-és zeneszámokkal, robosztus táncjelenetekkel. De most, hogy megkapta az Erkel Színház vezetését, és mellé egy elképesztő költségvetési támogatást, nagyobbnál is nagyobb álmai lehetnek a zenés show-businessben.

Delorist a korábbi és mostani előadásban is Peller Anna alakítja, aki talán nyolc év múlva is simán hozza majd a vagány énekesnő szerepét. Szíve, lelke és torka is erőteljesen jelen van a produkcióban: Delorisa nem egy védelemre szoruló áldozati bárány, hanem erős, érzelmei által vezérelt nő. Peller Anna magabiztosan irányítja a történetet, egyik kezével vihart kavar a színpadon, a másik kezének tenyerén pedig a közönséget tartja, megvan benne a darabbéli karakterhez szükséges pimaszság és humor. A hangereje bivalyerős, és piszok jól áll a temperamentumának Deloris lounge singer figurája.

Két „lovagja” a durva Curtis Jackson gengszterfőnök (Brasch Bence) és a félénk Eddie Souter rendőr (Feke Pál). Brasch Bence leigazoltatása az Erkelbe nagy dobás, hisz jön vele az a közönség is, aki a Budaörsi Latinovits és Vígszínház színpadán ismerte és szerette meg a színészt. Tökéltesen énekel, illeszkedik a tánckarhoz, de – számomra – nem olyan átütő erejű most a színpadi jelenléte, mint például a Rémségek kicsiny boltjában a tavalyi évadban: itt is gazdag hangszínnel és hangterjedelemmel énekel, de nem annyira ördögi. Gengszterjei: TJ (Braga Nikita), Joey (Fejszés Attila) és Pablo (Murvai Márton) a kopottas ’70-es évekbeli öltözékükben ügyefogyottak és akcióról akcióra igazolják, hogy velük  soha nem jön össze majd a nagy balhé, mert még egy „énekesnőcske" kézre kerítésére is alkalmatlanok. Feke Pál, az Izzadó (Sweaty) Eddie rendőrként szeretnivaló „jófiú”, önironikus, bumfordi, eljátszva a férfi sorsát a múltjával, jelenével és talán Delorisszal való közös jövőjével együtt. Van egy nagyon látványos ún. quick change öltözése a színpadon, amikor öt rend komplett ruhát rántanak le róla a táncosok. (Pazar látvány ide vagy oda, csak az jutott róla az eszembe, hogy egy esti öltözés árából elműködne akár egy fél évadot is egy független színház). O'Hara atyaként Csonka András anno Szegeden zenés hittérítő volt, úgy rázott, akár John Travolta a Szombat esti lázban. Most temperált szarkazmussal, akár egy fernandeli elrajzolt mellékszereplő, aki színészi játékával saját énekszám nélkül képes megvillanni egy musicalben. 

A nővérek közül – akár a filmben – három főalak viszi a zárdát. Vágó Zsuzsi Mary Patrick szerepében mulatságos – figuráját Kathy Najimyt tette fel a térképre. Kovács Gyopár Mary Roberta alakjában szűzies, útkereső novícia, hangja erős, de a karakter árnyalatait még nem adja vissza énekhangban. Auksz Éva Mary Lazarus nővérként ügyes rappernek bizonyul. Náray Erika Zárdafőnöknője vicces és isteni mód csontszáraz, színésznőként pontosan tudja, mit kezdjen azzal a néhány sorral, amit kap. Igazán komikus, amikor Deloris azon kérdésére, hogy van-e a zárdában dohányzó részleg, bizonyossággal válaszolja: „Igen, kedvesem, és oda fogsz menni.” Szellemesen poentíroz, minden szót – kimondva vagy énekelve – precízen és tisztán ejt, az összes szótag, rag érthető, míg kellemes mély hangja kristálytiszta. Alakítása mérték és érték az előadásban.

Rákay Tamás díszlete inkább praktikus mintsem eredeti, a fényfestésé és világításé a főszerep, Kovács Yvette Alida jelmezei sem fantáziadúsak, ám szemkápráztatók, azt hiszem még soha nem láttam előadást, társulatot ennyire csillogó környezetben és ruhában: tetszetős a közel ötven, ezüstfilteres talárban táncoló alak. Túri Lajos Péter koreográfus négytucatnyi embert mozgat egyszerre a színpadon: balra zár, taps, jobbra zár taps, felsőtest ráz, karok a magasban, ahogy azt a filmek templomi gospel jeleneteiben látjuk. Károly Kati zenei vezető előtt le a kalappal, mivel a kórusdalok élményszámba mennek, egységes hangzásúak a dallamok, azonban a  szöveg  nem mindig érthető, lehet ez inkább a hangosítás rovására írható. A dalok közül megemlítendő Eddie nagy dala, az I Could Be That Guy, a gospel hangvételű Raise Your Voice és a Take Me to Heaven, a Záradfönőknő érzelmes szólója a Haven't Got a Prayer, és Deloris önmegvalósító száma a Sister Act interpretálása. És persze a finálé, a Spread the Love Around, ami igazi közönségfelállító dal, fel is el is robban a nézőtér piros szívecske esőbe borulva.
 
Szente Vajk másodjára sem musicalt, hanem show-műsort rendezett, vaskos effektekkel, poénokkal, amire jön a taps, taps, taps. A közönség eksztázisban zabálja, tinédzserkortól nagymama korig, mert elsősorban azért lányok, asszonyok ülnek a nézőtéren. Szemmel láthatóan van rá kereslet, pénz is a pazarnál is pazarabb kiállításra. Az Apáca show nem Sondheim vagy Shakespeare, de érzéssel és nézői örömmel teli szórakoztató darab, láthatóan sokaknak örömteli kikapcsolódás, mert készséggel pattannak fel a zsöllye székekből, hogy  csatlakozzanak a kaleidoszkópszerű színes fináléhoz.