A sci-fi műfaja nem olcsó mulatság, bár Gareth Edwards bizonyította Az alkotóval pár évvel ezelőtt, hogy nem feltétlenül kell gigaköltségvetésű produkciónak lennie, és Denis Villeneuve is 200 millió dollár alatt tudta tartani a Dűne: Második rész büdzséjét. Persze ezek költségei még így is horribilisek a magyar filmgyártás mércéjével, ezért itthon sok rendező csak álmodozhat arról, hogy hozzájáruljon saját ötletével a zsánerhez. Ritka tehát a magyar sci-fi, mint a fehér holló, de azért a közelmúltban fel-felbukkantak ilyen művek. A kreativitás mindegyikben kulcsfontosságú volt, hogy ne kelljen rengeteg pénzt áldozni a speciális effektusokra. Madarász Isti Hurokjában és Baranyi Gábor Benő Zanoxában a főszereplők egy időhurokba kerülnek. Ez a koncepció viszonylag egyszerű megvalósítást von maga után, hiszen jelenkori magyar történetekről van szó, a rövid időintervallumot érintő időutazás az egyetlen tudományos-fantasztikus elem, amelyhez nem szükségesek drága díszletek és speciális effektusok. Pálfi Györgytől Az Úr hangja inkább filozofikus sci-fi Stanisław Lem klasszikusa nyomán, miként Badits Ákostól az Űrpiknikben erősebb a romantikus komédia-vonulat, mint a tudományos fantasztikum. A Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta által készített Műanyag égbolt már klasszikus disztópia elég eredeti ötlettel, az elsivatagosodott Magyarországgal a cselekmény centrumában. Viszont ez animációs film, amelyet bizonyos szempontból nehezebb, de bizonyos szempontból éppen könnyebb összehozni, mint egy élőszereplős sci-fit.

Az alapvetően zeneszerzőként tevékenykedő Gyuricza Ferenc is tudna hosszan mesélni arról, milyen kihívásokkal és szinte lehetetlen feladatokkal kellett megbirkóznia a szintén animációs A Múltad a jövőd öt és fél éves gyártása során.

Az eredmény elismerésre méltó, főleg annak tükrében, hogy ez az egész lényegében egyetlen ember, Gyuricza műve. Ám néhány probléma belerondít az impozáns összképbe.

Egy klasszikus sci-fi eposzról, vagy ha úgy jobban tetszik, űroperáról van szó, mint amilyen a Star Wars, a Star Trek vagy videójátékban a Halo és a Mass Effect. A történet a távoli jövőben, 2177-ben játszódik, hőse Jack, aki börtönbüntetését tölti a cselekmény elején. Azzal vádolták meg, hogy meggyilkolta a feleségét. Ez persze nem igaz, ártatlanul ül a rácsok mögött, pontosabban ebben a jövőben nem ül, hanem dolgozik egy gyártelepen. Egy nap azonban feltűnik a színen egy rejtélyes férfi, bizonyos Quaid, aki katonai múlttal (vagy inkább jövővel) rendelkezik és azt állítja, ki tudja szabadítani Jacket. Természetesen nem ingyen teszi ezt, szüksége van hősünk tudására ahhoz, hogy megmentse az emberiséget, illetve helyrehozzon egy múltban elkövetett hibát. A nanorobotokkal felvértezett, így gyorsan regenrálódó szuperkatona, Tennent is igényt tart Jackre, ezért a nyomukba ered, de ahogy A szökevényben Tommy Lee Jones Harrison Fordot üldöző ügynöknek, úgy Tennentnek is rövidesen rá kell jönnie arra, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik.

A Múltad a jövőd írója, rendezője és zeneszerzője is Gyuricza, tehát gyakorlatilag egyalkotós sci-firől van szó, még ha amúgy a stáblistán találkozunk is több szakember nevével, akik segítették a művész munkáját például a motion capture-eljárás, a karakteranimációk megvalósítása és a szinkronizálás során. De lényegében ennek a filmnek Gyuricza a szerzője. A direktor például szorosan együttműködött a Magnific AI nevű, generatív mesterséges intelligenciával foglalkozó spanyol céggel, hogy kifejlesszen egy újfajta renderelési technológiát, amelynek köszönhetően igen élethű karaktermodelleket és tereptárgyakat lehet létrehozni. Az űrhajók, bizonyos épületbelsők és a figurák animációja tényleg impozáns a filmben, különös tekintettel az egyik főszereplőre, Elsára, aki talán a kelleténél lengébb öltözetű. De tekintve, hogy egy mesterséges intelligenciáról van szó, így nem olyan zavaró, hogy keveset takaró ruhában indul csatába.

A karakterek és általában a sci-fi világ egyébként sok utalást hordoznak magukban, azaz felismerhetők főleg videójátékok motívumai, mint az említett Mass Effectéi vagy a Haloéi, valamint a Crysiséi. Sőt, a Herceg nevű szövetséges robot olyan, mintha a Halo megalkotóinak másik lövöldözős játékából, a Destinyből lépett volna elő.

Hogy semmiképp sem plágiumról, hanem kikacsintásokról van szó, azt az egyik legdirektebb, már az előzetesben is látható humoros geg bizonyítja: feltűnik egy komikus mellékfigura, aki a Transformers Űrdongójának képzeli magát. Egyébként számos, nem csak ilyen jellegű vizuális poén tarkítja a grandiózus, időn is átívelő sci-fi történetet. Gyuricza például arra alapozza az egyik humoros jelenetet, hogy a robotok teste könnyen külső irányítás alá vonható, ilyen módon rákényszeríthető, hogy eljárja a kánkánt.

A Múltad a jövőd egyik kényes pontja, hogy a mesterséges intelligencia bevonásával készült. Korunkban az MI megítélése finoman szólva is vegyes, mivel az utóbbi pár évben kezdett el berobbanni ez a technológia az élet minden területére, beleértve a filmipart is. Sokan nem tudták a 2023-as hollywoodi író- és színészsztrájkokig, hogy a háttérben már bevett gyakorlat, hogy az utómunka bizonyos folyamatait MI-vel egyszerűsítik le, sőt a mesterséges intelligenciát bevonják a forgatókönyv-fejlesztésbe is abban az értelemben, hogy korábbi sikerek alapján irányelveket vázol fel, mit érdemes belevinni az adott történetbe és mit nem.

A sztrájkok eredménye és tanulsága viszont az, hogy az embert nem lehet és nem szabad kizárni a legfontosabb, legkreatívabb alkotófolyamatból, valamint megfelelő módon kell kompenzálni a színészeket, ha felhasználják az arcukat vagy a hangjukat közös megegyezés alapján.

Mindennek ellenére az emberek egy része még akkor is ódzkodik a mesterséges intelligenciától, ha maguk is igénybe veszik vicces képek vagy videók generálásához. Az általános vélekedés az, hogy amiért pénz kérnek, legyen az film, sorozat vagy videójáték, az alkotók ne mesterséges intelligenciával készítsék el. Így nyilvánvalóan az embernek lehet egy alapvető ellenszenve Gyuricza sci-fijével szemben is amiatt, hogy a rendező bevonta az MI-t A Múlt a jövőd gyártásba.

Nem ez a probléma, hanem az, hogy a filmnek összességében nincs igazán egyedi stílusa. Bizonyos, főleg videójátékos panelekből építkezik, így míg a Műanyag égbolt vizuálisan is megkapó, művészileg kiemelkedő, addig A Múltad a jövőd átlagos CGI-film. Sőt, olyan, mintha egy videójáték átvezető videóiból vágták volna össze vagy machinima (egy játék grafikus motorja, karakterei és helyszínei segítségével létrehozott animáció) lenne. Ráadásul a környezet néhol eléggé elnagyolt, hovatovább, fapados, legyen szó az egyik sivatagi részről vagy a végső leszámolás meglehetősen minimalista helyszínéről. Ugyanakkor érződik rajta, hogy mindezt kreatív értelemben egy ember, egy művész kontrollálja a forgatókönyvtől a rendezésen át a vágásig.

Az a vád semmiképp sem érheti A Múltad a jövődet, hogy Gyuricza csak hátradőlt és várt, amíg a promptok alapján az MI megalkotta neki ezt a történetet.

Van gond a történettel, de egyáltalán nem az, hogy a mesterséges intelligencia írta volna. Nem így van, erről árulkodnak a poénok, a popkulturális utalások és az egyéb kreatív ötletek, amelyekkel az alkotó feldobja a cselekményt. A Múltad a jövőd abból a szempontból mindenképp elismerésre méltó film, hogy példázza, az MI ideális esetben nem kiváltja az emberi kreativitást, hanem segíti azt.

A Múltad a jövőd ráadásul sztoriszinten frappánsan reflektál az aktuális problémára, a mesterséges intelligenciával szembeni ellenszenvre. Egyrészt az említett Elsa ebben a tekintetben nagyon fontos karakter. Jack amikor először találkozik vele, maga is szkeptikus, főleg, hogy a nő hologram formájában tűnik fel előtte, amitől még meg is ijed. Elsa szabályosan rámászik a főhősre és felkínálja szexuális szolgáltatásait. Ez felfogható lenne egy pusztán exploitatív, férfifantáziát kielégítő jelenetnek is, de később értelmet nyer, hogy miért ennyire közvetlen és rámenős Jackkel szemben. Aztán Elsa később kap egy testet, amelyben még emberibben viselkedik, és bebizonyosodik, hogy neki is vannak gyengéd érzelmei.

Így hát a maga módján A Múltad a jövőd ismét elgondolkodtat arról, amiről a Szárnyas fejvadász vagy Az alkotó is, hogy hol a határ a mesterséges intelligencia és az ember között, ha az előbbi képes szinte tökéletesen emberként viselkedni.

Számít-e az, hogy csak szimuláció, ha hiteles? Vagy egyáltalán szimuláció-e, amit produkál, nem pedig valódi érzelem? A cselekmény egy pontján mi, nézők sem igazán látjuk a különbséget Jack egykori hús-vér felesége és Elsa között, és Gyuricza Ferenc nem csupán szexinek, hanem szimpatikusnak és meglehetősen emberinek alkotta meg az MI nőt.

Másrészt a rendező reflektál az ilyesfajta csúcstechnológiák veszélyeire és hátulütőire is. Ugyan feltűnnek idegen lények a cselekmény során, de több rossz szándékú robot is, akik veszélyesebbeknek bizonyulnak, mint az idegenek. Veszélyességük éppen abból fakad, hogy mesterséges intelligenciájuk könnyen befolyásolható, összezavarható és kontrollálható. A kánkános jelenet bár humoros, de ennek van egy sokkal sötétebb párdarabja, amelyben nyilvánvalóvá válik, hogy egy nagy hatalmú robot „elméjének” összezavarása akár egész bolygókat veszélyeztethet.

Hiába viselkednek emberi módon, hiába mutatnak érzelmeket, ám az androidok, robotok elsősorban számítások, kalkulációk, valószínűségek és hűvös logika alapján működnek, ami miatt kétséges, hogy teremtőik, az ember javát szolgálják.

Ráadásul Tennent szálán szembesülünk azzal, mennyire nem szerencsés, ha egy hús-vér ember beengedi a szervezetébe a nanorbotokat. Az egy dolog, hogy fejlesztik képességeit, és a karakter gyorsan tud regenerálódni, de ezeken keresztül szinte ugyanúgy manipulálható, mint maga az MI.

A Múltad a jövőd tehát sodró lendületű és akciódús cselekménye során még ilyen tudományfilozófiai kérdésekre is kitér a zsánerkeretek között megmaradva. Fontos ezt hangsúlyozni, mert Gyuricza Ferenc kiemelte, hogy ő nem művészfilmet szeretett volna készíteni, hanem egy vérbeli műfajfilmet. Ám sajnálatos módon A Múltad a jövőd nem képes felhőtlenül szórakoztatni, mert cselekménye több sebből vérzik. Sőt, az akciói inkább átlagosak, bizonyos esetekben határozottan gyengék. Sok harc nehézkes, nincs benne sem dinamika, sem erő. Az első nagyobb összecsapásnál ez ugyan megindokolható azzal, hogy óriásrobotok feszülnek egymásnak, de később már aligha van mentség ezek színpadias és sci-fi akciófilmhez képest komótos kivitelezésére. Az akciók problémája abból is fakad, hogy minden túlságosan steril, mintha a technológiai korlátok nem tették volna lehetővé bizonyos apró, de fontos részletek kivitelezését. Ilyen módon vért alig látunk, hiába csattannak ütések vagy lövések emberi testeken (és ha látunk, annak elég gyenge, a kétezres évek elejének videójátékait idézi az animációja), a közelharcok során pedig a páncélok gyakorlatilag érintetlenek maradnak egy-egy bevitt csapást követően. Legalább valamilyen fémes szikrázás vagy deformáció sok helyen szükséges lenne a valószerűség és az intenzitás érzékeltetése végett.

Az akciók problémáját egyrészt a sok-sok lassítás, másrészt a pörgős és eposzi filmzene igyekszik kompenzálni. Ám egy-egy belassított mozdulattól nem lesz izgalmasabb egy nehézkes összecsapás.

Továbbá elég átlagos dallamok csendülnek fel, amelyek motívumait ezer és egy hollywoodi filmben hallhattuk korábban. Nincs olyan egyedi vonásuk, hát még stílusuk, ami kiemelné vagy kicsit is emlékezetessé tenné a jeleneteket aláfestő számokat. Egyedül az egyik lazább akciójelenet alatt szóló dzsesszes, humoros tétel sikerült igazán jól. Ilyen módon a zenék nem képesek fokozni a hatást, nem váltanak ki katarzist. Másrészt szinte végig szól valamilyen szám, ami javarészt elég monoton is, így egy idő után fárasztóvá válik. A kevesebb több lett volna ebben az esetben is.

Nagyobb baj azonban az akciók problémáinál, hogy a történet sem az igazi.

A Múltad a jövőd egyszerre akar csavaros cyberpunk thriller, grandiózus sci-fi eposz és időutazós sci-fi lenni, ám összességében bebizonyosodik, hogy a szubzsánerek elemei nem illenek össze, esetenként kioltják egymást.

Az időutazás kifejezetten feleslegesnek is érződik, mert egy kulcsfontosságú motívumon kívül nem igazán van jelentősége. Gyuricza Ferenc nem tudta kiaknázni az időutazásban rejlő izgalmas lehetőségeket. Az ilyen sci-fiket azért is szeretjük, mert a főhős általában szembesül saját maga vagy valamely rokona, ismerőse fiatalabb vagy idősebb változatával, jellemkülönbségeikből fakadó konfliktusaik pedig komikus szituációkat vagy érdekes drámákat teremthetnek (lásd például a Vissza a jövőbe-trilógiát vagy Rian Johnson Looperjét). A Múltad a jövődben néhány erőtlen jelenetet leszámítva nincs igazán jelentősége annak, hogy az egyik fontos karakter időutazó és a másik variánsa.

Az időutazás miatt amúgy is a kelleténél több a fő karakter, holott a cyberpunk thrillervonulat lenne az érdekesebb A szökevény-párhuzamok miatt. Tennent például sokkal jobban működne másodfőhősként, sőt főhősként, mint Jack. Jack meglehetősen sótlan és egydimenziós karakter, Gyuricza hiába is próbálja kibontani múltbeli traumáit. Az egy irtó érdekes fejlemény, hogy az üldöző ereiben nanorobotok lapulnak, rajtuk keresztül pedig bármikor átvehető az irányítás Tennent teste felett. Kár, hogy ez a vonulat egy darabig háttérbe szorul, majd a cselekmény végén ugyan nagyobb jelentőségre tesz szert, de tekintve, hogy Jack és Quaid sztorija a lényeg, a szuperkatona soha nem kapja meg a kellő fókuszt. Mindemellett a cselekmény meglehetősen kusza és elég nehézkes, fárasztó párbeszédekben bontakozik ki. Tipikus hiba A Múltad a jövődben, hogy a karakterek hosszan magyarázzák, mi miért történik, és a sok információ ebben a koncentrációban túlterheli a néző agyát.

A „show, don’t tell” forgatókönyvírói irányelv éppen ennek az ellenkezőjére sarkallja az alkotókat. Ilyen módon a fordulatok sem jól megalapozottak, nem ütnek nagyot. Az pedig kifejezetten hajmeresztő, hogy az utolsó jelenet tartogat egy hatalmas csavart, ami más megvilágításba helyezi a sztorit.

Ám A Múltad a jövőd mindezt úgy tálalja, mintha egy új történet indulna, aztán hirtelen jön a stáblista. Számos filmnek van nyitott befejezése, illetve a sorozatok cliffhangerekkel élnek az évadzárókban, hogy felcsigázzák a nézőt. De Gyuricza sci-fijében ez több okból kifolyólag sem működik. Egyrészt nem jól, nem túl hatásosan adják elő a szereplők. Másrészt maga a rendező is bevallotta a Filmszemlén, hogy bár A Múltad a jövődben benne van a folytatás lehetősége, de az biztosan nem mostanában fog elkészülni. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy kapunk második részt. Így viszont ez a fajta nyitott befejezés nem elgondolkodtat (a nyitott lezárásoknak általában ez is a funkciója a második vagy többedik részek előkészítése mellett), hanem hiányérzetet kelt.

A Múltad a jövőd tehát technikai értelemben elismerésre méltó mű, főleg, hogy ezen Gyuricza Ferenc öt és fél éven keresztül dolgozott egy idő után már „főállásban”, ám a gyenge akciók és a túl sokat markoló, kusza, fárasztó történet megakadályozzák, hogy élvezzük a hatalmas munka gyümölcsét. A film gyengeségeit viszont kompenzálják a szinkronszínészek, akik egytől egyig jellegzetes hangok, beleértve Epres Attilát, Csondor Katát vagy Széles Tamást. Ugyan az előadásmódjuk lehetne érzelmileg intenzívebb, de így is szép munkát végeznek és emelik A Múltad a jövőd színvonalát. Így klasszikus biztosan nem lesz belőle, de Gyuricza műve mindenképp érdekes színfolt a magyar filmgyártásban. Az alkotó elszántsága és kitartása példaértékű, ha ehhez egy jobb forgatókönyv és akciórendezés terén több tapasztalat társul, akkor már bátrabban ajánlható lenne a műfaj rajongóinak.

Bár A Múltad a jövőd egyelőre nem rendelkezik forgalmazóval és bemutatódátummal, előreláthatólag szélesebb körben is vetíteni fogják a mozikban.

A Múltad a jövőd – színes, magyar sci-fi animációs film, 99 perc. Írta, rendezte és a zenéjét szerezte: Gyuricza Ferenc. Szereplők: Nagypál Gábor (Herceg), Schneider Zoltán (Jevgenyij), Epres Attila (Tennent), Széles Tamás (Quaid), Miller Zoltán (Jack), Papucsek Vilmos (Richardson admirális), Csondor Kata (Nora), Németh Bori (Elsa). Gyártó: Mocapix.

A cikkhez felhasznált képek a Mocapixtől származnak.