Elsőként Jánosa Eszter három versét olvashatjuk: Árnyékok a falon, Here I am, British cuisine. Mindhárom műben hangsúlyos az önreflexió, a lírai én mintha saját jelenlétét kutatná. A versekben felbukkanó képek elgondolkodtatók, a hangnem visszafogott és letisztult.

A Kezdjük alulról című verset Marno János szerzi, mottója így hangzik: „Csak az szeresse a könyvemet”. A játékos címről eszébe juthat az olvasónak: mind a „gyökerektől kezdjük”. A szöveg maga visszaemlékezések és lázálomszerű víziók egyszerre kísérteties és ironikus elegye:

elhalt lassan / a nevetése, az enyém magára maradt, / heherészéssé fonnyadt, s hirtelen felszárnyalt.”

A költő másik verse a Kutyabőr, melyben a családi örökség témája kap groteszk színezetet. 

A lírai szövegek sorát Kun Borbála Úton a Morskie Okóhoz című műve zárja. A versben egzisztenciális feszültség érhető tetten, hiszen a lírai én ragaszkodik egy tóhoz, melyben sosem merülhet el.

Ha megfürödni benne nem lehet, / hideg vizű, sziklák vigyázta tóban, / Miért futok felé mint kisgyerek?”

A tárcatár négy szövegből áll. Az első Balássy Fanni írása Felkészülni a felkészületlenre címmel, melyben ígéretet tesz az olvasónak, hogy nem lesz több gyulai Nobel- díjas, legalábbis ha rajta múlik, biztosan nem. Az alcímből sejthető, hogy a provokatív megfogalmazás mögött játékosság bújik meg, hiszen az elbeszélő arra keresi a választ novellájában, hogy hogyan és miként lehet felkészülni Krasznahorkai László köszöntésére szülővárosában.

Kun Árpád szövegében választ kaphatunk A templomépítés igaz történetére. A novella főhőse egy főangyal, akit az Égi Atya küldött, hogy templomot építsen. Kun írása arra világít rá, hogy az emberi bujaság és függőség miként vezet az emberiség hanyatlásához. 

Gellén Miklós Gábor tárcája, A másik hang egy gyerekkori traumába próbál betekintést nyújtani, érzékletesen közvetít az elbeszélő nehézségeiről:

Az lehet a baj, hogy a nehéz és súlyos élet túlságosan közel van hozzám, ezért nem látom. Egy velem. Egyek vagyunk.”

Ha már gyerekkori traumáról beszélünk, Milbacher Róbert Keserű mandula című írása is ezt a témát járja körbe. A szerző a költői képek és hasonlatok ügyes és érzékeny használata révén a garatmandula kimetszését az emberi lét egzisztenciális kérdéseivel, generációjának problémáival állítja párhuzamba:

A többi átélt rettenet okozta seb bevarasodott ugyan, de időről időre a legváratlanabb helyzetekben mégis felszakad, szinte a fuldoklásig elszorítva a torkomat. Ez a hirtelen fellépő légszomj ilyenkor holt szövetként tölti ki a kimetszett mandulák helyét, és csak valami kiköphetetlen keserű mellékíz marad utána a számban a megfelelő szavak helyett.”

Kritikák terén is változatos a kínálat. Lapis József Hű című írásában egy J. R. R. Tolkien-regény alapján készült képregényt és annak fordítását értékeli. A kötet tavaly jelent meg A hobbit, vagy: Oda-vissza címmel, fordítójuk Gy. Horváth László és N. Kiss Zsuzsa. 

Weiss János egy tanulmánykötetet véleményez, melyet Angyalosi Gergely és Kardos András írt Viszonyportrék címmel. A kötet a gyászbeszédek filozófiájával és kritikájával foglalkozik, ugyanakkor „középtávú emlékezésre és megemlékezésre nyújt mintát.”

A rovatban szerepel még kritika Sinkó József Betonkeverő című prózakötetéről, melyet Horváth Dániel írt. A szerző arra reflektál, hogy a prózakötet „látlelet az Y generációról”. 

Pogrányi Péter kritikája Szerhij Zsadan Mezopotámia című művét elemzi. Zsadan írásainak legfőbb hívószavai a groteszk humor, a generációk közötti különbség, a családi kapcsolat, valamint az élet szenvedélyes igenlése és szeretete annak minden viszontagságaival együtt: „Annyit tehetsz, hogy szeretsz, és elfogadod az életet olyannak, amilyen. Vagyis elviselhetetlenül hihetetlennek. Vagy hihetetlenül elviselhetetlennek.” Kolozsi Orsolya írása is az ukrán Szerhij Zsadan művéről szól. A könyvben Harkiv városa biztosít helyszínt a történéseknek, mely egyértelmű metaforája a címbeli Mezopotámiának. Ezt az olvasatot támasztja alá többek között, hogy a város két folyó között fekszik, „nyitva áll az ég fele”, vagyis egyszerre zárt és nyitott, akár az emberi sorsok.