Az idő végigfolyik szüleinken

A Jelenkort a tavaly elhunyt Tolnai Ottó verse (Szóval figyelj) nyitja. A művet – a lábjegyzetben található megjegyzés szerint – utolsó horvát útja és a Pannon Könyvfesztiválra való meghívás ihlette. Az elbeszélő egy félkész, Eszékről szóló vers boncolgatása közben kalauzol körbe minket a városban. A töltésen lépkedve a tekintet megakad egy kéményseprőn, akihez egy intimebb pillanatában csatlakozunk, telefonál, a hívott fél kilétére később derül fény. A szövegben megjelenő barát szavai adják a zárósort, melyek legitimálják a látottakat: „szóval figyelj / minden lehetséges”.

Prózájában (P. mint Pécs) is idegenvezetés zajlik, de Eszék helyett Pécsett, tartózkodását bolti és múzeumi kalandokon keresztül meséli el anekdotikusan. Városi bolyongása során ismerősökkel találkozik, akik az általa bemutatott tereket otthonossá, barátságossá változtatják jelenlétükkel. A Felsőmalom utcából indulva megemlít több ismert helyet, látványosságot, mint a Tettye, Széchényi tér és a Mindenszentek temploma.

Bozsik Péter négy részből álló verse, A mester első halála egy mottóval kezdődik: „Már-már mennyköveit készült mindenhova szórni”. A mester az idős édesapa, kinek halálhíre először csak téves riasztás, később temetésén találjuk magunkat. A szöveg az elengedést és az ember utolsó heteit, napjait mutatja be az újvidéki otthon környezetében, igyekszik feloldani a téma nehézségét olyan profán szavakkal, mint a „fater”, „muter”. Megidézi Saint-John Perse-t, Ovidiust és Nepomuki Szent Jánost, a cseh vértanút, akit az uralkodói beavatkozás mártírjának tartanak.

Sajó László anyám elindulja témájában igazodik Bozsikhoz. A haldokló édesanya kérdései, kijelentései fonódnak bele a narrációba, mely ugyancsak a végső napok hangulatát festi meg: a haldokló személy – aki már a levegőt is csak kapkodni tudja – etetéséről, fürdetéséről olvashatunk. „Jövök én is” – mondja az anya, utalva a már korábban elhunyt házastársra, majd a halottak napja fojtogató képével zárul a vers, megindul a gyászfolyamat. Sajó Az eltűnt idő ciklusának egyik írása, az anyám az elvesztett szülő hamvasztását és az otthon melegét állítja párhuzamba. Ez, illetve a vele párban álló írás (apám) ugyanazzal a sorral kezdődik: „az eltűnt idő nyomában / addig megyek míg visszahozlak”, majd az elbeszélő elindul megkeresni saját édesapját közös emlékeiken keresztül.

Egy kocsmában találkoznak hosszú évek után először, a halálból hozza vissza a férfit egy közös fröccsözésre és evésre, ezt követően a szülő visszatér oda, ahol „most is délután van / örök időkig”.

Poós Zoltán versei is (Kiűzve az időből; Győzelmi kényszer) az idő múlásával és annak percepciójával foglalkoznak.

Tatár Sándor Most akkor film vagy színház? című műve az életet színházhoz hasonlítja, melyben az ismeretlen rendező – isten – nem szolgáltat nekünk forgatókönyvet, sorsunk nincs előre megírva. Szonettjében (Újabb…) éles ellentétbe állítja önmaga hétköznapiságát és szerelmének felmagasztalt tárgyát.

Tóth Réka Ágnes Szent Zsófia-versei (Szent Zsófia elfelejti, mikor tette fel főni a tésztát; Szent Zsófia megtalálja magát a családi fotóalbumban; Szent Zsófia arra gondol, hogy a mártíromság egy kicsit erős kifejezés) az anyává válással kapcsolatos tapasztalatokat gyűjtik össze generációkon átívelő emlékekkel, a gyermek ellátását övező dilemmákkal: „szoptatok / és a dédnagymamára gondolok / akit sosem ismertem”.

Vas Máté három részre osztott A hamis Alefjének elején is feltűnik az anyaság. Az utazás mint motívum végigvonul az íráson, melynek állomásai életünk egy-egy szakaszát szimbolizálják: a főszereplő először hátul a szülő biciklijén közlekedik, majd már önállóan a nagyvilágban. Útja később Rómába vezet, majd egy fővárosba tartó vonaton áll, mely elüt egy embert.

Szűcs Anna Emília verse (hozzád) a felnövést a szerelem felől közelíti meg. Egy érzelmekkel teli nyarat fest meg, melynek férfi szereplője felelős párja felnőtté válásáért: „megpróbálod elképzelni úgy, hogy tudod, miatta lettél felnőtt. / ahelyett, hogy gyűlölnéd, csak még jobban szereted”. Ám a lány boldogsága nem felhőtlen: „hamarosan betöltöd a huszonhatot. lefelé konyul a szád”.

Ahogy telik az idő, úgy múlik a szerelem is, a nyár a csúcspont, mely önfeledt tengerparti kalandokat rejt magában, de amint ennek vége szakad, úgy az érzések is egyre halványulnak.

Hetényi Zsuzsa Fedett lépcső című novellájában nem idő-, hanem pénzszűkében van a főszereplő hajléktalan nő, akinek egy napjáról olvashatunk. Ennek a személynek mindent óvnia kell, amennyire lehet, pakként elrejtenie a városban, hiszen magával kell vinnie összes tulajdonát, bármerre mozog. Kifoszt egy halottat, ám a bőségből fakadó boldogság nem tart sokáig. Végül minden tárgya, amit feleslegesnek ítél meg, a Dunában végzi. A prózák sorát Zalán Tibor regényrészlete (Papírváros 5) és Antal Balázs elbeszélése (Albumkép harangok nélkül) folytatja.

Krasznahorkai László több művében is nekifogott már a berlini metróaluljáróban vizelő hajléktalan történetének elmesélésébe. Szilágyi Márton esszéjében a Nobel-díjas író Stockholmban elmondott beszédét (Krasznahorkai László stockholmi beszédéről) vizsgálja. A felolvasott szöveget összeveti a korábbi művekkel (többek között A Théseus-általános, Sátántangó és Megy a világ), és kitér az intertextusokra is. Kifejti, hogy Krasznahorkai beszéde élmény annak is, aki még nem olvasta írásait, de hogy megértsük a finom utalásokat és a szöveg rétegeit, szükséges háttértudással rendelkeznünk. Bárány Tibor „…beírta a naptárba, hogy László meg hogy író, nehéz helyzet…” című szövege Krasznahorkai legújabb regényét, A magyar nemzet biztonságát elemzi a nyelvi és szerkezeti megformáltság, a poétikus szövegelemek működése, illetve a világkép rétegzettsége szempontjából.

Weiss János a Születésnapi csokorban a most márciusban nyolcvanéves Radnóti Sándor irodalomtörténész kritikai, esztétikai témában írt tanulmányain keresztül szemlélteti Radnóti munkásságát. A szöveget egy Kafkától vett német idézettel kezdi, s legvégén ugyanazzal is búcsúzik: „Aki képes fölismerni a szépet, sosem öregszik meg”. Goethe mind az ő, mind a Radnóti Sándor tollából származó írásban is megjelenik („…mind élveznénk akkor a békét”), melyben Goethe Hermann és Dorothea című eposzából kiindulva az idill definíciójának elemzésébe kezd.

Mélyi József Mozgás látásban című írásában emlékezik meg az idén elhunyt Maurer Dóra festőről, és sikerének titkát kutatja életművének áttekintésével, miközben művészetének különböző korszakait is boncolgatja.

A Jelenkort Tóth Krisztina Borneói lepkék a víz felett című monodrámája zárja: az utolsó szövegben összeér a lapszám megannyi írásában megjelent két életszakasz, a gyermekkor és az időskor.

Nézőpontváltás történik – nem egy fiatal meséli el szülei halálát, hanem egy leélt élet emlékképei elevenednek meg, ahogyan a főszereplő idős hölgy visszatekint a múltra. Három generáció jelenik meg a nagymamától kezdve hálátlan lányán keresztül a számára már-már idegen unokáig. Tóth Krisztina szereplője egy magányos, életunt ember, akinek múltbéli tapasztalatai annyira beszűkítették világlátását, hogy már saját családját sem képes kedves szavakkal méltatni. A monológot olvasva fokozatosan „esnek ki a csontvázak a szekrényből”, és mire minden kirakósdarab a helyére kerül, a mérgező borneói lepkék már tova is szálltak.

Zavaros jövőkép

Az Alföld új lapszámának legelső szerzője Marno János, három közölt verse a Köd, Álmomban és az Ismétlem. Mindhárom a család tematikájába illeszkedik, a rokonok közötti intrikus kapcsolatok természetét boncolgatja. Az első szöveg címében szereplő köd pont úgy telepszik az udvarra, mint a fájdalom az emberi testre.

„Visszafordultunk a Városliget irányába, hogy felüljünk a hetvenkettes trolira a fürdőnél. Köd volt, gőz. Enyhe, meleg, déli szél fújt. Maga előtt görgette a ködöt.” – írja Kiss Noémi a Szent Margit legendájában. Az írásban szereplő három kislány felnéz a szentre, és elhatározzák, hogy ellopják a Szent Margit legendáját megtestesítő babát a sekrestyéből, mondván, az szerencsét hoz. A közös bűn elkövetése után jönnek csak rá, hogy a tárgy valójában nem jelképezi mindazt, amire vágytak. A novella a gyermeki bálványkeresésről, az illúziók szertefoszlásáról közvetít.

„Nem távolodom. Mintha az élet távolodna tőlem.” – jelenti ki Kornis Mihály Üzenetek távolodóban című írásában. Hetvenhat évnyi tapasztalatát az évgyűrűkhöz, míg a halált a favágóhoz hasonlítja, de gyorsan ki is javítja magát: az elmúlás inkább „megmentő, angyal”.

Nehézséget jelent számára az idő múlásának érzékelése, párosukat „két nagy komédiásnak” nevezi. Habár sokat gondol az élet végességére, befelé figyel, ugyanakkor foglalkoztatják a külvilág történései is. A politikai közéletet is beemeli a baljós jövőkép meghatározásakor, ennek kapcsán a környezetvédelem, illetve annak hiánya is szóba kerül.

Korpa Tamás Tranzakciók X. című versciklusa apró, pársoros képekkel festi meg a mindennapok ridegségét: „a tepsiben kirántott bodzavirág, amit megettél, / vagy az akadozó wifi tette ilyenné a hangod?”. A tizedik Tranzakciók-írás melankolikus hangulata életképeken keresztül tárul elénk – kiskedvenc halála, érzelmileg felkavaró telefonhívások. Mánya Kristóf (Az ég huszonnyolc sarka; az építés kudarca; átkelés az Eufráteszen) és Bánkövi Dorottya (Hágár monológja) versei is olvashatóak a folyóiratban.

Pintér Lajos várost állít a középpontba Csongrád, zárójelben című írásában.

Számára Csongrád az állandóságot, a biztos pontot jelenti, hiszen „ha elmegyek, itt marad”, egy csendes társ, aki „nem kérdez” és „ez a legudvariasabb benne”.

Egyéb, az Alföldben olvasható írásai a Tanyasi iskolaudvar és a Barátság.  

Villányi László a Helyszínrajzban visszaemlékezik egy beregszászi udvarra és házra – az ukrán település most nem olyan békés, mint hatvan évvel ezelőtt. Ebben és A nincs című írásában is megjelenik az elmúlás. Utóbbi egy kihalt területet idéz meg, szereplői hányatott sorsúak. Mindhárom közölt művében valamilyen szinten megjelenik Ukrajna, a Requiem például a Helyszínrajzhoz hasonlóan Beregszászon játszódik, és a testvéri kötelékre helyezi a fókuszt.

Mechiat Zina Love bombing című verse a címben szereplő kifejezést kétféleképpen értelmezi: a „love bombing” kifejezés egybeolvasva a túl gyors szerelmi közeledést jelenti, míg ha külön értelmezzük a két szót, a bombázás szereteteként is értelmezhető: „Kezük tenyeret nem, / csak fegyvert talál”.

A politikusok, azaz a „beszélő öltönyök” döntenek sorsunk felett, igyekeznek befolyásolni a Kelet életét, melyről egyértelműen napjaink politikai helyzete juthat eszünkbe.

A ló meghal, a mama nemben Kassák Lajost nemcsak a cím idézi meg, hanem a szerző maga is felbukkan mellékszereplőként a műben.

Kritikájában Bódi Katalin Térey János 2025-ben megjelent Szodomában kövérebb a fű című kötetét veszi górcső alá, melyben a címadó dráma mellett még három másik is helyet kapott. Kovács Kincső a Téreysmus Readyvivusban az elhunyt drámaíróról készült tanulmánygyűjteményt elemzi („A szellős térben és a szűk időben”). Sziráki Sarolta Lobogni a nem létező igazságért című írásában Kemény István Lovag Dulcinea-kötete és a Don Quijote közötti kapcsolatot taglalja az eredeti férfi és a Keménynél megjelenő női szemszög összehasonlításával.

A DIN-ben Fazekas Gergely Zene és szöveg címmel ír, míg Csörsz Rumen István a Régi magyar énekvers – mai kérdésekben egy Európa Kiadó-utalással kezd: „Minden egyformán popzene?”. Továbbá két beszélgetés leiratát is olvashatjuk (Van szöveg, mely falsít dallamán?; Klasszikusoktól a zajló irodalomig)

A kilátót L. Varga Péter Mindig térj vissza Rómába! című útinaplója nyitja. Olasz körútja során vonattal megfordult Palermóban, Cefalúban, Taorminában, Pompejiben és legutoljára természetesen Rómában is. Szó esik a megtekintett látványosságokról, az ételekről, többek között az első pizza ízéről is, és belecsempész a szövegbe olasz kulturális utalásokat is.

„Az idő, itt Bergenben, mintha megállt volna.” H. Nagy Péter a Pszicho- és ökoszisztémák Kanadában című útirajzában legtöbbször gyermeke szemén keresztül meséli el az észak-amerikai történéseket. Egy kisgyermek számára teljesen más dolgok érdekesek, mint nekünk – az ember állathoz való viszonya ezáltal fókuszba kerül, ám sokkal szelídebb színezetben történik a bemutatás. A természet és az építészet összefonódása is megjelenik a műben, de ezekért már a felnőttek lelkesednek.

Az Alföld és a Jelenkor 2026. márciusi számai kaphatók az Írók Boltjában, valamint az újságárusoknál.