A prae.hu irodalmi rovatának vezetője, Maros Márk beszélgetett a költő és kritikus Borsik Miklóssal, valamint a költő és esztéta Nemes Z. Márióval az irodalom és a medialitás kapcsolatáról. Maros ismertette a Prae mediális jelenlétének mibenlétét, hiszen 2006 óta online portálként is működik. Véleménye szerint a jövőben egyre inkább lehetőség nyílhat arra, hogy a szerkesztőségekben hosszú távon is gondolkodni lehessen a mediális jelenlétek fejlesztéséről. A 2006-os év említésére többször sor került a beszélgetés folyamán, Maros kiemelte, hogy a 2006 előtti időszakot a

„blogok és fórumok” időszakának is nevezhetjük, amiről a Z generáció tagjainak csak halvány emlékei vannak.

Kutatásai alapján ekkoriban a blogok és fórumok sajátosságai keveredtek a folyóiratkultúra egyes elemeivel. Első kérdése beszélgetőtársai irodalmiszocializációs mediális élményeire vonatkozott, valamint arra, hogy azokhoz képest mi változott az elmúlt években. Borsik szerint azóta a kutatókedvén kívül minden megváltozott, és különösen nehéz hozzáférni az abból az időszakból származó anyagokhoz. Nemes Z. egyetértett ezzel a véleménnyel, hozzátéve, hogy

napjainkban az internethez köthető az irodalomhoz kapcsolódás.

Számára az irodalom a blogok és fórumok népszerűsége ellenére mégis inkább az offline élményekhez köthető. Érdekes „generációs szakadásra” hívta fel a figyelmet: számára még természetes volt, hogy szerkesztőségeknek postán, papíralapon verset küldjön, ma már ez szinte egzotikusnak tűnhet. 

A műhelyezések módjának változására hívta fel a figyelmet Borsik. A 2000-es évek elején az élő jelenlét hiánya nyújtotta távolság segített, de

ma már sokkal szívesebben műhelyezünk személyesen.

Borsik úgy gondolja, a Covidnak is lehetett szerepe abban, hogy nőtt a vágy a személyes irodalmi kapcsolódásokra az elmúlt években. Maros szerint ennek az állhat a hátterében, hogy egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a személyes jelenlétnek, és próbáljuk háttérbe szorítani a mediális jelenlétet.

Tradícióápolásképpen folyamodunk a klasszikus technikákhoz, ellensúlyozva a közösségi média megnőtt szerepét, ami akarva-akaratlanul az irodalmat is elérte.

Megélése szerint a Z generáció a rendkívül erős mediális fókusszal és jelenléttel egyre kevésbé kíván foglalkozni. Izgalmas azonban, hogy mégiscsak alkalmazza az összetett mediális rendszereket, például versek posztolása a közösségi médiára, vagy irodalmi események megosztása. „Mintha ezek csak kötelező körök lennének, amiket le kell tudni, nem válik a jelenség reflektálttá” – foglalja össze. Erre reagálva Nemes Z. a közösségi média platformokra posztolt versek helyzetét említette, kiemelve, hogy nem egyértelmű, az publikációnak, másodközlésnek, vagy valami teljesen másnak számít-e. Régebben csak a folyóiratban megjelenés „számított” és tett egy verset valóssá, nem számított publikációnak egy vers vagy szöveg posztolása. Ez mára rengeteget változott, és számos kérdést vet fel.

Utolsó témaként az irodalomkritikai változásokról és az internetes jelenlét szerepéről esett szó. Nemes Z. szerint ma már kérdés, hogy az internetes tartalmak helyettesítik-e a kritikát, vagy sem. Fennállhat annak az illúziója, hogy egy kötet, amiről számos online tartalom jelenik meg, sikeres. Egy viszonylag új jelenséget említett Maros: a szerzők személyes reflektálását a kritikákra.

„Mintha a szerző újra akarná pozícionálni a kritikát a saját maga brandépítése szerint”

– foglalta össze. Régebben nem volt jellemző, hogy egy szerző például a közösségi médiában megosszon egy-egy kritikát a műveiről. „Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ki mikor született, hiszen néhány év is rengeteget számít” – jegyezte meg Borsik a blokk végén, remekül összefoglalva a beszélgetés mozgatórugóit.

Fotók: Kabai Henrik