Jelen cikk publikálása előtt bukkantam rá a 2027-es NKA-törvénymódosítás általános indoklására a kormany.hu oldalon – cikkem végén linkelem. Sajnos ebből az derül ki, hogy a kormány nem tervezi a nevezési díj kivezetését. Tervezi viszont a kuratóriumok egynegyedét a közös jogkezelők (pl. Artisjus, Hungart, MASZRE, MISZJE, esetleg Filmjus) delegáltjaival feltölteni, cserébe azért, mert az L. Simon László által elvont pénzeket nem adja vissza nekik. Sajnos ezzel egyidőben a kormány nem tervezi bevezetni, hogy egy szervezet tagjai (különböző delegálószervezetek álruhájában) ne kerülhessenek többségbe egy-egy kuratóriumban, egy személy ne lehessen 2-3 alkalomnál többször kurátor – hogy ez miért probléma, a következőkből derülhet ki mindenki számára.

Gyerekkorunkban nagyon szerettük Rodolfo bűvésztrükkjeit, aki minden műsorban felhívta a figyelmünket arra, hogy csak a kezét figyeljük. A bűvésztrükk megismerése után világossá vált, hogy csodák nincsenek, pusztán manipulálta a figyelmünket. Amikor az elmaradt és egyébként is rendszertelenül meghirdetett folyóirat-támogatásokról, az NKA-ról és az MMA-ról, valamint az irodalompolitikai folyamatokról írt cikkeket készítettem (a prae.hu-nak önállóan, a Litera számára Menyhért Annával közösen), észrevettem, hogy azon kuratóriumok, amelyeknek tagjai megismerhetőek voltak, egyre több írószövetségi és egyre kevesebb tőle független taggal rendelkezik. Ráadásul mindez – mint várható volt – a döntésekben is kezdett visszatükröződni, azaz egyre több Írószövetség körüli lap, kiadó, személy részesült pozitív pályázati és így pénzügyi elbírálásban. Nem tudom, a végén mennyi minőségi idő maradt a funkcióhalmozás és a kurátorkodás mellett az irodalomra, jelen cikkben igyekszem tehát  – Rodolfó tanácsát megfogadva – a pénzeket terelgető kezeket figyelni. 

NKA, Minisztérium

A kultúrafinanszírozás egyik fő intézménye, a Nemzeti Kulturális Alap élére a 2010-es kormányváltást követően ismét Jankovics Marcell állt (korábban, 1998 és 2002 közt szintén ő vezette), aki a folytonosságot tartotta szem előtt. Akkor még minden, az irodalmat érintő kuratóriumnak vegyes volt az összetétele, az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy sem a Szépírók Társasága, sem a Magyar Írószövetség köre nem rendelkezett többséggel.

Amikor L. Simon László korábbi írószövetségi titkár átvette az NKA vezetését, 2011. december 31-ével szélnek eresztette a korábbi szakkollégiumokat: a három, irodalmat érintő új szakkollégiumból csak egyetlenegynek a delegálási folyamatába hívta meg a Szépírók Társaságát és a József Attila Kört, tehát azokat a szervezeteket, melyek fölött nem volt informális befolyása. Tény, hogy két területen nagyon jó dolgok történtek: elindította az informatikai rendszert, mely mindmáig ismert adatvesztés nélkül működik, illetve létrehozta a Folyóirat Szakkollégiumot, melyben a művészeti ágak és az ismeretterjesztő szakterület lapjait együttesen tekintették át a kurátorok – megítélésem szerint kiváló munkát végezve, még akkor is, ha ennek delegálásából is ki voltak zárva a fent említett szervezetek.

Ugyanakkor bevezette a pályázati nevezési díjnak becézett L. Simon-adót, amely a leginkább arra szolgált, hogy a nem támogatott pályázók kedvét még a pályázástól is elvegye. Jómagam 14 év alatt 100 pályázatot beadva csaknem 4,5 millió forint „nevezési díjat” fizettem be az NKA számára, ami nagyjából 4-4,5%-os L. Simon-„adóterhet” jelentett, de vannak, akiket a kuratóriumok jobban szerettek: ott alig 1%-os volt ez a teher. A centralizációt növelte, hogy törvénymódosítással a közös jogkezelőktől (például az Artisjustól, a Hungarttól és a MASZRE-tól) az NKA költségvetésébe vont be összegeket, mely szervezetek így elveszítették az önálló döntési jogukat a civilek forrása fölött. Jelenleg csupán ez az összeg 2,6 milliárd forintot tesz ki, azaz az NKA költségvetésének egynegyedét, és erre hivatkozva az új törvénytervezet általános indoklásában már a következő arány szerepel a kuratóriumokban: 50% szakmai szervezetek, 25% közös jogkezelők, 25% kormány. A későbbi működés során, 2016 után nemegyszer volt, hogy 80-90%-os, máskor 100%-os arányban voltak a kurátorok Magyar Írószövetség-tagok az NKA irodalmat érintő kuratóriumaiban, ami a közpénzek elbírálásánál is meglátszott – az Írószövetséghez köthető pályázatok nemigen tudtak veszíteni, ám a rivális szervezetnek tekinthető Szépírók Társasága sokszor hiába pályázott. A kurátorok mellett az írószövetségi tagságot általában csak az elnök esetében tüntették fel. 2015-ben az NKA-törvénybe Balog Zoltán javaslatára bekerült, hogy az MMA egyharmadban delegál tagokat a kuratóriumokba.

Egy jól működő finanszírozási környezetet megváltoztatva mások mellett az Esterházy Péter, Kertész Imre és Nádas Péter nevével fémjelzett szervezetet, a Szépírók Társaságát (és a 2019-ig működő József Attila Kört) módszeresen kiszorították az irodalmat érintő döntéshozatalból, és nem vonták be például a Magyartanárok Egyesületét, a Műfordítók Egyesületét, a Hubbyt vagy akár a Szécheny István Művészeti Akadémiát (SZIMA) sem. Azon kurátorok, akik nem kizárólag az írószövetségi döntéseket támogatták, kifejezetten óriási harcot vívtak: a Magyar Írószövetség csak az NKA-tól és a Miniszterelnökségtől több mint 200 millió forint támogatást kapott az elmúlt 5 évben. A Szépírók Társasága ugyanennyi idő alatt 16,5 millió forintot. Az olló egyre szélesebbre nyílt, a szakmai megosztottság tovább mélyült.

KMTG

A közpénzek búvópatakszerűen viselkedtek: egyes helyekről eltűntek, ám más helyeken megjelentek. Orbán János Dénes – a Magyar Írószövetség és az MMA tagja – 2012-ben megalapította a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft-t, azaz a KMTG-t, benne az Előretolt Helyőrség Íróakadémiát, mely évi sok százmillió forintból működött, míg a korábbi, a szakmában jól ismert és megbecsült szervezetek (JAK, FISZ) egyre kevesebb forrásból gazdálkodhattak. A felügyelőbizottságban jelen volt Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke is. Orbán János Dénes 2018-től kezdődően éveken keresztül az NKA Szépirodalom Kollégiumának kuratóriumában is jelen volt, majd az operett világa felé fordult, de mint nyáron megírtuk, az általa vezetett intézménytől, a KMTG-től 2025-2026-ban a Nobel-díjénál is nagyobb, több mint 400 millió forintnyi honoráriumot kapott, aminek a híre óriási botrányt keltett. Az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője, L. Simon László lemondásra szólította fel, mire válaszközleményében Orbán János Dénes inkább L. Simon kétes ügyeire utalt, és kijelentette, marad az MMA-ban. Erre, még 2026 júliusában Turi Attila MMA-elnök bejelentette, hogy etikai vizsgálatot folytatnak az ügyben – azóta Turit és az egész elnökséget újraválasztották, de az etikai vizsgálat eredményéről nem esik szó.

PIM-PKÜ

A Petőfi Irodalmi, majd Kulturális Ügynökség vezetője Demeter Szilárd volt, szintén a Magyar Írószövetség tagja. Mint azt látni fogjuk, a Petőfi Irodalmi Múzeumban működő kuratóriumok viszonylag plurálisak maradhattak. Ez csak a támogatások egy része. Rengeteg pályázati forrásról döntöttek a PKÜ-ben is, nem annyira átláthatóan, mint az NKA-nál. Az Írószövetség így is igen pozitívan jött ki a pályázataival, ám néhány esetben az NKA-károsultak számára kedvező döntések is születtek. (A PKÜ korábban olyan információkat is közölt, hogy egy időben Erős Kinga, Szentmártoni János, Vári Fábián László, Nagy Koppány Zsolt írószövetségi vezetők és tagok döntöttek az Írószövetséget kifejezetten pozitívan érintő támogatásokról.)

MMA

A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának 37 tagja van, ebből 33 írószövetségi. A rendes tagok havi nettó 455.000, a levelezők 353.900 forint juttatásban részesülnek – az összeg azért sok, mert a névsor összeállítása egyértelmű, hogy nem szakmai alapon történt. A tagozatot korábban Mezey Katalin vezette, ma L. Simon László. (Mezey emellett a Magyar Írószövetség tagja, a Tokaji Írótábor Egyesület korábbi elnöke, a Kossuth-díjról döntő bizottság tagja, a MISZJE elnökségi tagja 2007 óta, a Salvatore Quasimodo Közalapítvány elnöke. L. Simon titulusait nem sorolnám, jelenleg a fenti mellett a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja.) Feltehetően ők bírálják el az irodalmi MMA-ösztöndíjakat, valamint az MMA egyéb irodalmi jellegű pályázatai odaítélése kapcsán is szavuk lehet. Az irodalomra úgy is hatással vannak, hogy nem pályázati büdzséből adnak ki könyvet és folyóiratot. A kiadóvezető jelenleg Szentmártoni János, volt írószövetségi elnök, de év végéig egyharmad arányban továbbra is ők döntenek az irodalmi forrásokról is az NKA-ban.

Államtitkárként, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnökeként, alelnökeként és egyéb pozícióiban L. Simon László – jelenleg az MMA Irodalmi Tagozata élén és a Tokaji Írótábor Egyesület elnökeként – tehetett volna a fenti aránytalanságok kialakulása ellen és megszüntetése érdekében. De Szentmártoni János korábbi írószövetségi elnök is volt helyettes államtitkár, neki is lehetett volna ráhatása a helyzet megváltoztatására.

Az MMA elnöke, az újraválasztott Turi Attila fizetése havi 3,5 millió forint, azaz évi 45,6 M Ft. A teljes Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia mint intézmény évi 32 millió forintból működik, azaz a költségvetése alig 8 hónapra volna elég Turi Attila szolgálatai ellentételezéséhez.

Számokba fojtva: díjak, ösztöndíjak

A művészeti díjak és ösztöndíjak közt a József Attila-, a Gérecz Attila-, a Márai Sándor- és a Babérkoszorú-díj fontos elismerések, pénzzel is járnak, és többségük feljogosít a 65 év feletti művésznyugdíjra – a Térey-, a Móricz-, a Babits-, az Örkény, a szerkesztői ösztöndíj, valamint az NKA- és MMA-ösztöndíj szól a nyugodtabb alkotás feltételeinek megteremtéséről. Nézzük ezeknek a kuratóriumoknak az összetételét.

A József Attila-díj esetében a jelölőbizottság szervezeti összetétele ismerhető csak, a konkrét tagok nem. Az MMA 2, az Írószövetség 2, a Pen Club 1 tagot delegál. Mivel az MMA-ban szinte csak írószövetségi tag van (37-ből 33 az), és az Írószövetség a saját soraiból küld döntnököt, így biztos, hogy legalább 4 írószövetségi tag dönt a József Attila-díjról. Sőt, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Pen Club előző elnöke az Orbán János Dénesnek hitelező, aztán irdatlan NKA-forrásokhoz, valamint KMTG-megrendelésekhez jutó Irodalmi Jelent vezető Böszörményi Zoltán és utódja, a jelenlegi Pen Club-elnök Turczi István szintén írószövetségi tag, akik valószínűleg magukat delegálták, jó eséllyel 100%-ban írószövetségi tagok döntenek a kedvezményezettekről. 

Tíz év alatt 88 személy kapta meg a József Attila-díjat, köztük csak 3 olyan, aki pusztán a Szépírók Társaságának tagja. A fentieket áttekintve látható, színjáték, hogy a delegálószervezetek számát háromban határozták meg, hiszen a valóságban az Írószövetség tagjai döntöttek a díjról – nem csoda, hogy 69 kedvezményezett személy írószövetségi tag volt. Szépíró-szerzők így szinte egyáltalán nem részesülhettek a József Attila-díjjal járó pénzösszegben, valamint abban a jogban, hogy 65 éves koruk fölött művész életjáradékot kaphassanak. (Létezik egy 121.000 forint körüli összeg, amit művésznyugdíjnak is neveznek, és amelyet bizonyos művészeti díjak elnyerése után – még véletlenül sem a SZIMA-nál, hanem – az MMA-nál kell kérvényezni, és az is folyósítja.)

A József Attila-díj mellett a fellelhető információk szerint a Márai Sándor-díj és a Gérecz Attila-díj jelöltjeire is ugyanez a kuratórium javasol jelölteket. És itt még egy csavar jön, hiszen ez a kuratórium kétszer annyi főt jelöl, mint amennyit a miniszter kitüntet, azaz a miniszter még így is válogatni akart, nem bízott az Írószövetség embereiben. A minisztériumnak a szakmai díjak esetében meg kellene bíznia a plurálisan összerakott szakmai kuratóriumok döntésében, és nem belenyúlni-módosítani, azaz eljelentékteleníteni a szakmai döntést.

A Herczegh Ferenc-díj esetében a három kurátor négy évig Takaró Mihály, Dörner György és Raffay Ernő volt, lehet mondani, hogy csak egyharmad írószövetséges, de ez esetben nem is pusztán irodalmi a díj. (A jelenlegi tagokat nem hozta nyilvánosságra a minisztérium.)

A Petőfi Irodalmi Múzeumon eljárásában odaítélt Móricz-ösztöndíj kuratóriumában eleddig a Szépírók Társasága, a PIM-Digitális Irodalmi Akadémia, a PKÜ, az MMA, a Magyar Írószövetség, a Fiatal Írók Szövetsége, valamint a minisztérium delegáltja ült: pontosan nem tudni, kik, de minden bizonnyal sokszínűbb csapat, mint a József Attila-díj esetében.

Az Örkény-ösztöndíjnál a PIM, a Magyar Színházi Társaság, a Magyar Teátrumi Társaság, az MMA, a minisztérium és a Szépírók Társasága delegálhatott, itt nem volt jelen a Magyar Írószövetség, de hogy volt-e írószövetségi tag, nem tudni.

A Babits-ösztöndíj kuratóriumába a PKÜ, az MMA, a Magyar Írószövetség, a Magyar Pen Club (mint korábban említettük, utóbbi két elnöke írószövetségi tag), a Műfordítók Egyesülete és a minisztérium delegált tagot. 

Az Oláh János ösztöndíj esetében három írószövetségi és kettő nem írószövetségi kurátor ítél.

A kettő plusz egy éves Térey-ösztöndíjat a PIM főigazgatója, a költő özvegye, a DIA egy tagja, valamint a hagyatékkezelő, plusz legfeljebb még két külső szakértő ítéli oda – ez tűnik a leginkább kiegyensúlyozottnak az eddig felsoroltak közt.

A hároméves MMA-ösztöndíj kuratóriumát nem ismerjük, feltételezhető, hogy a pályázatokat MMA-tagok bírálják, itt az irodalmi tagozat 37 tagjából, ahogy említettem, 33 írószövetségi tag is.

Már megint listáznak?

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen alapon listázom a díjazottakat, mi ez a rossz emlékeket idéző eljárás. Nos, a valódi listát, amin a támogatás múlik, láthatóan azok készítették, akik osztották. Magam ehhez a cikkhez csupán háttéranyagot készítettem, amiből világosan kitűnik, hogy a kurátorok, döntőbizottsági tagok a döntéseikhez biztosan felhasználták ezeket az információkat.

Amikor egyetlen írószervezet tagjai több mint egy évtizedig az állami pénzből működő új irodalmi cégek és állami szervezetek élén trónolnak, amikor e szervezet tagjai meghatározóak a kuratóriumokban, valamint a díjakról és ösztöndíjakról is ők döntenek, akkor joggal állíthatjuk, hogy annak a szervezetnek túlhatalma van minden más szakmai szervezettel szemben, dacára az irodalmi szcéna sokszínűségének és értékelvűségének. E szervezet vezető tagjai könnyen elveszíthetik a kontrollt, a valósággal való kapcsolatot. Kultúrájuk, ízlésük döntő a szakmai térben, évekre meghatározza az alkotók sorsát. Működésük visszahat a szervezetre és annak megítélésére. A működés módja a történelem része lesz: biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évtizedek kulturális-irodalmi folyamatainak történetéről szólva a Magyar Írószövetség kiemelt szerepet fog kapni, és a vele kapcsolatban elmondottak közt ott lesz az önkorlátozás és a szolidaritás hiánya, a közpénzek egyenlőtlen elosztása, valamint a rivális szervezetek kiszorítása.

Tanulunk belőle?

A fentiek tanulsága lehet például az, hogy az állami kuratóriumokban soha ne lehessen semmilyen írószervezetnek 50%-os aránya a tagok közt (az egyharmad is túlzónak mondható), és senkit se lehessen két alkalomnál többször megszavazni. Továbbá az, hogy ha szakmai döntéseket hoznak a kurátorok, akkor nem golyóznak ki ideológiai szempontból vagy személyes bosszúból más művészcsoportokat.

Sajnos a 2027-re tervezett NKA-átalakítási törvényjavaslatnak a kormany.hu-n általam ma megtalált és megismerhető általános indoklásában nincs ilyen 50%-os szabály.

Nem szerepel benne olyan kitétel, hogy valaki ne lehessen két vagy három ciklusnál tovább NKA-kurátor, pedig a tiszta feltételeket jelentené ez a szabály itt is, ahogyan az élet más területein is, ha megakadályozzuk a bebetonozódást.

Az sincs benne, hogy bár az NKA maga 12 vagy 26%-os arányban költhet működésre – attól függően, hogy a mintegy 2 milliárdos működési költségeit a tervezett 7,5 milliárdos támogatásra vagy a teljes, maradványképzés nélküli, mintegy 14 milliárdos támogatásra fordítható összegre számoljuk –, a pályázók nem számolhatnak majd el működési költségátalányt.

Ahogy az sem szerepel benne, hogy eltörölnék a nevezési díjat, amit pedig a szakma minden szereplője kér.

Mivel ez még csak egy törvényjavaslat, van mód annak átgondolására.

Fotó: a Magyar Írószövetség székháza, drot.hu