PRAE.HU: A kiállításhoz kötődő Csillagszálló kulturális utcalap és az Oltalom Karitatív Egyesület nevének hallatán az ember azt hinné, meleg szobából kellemetlen városszociológiai kérdéseket boncolgató alkotásokat tár a látogatók elé az UTCA 2008. Ehhez képest, ahogy látom, csupa vidám mű várja, hogy megtalálja a helyét a Gödör "ezer négyzetméteres"-ében...

Tamás Zsuzsa: A kiállítás nemcsak a Csillagszálló utcalap kétéves születésnapjához kapcsolódik, hanem egy rejtett évfordulóra is emlékezik: 100 éve született ugyanis Schaár Erzsébet szobrászművész, akinek főműve, az Utca című installáció (pontosabban annak rekonstrukciója) Pécsett látható. Ez egy rendkívül filozofikus, nagy magányt árasztó mű: a kereső emberről szól. Ehhez képest az UTCA 2008-on kiállított művek napjaink színes-szagos utcaképére reflektálnak, mindenféle benyomást magukba sűrítenek. Nem akartunk didaktikusak lenni, így a kifejezetten szocio-vonalat már a pályázati kiírás megfogalmazásakor is inkább kerültük. Az utca önmagában nagyon izgalmas hívószó, és nem csupán a nyomor a témája, ahogy a Csillagszálló utcalapnak sem, noha igyekszünk szociálisan érzékeny témákat körbejárni hónapról hónapra. A kiállításon sem csak nyomorúságok jelennek meg, sőt.

PRAE.HU: A sokszínűség jegyében plasztikák, grafikák, festmények és fotók mellett videóinstallációk, sőt, interaktív művek is láthatók lesznek. A kiállítási tárgyakat elnézve még egy ilyen zárt térben is egyértelmű: az utca mindenekelőtt a nyitottságot jelenti. Kerültek kimondottan alulról jött művészek is a válogatásba?

T. Zs.: Inkább úgy mondanám, kintről - a művészeti szcénán kívülről, szinte szó szerint az utcáról - jöttek: szokatlanul sokféle alkotó (kortárs, amatőr, különböző csoportok) került be a kizárólag a beküldött munkák alapján kialakult válogatásba. (A szervezés mellett a válogatás is Lénárd Anna és Szabó Attila koordinátorok érdeme.) De a kiállítók között sok professzionális képzőművész is van, elég csak Szabics Ágnes, Chilf Mária vagy Koronczi Endre nevére gondolni, vagy St. Auby Tamáséra, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára. Mellettük kiállít érettségi előtt álló diák, Budapesten tartózkodó külföldi fotós, ajkai amatőr festő és egy textiltervező iparművész is.


PRAE.HU: Rendhagyó módon a Csillagszálló novemberi száma szolgál a kiállítás katalógusaként, s a műismertetések mellett kortárs írók és költők írnak majd a megjelenő képzőművészeti alkotásokról. Milyen szövegekre gondoljunk?

T. Zs.: A feladat az volt, hogy a laphoz közel álló írók, költők, publicisták 500-1000 karakteres rövidke szöveggel reagáljanak a nekik jutó képre. Így aztán lesz rövidpróza például Cserna-Szabó Andrástól, Kiss Ottótól és Szijj Ferenctől, Győrffy Ákostól egy Akutagava-prózavers, vers Acsai Rolandtól és Krusovszky Dénestől és még sorolhatnám. Többen a tőlük megszokott műfaj helyett valami mással játszottak el. Érdekesség, hogy 11-én este fellép Legát Tibor zenekara, a Lidérc. Bár Legátot elsősorban újságíróként ismerjük, a Csillagszállóban inkább szépírói tevékenységet folytat. Neki is lesz kép melletti szövege, ahogy a születésnapi rendezvényen szintén fellépő Bárdos Deák Áginak is. A Grand Hotel Budapest frontembere pedig mellékesen egy interjút készített a lap számára egy budapesti falfirkátlanító akcióról.

PRAE.HU: Szóval közvetlenül a művekre reflektálnak az írások?

T. Zs.: Igen… mindenképpen a művekkel vannak kapcsolatban, de nem azokat akarják magyarázni.

PRAE.HU: Ezek szerint a szerzők láthatták a kiállításra beválogatott műveket?

T. Zs.: Nem, mindenki csak egy-egy fényképet kapott, tulajdonképpen a sors szeszélye alapján – bár bevallom, én magam voltam a sors keze.



PRAE.HU: A hátsó falon látható falfestmény is a kiállítás része?

T. Zs.: Igen. Maga a fehér téglalap a terem adottsága volt - lényegében egy "vetítővászon" -, és Csontó Lajos Dicsfény című műve, amely most már fekete festéssel rajta látható, épp itt találta meg a helyét.

PRAE.HU: És milyen formában adta be a művész? Hiszen gondolom, nem lehetett előre tudni, pontosan hol lesz majd látható.

T. Zs.: Egy vázlatot küldött a művéről, és jelezte, hogy változó méretű falfestésről van szó. Ma pedig eljött, projektorral rávetítette a képet a fehér felületre és ráfestette. Nem tudjuk, mi lesz a további sorsa…

PRAE.HU: Úgy tűnik, itt marad, nem?

T. Zs.: Az a kérdés, milyen gyakran használják a fehér téglalapot vetítőfelületként, mert filmnézés közben azért zavarhat a mű...



PRAE.HU: Végül néhány gyakorlati kérdés: meddig tart a kiállítás, és utána mi lesz a műegyüttes sorsa?

T. Zs.: Az biztos, hogy a kiállítás december 2-ig, vagyis három hétig látogatható – ez a Gödör életében hosszú időnek számít –, de a művek további sorsát "műegyüttesként" még nem tudjuk meghatározni.

UTCA 2008, Gödör Klub
2008. november 11 - december 2, 14-20 h

Az UTCA 2008-on kiállító művészek:

Bolla Rita, Chilf Mária, Csontó Lajos, Ferenczy Zsolt, Gábor Imre, Gressai Ferdinánd, Halasi Rita, Kiss Adél, Koronczi Endre, Kovács Budha Tamás, Ludman Éva, Lugossy Mária, Mihalik Gabriella, Marko Mrse, Ocztos István, Orosz Csaba, Restyánszki Attila, Sarkadi Nagy Balázs, St. Auby Tamás, Süli-Zakar Szabolcs, Szabics Ágnes, Szabó Eszter, Szabó Ildikó – Tesch Katalin, Tóth György, Wolsky András, Z, Zselinszky Miroslav

Az UTCA 2008 ötlete: Tamás Zsuzsa

Az UTCA 2008 szervezői: Lénárd Anna, Szabó Attila


A kiállításra a szervezők műfaji és technikai megkötöttség nélkül válogattak olyan műveket, amelyeket a mindennapi utcakép ihletett, amelyek az utcán élő emberek szemszögének ismerős témákat dolgoznak fel. Pályakezdő és elismert kortárs képzőművészek meghívása mellett nyílt pályázatot is hirdettek, így közvetlenül az „utcáról” is bekerültek olyan alkotók, akik számára különböző okokból kevésbé hozzáférhetőek a kortárs képzőművészeti élet rejtett kommunikációs csatornái. A kiállítás helyszínéül a Gödör Klubot választották, amely központi elhelyezkedése és népszerű programjai miatt közvetlenebb kapcsolatot tart az utca emberével, mint a szakmailag talán jobban elismert kiállítóhelyek. A projekt célja nemcsak a közönség és az alkotók közötti kommunikációs csatorna szélesítése, a művészek bemutatkozási lehetőségének demokratizálása, hanem a különböző művészeti ágakban tevékenykedő alkotók közötti párbeszéd segítése is.