bezár
 

film

2008. 12. 29.
Miért háborúznak a palesztinok és az izraeliek?
Eitan Fox: Buborék, 2006 – Izraeli Filmhét 2008
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Miért háborúznak a palesztinok és az izraeliek? Tel Aviv, fiatalok, szerelem. Az ajánlóban egyszerűnek beharangozott Buborék több, mint a szórakozó ifjúság bemutatása, s még ha fenntartásaink vannak is a történet egyes szálaival kapcsolatban, el kell ismernünk, hogy fontos kérdéseket boncolgat ez a politikától csöppet sem mentes film, melynek szomorú aktualitását az újra kiéleződő izraeli-palesztin összecsapások adják.
A Buborék az ellentétekre épül. Már a film kezdőképeinek hangulata is élesen szembekerül a beharangozó könnyed hangnemével – bár ez valószínűleg nem a rendezőnek, inkább a szinopszisírónak köszönhető. Az első kockákon rideg katonai támaszpontot látunk, ahol szigorú arccal utasítják rendre a kamerázó újságírókat, miközben egy csoport palesztint szállítanak le a buszról. Egy katonai ellenőrző ponton járunk, egyikén azoknak a jól védett állomásoknak, ahol az Izraelben élő palesztinok elhagyhatják a számukra kijelölt területeket, hogy átlépjenek az izraeliek földjére. A ki- és a belépést egyaránt engedélyekhez kötik, s az európai nézőnek a berlini fallal kapcsolatos ismeretei – adott életkor esetén emlékei – jutnak azonnal eszébe, ahogy nézi a hidegen utasítgató katonákat. Itt találkozik először Noam és Asraf, egy katonai szolgálatát töltő zsidó és egy palesztin fiú.
Buborék
A főcím utáni éles váltás azonban már egyike azoknak az ellentéteknek, amelyekkel már valóban a rendező, Eitan Fox operál: popzene és Tel Aviv, Noam hazatér kötelező sorkatonai szolgálatából, hogy megkezdje (vagyis inkább folytassa) a film leírásában említett gondtalan, vidám életet. A három fiatal lakótárs (Yelli, egy kávézó kevéssé leplezetten meleg vezetője, Lulu, egy bolti eladó és Noam) élete kicsit olyan, mintha néhány közkedvelt amerikai sorozatból rakták volna össze a kliséit. Lulu barátja kereket old, mihelyt sikerült ágyba vinnie a lányt, Yelli randevúzik egy jóképű macsóval, Noam pedig újra találkozik Asraffal, s a három jó barát még illegális munkát is talál a palesztin fiúnak. Mindeközben megjelenik ugyan a politika, de csak felszínesen: Asraf nehézségeit szőnyeg alá söprik, és a fiatalok pacifista eszméi is főleg arra valók, hogy tüntetésnek nevezhessék a hatalmas, tengerparti bulit, amit szerveznek.
Buborék
Ha Fox nem állítana szembe valamit ezzel a napfényes, melegbárokkal teli, szerelemmel – és néha-néha csalódással – átitatott világgal, akkor a Buborék legjobb esetben is csak egy Izraelt népszerűsítő kampányfilm lehetne. Azonban megjelenik Asraf otthonának, a palesztin falunak a képe is. Tel Aviv a szabadság és a tolerancia városa, míg Asraf családja és közössége éppen annyira elzárkózó, mint amennyire elzártak a palesztin lakta területek is Izraelben. Amikor a fiú elárulja szeretett húgának, hogy homoszexuális, a lány értetlenül viselkedik, hideggé és elutasítóvá válik. Nem meglepő, hogy húga vőlegényétől, aki nem mellesleg a Hammász helyi vezetője, Asraf még kevesebb megértésre számíthat. Nem arról van szó, hogy a Buborékban a palesztinok komor emberek lennének. Asraf húgának esküvőjén sok a vendég, zenével-tánccal ünnepel a társaság, de a modern, fiatalos, pörgős Tel Avivval szemben itt a lányok nem hordanak lenge ruhákat, a zene hagyományőrző, a férfiak és a nők pedig külön szórakoznak.
Buborék
A kétfajta világ között csupán Asraf személye az összekötő kapocs egészen addig, amíg Tel Avivban öngyilkos merénylők nem robbantanak. Úgy pukkad ki a gondtalan izraeli élet képe, mint a buborék – Yelli megsérül, s az izraeli katonák, amikor a tetteseket keresik, véletlenül lelövik Asraf húgát. Ezután véletlen egybeesések viszik előre a történetet és sűrítik a drámát: minden a három fiatallal és közvetlen környezetükkel történik. Ugyanakkor az egybeesések ezen sorozata talán már eröltetettnek hat: mindenki éppen ott van, ahol lennie kell, éppen akkor, amikor kell - hogy mindez előregördítse a cselekményt. Mégsem ez okoza az igazi zavart a Buborékban, hanem a film utolsó, szűk fél órájának eseményei. Amikor Asraf, húga halála után –  feltehetően belátva, hogy Izrael nem palesztin területein nem telepedhet le, otthon viszont nem fogadnák el, így semmiképpen sem lehet együtt szerelmével – vállalja, hogy bosszút áll az izraelieken. Nem derül ki, hogy a korábban többször bemutatott ellenőrzőponton hogy juthat át a fiú testén egy bombával. Ahogy az is érthetetlen, hogyan sétálhat végig Tel Avivon, anélkül, hogy Noamon kívül bárki is észrevenné kezét a gombon – főként ha tudjuk, hogy egész Izrael részesült katonai kiképzésben, hogy mindenütt hemzsegnek a titkos ügynökök, és feltehetően különösen gyanakvó mindenki nem sokkal az előző terrorcselekmény után. Különös, hogy mégis ilyen egyszerű a rendező szerint elkövetni egy öngyilkos merényletet.
Buborék
Eitan Fox a filmben következetesen végigvitt kisebb-nagyobb ellentétek segítségével mutatja be azt, hogy miközben Izraelben a fiatalok élik mindennapi életüket, társat, szerelmet keresnek, örökösen a fejük felett lebeg a megkülönböztető és kirekesztő politikai intézkedések vagy egy eljövendő merénylet árnya. Erre a fenyegetésre ad a film végén Asraf radikális választ. Ugyanakkor Asraf karaktere nem elég hiteles, elkeseredett lépése nincs összhangban mindazzal, amit a film korábbi, közel száz percében megtudhattunk róla. Lehet ez a sarkított bemutatása annak, hogy milyen eredménnyel jár, ha valaki kénytelen kirekesztettként élni, homoszexuálisként a konzervatív palesztin közösségtől elszigetelődni, palesztinként pedig az izraeli társadalomból   kizáródni. Vagy a befejezés révén akár modern (és homoszexuális) Romeo és Júlia történetként is értelmezhető a film.

Ugyanakkor úgy tetszik, hogy a film zárlatával Fox figyelmeztetni akar. Bár Noam és Asraf egy helyen nőttek fel, a palesztin falvak lezárása előtt együtt játszhattak, s felnőttként újra egymásra találtak, Asraf mégis elindul, testén a bombával, és éppen három zsidó barátjának törzshelye felé tart. Mintha Fox fel akarná hívni a figyelmet arra, hogy nem érdemes megbízni a palesztinokban. Ez pedig azért problematikus, mert napjainkban Izraelben élő jelenség a palesztinokkal szembeni gyanakvás. Annak ellenére, hogy sokan azt állítják, palesztin a szerelmük vagy a legjobb barátjuk, mégis úgy gondolják, hogy akár ez a szerető vagy barát is bármikor fegyvert ragadna, és megölné őket, ha lehetősége nyílna rá. Így pedig a Buborék vége ezen gondolatokat erősítheti meg, propagandisztikus hatással. Mintegy megerősíti azokat, akik az előítéletektől és a félelemtől megszabadulni képtelenül így gondolkoznak Izraelben, és ebben az értelmezésben élesen szemben áll azzal a toleráns, pacifista szemlélettel, amelyet különben a film képvisel.

Buborék, 2006
Rendező: Eitan Fox
Szereplők: Ohad Knoller, Yousef 'Joe' Sweid, Daniela Virtzer, Alon Friedman, Zohar Liba, Tzion Baruch, Oded Leopold
nyomtat

Szerzők

-- Róbert Katalin --


További írások a rovatból

Andrej Losak Szétrombolt kapcsolatok című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi
Laurent Charbonnier & Michel Seydoux: A tölgy ‒ Az erdő szíve

Más művészeti ágakról

A közelmúlt román prózájából
gyerek

A Ciceró Könyvstúdió pályázata
Keresztes Szent János: Vers az isteniről című írása kapcsán – fordította Takács Zsuzsa


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés