Ki hallott már áldozatkaszkadőrről? A filmből az derül ki: Oroszország rendfenntartó erőinek egy kötelessége, hogy a már elfogott és gyilkossággal megalapozottan vádolható gyanúsítottakat megajándékozzák még egy halvány (tehát nem létező) eséllyel, azáltal, hogy a bűntettet pillanatról-pillanatra rekonstruálják, mert ki tudja, talán mégis csak véletlen balesetről van szó. Az áldozat dublőrének szerepe felesleges állás egy felesleges embernek  – gondolhatnánk. Valya, történetünk főhőse mégis élvezi. Talán színészi ambícióit éli ki ez úton, vagy életbölcsességét igyekszik gyarapítani a gyilkosok és gyilkosságok pontos megismerése által. Erre nem derül fény. Mégis, nem hagy nyugodni az egész film folyamán: miért bohóckodja végig az abszurd helyezetek sorát ez a jobb sorsra érdemes fiatalember?   Bár próbálják feledtetni velünk ezt a problémát a folyamatosan sorjázó abszurd szituációk: egy "vízbefúlás" története a medence partján újrajátszva, egy ablakon "kizuhanó" nő Valya által megszemélyesítve, a rendőrkapitány nagymonológja a japán étteremben – egytől-egyig gyöngyszemek. Ugyanígy a karakterek: remekül kidolgozott, valahogy „mélyről orosz” mindegyikük. A színészek pedig egyszerűen zseniálisan alakítanak. Nem csak a helyszínek tűnhetnek ismerősnek a magyar néző számára, a problémák is hasonlónak, és az azokra adott válaszok döbbentenek rá minket az orosz lélek mélységeire. A történet sajátos luxusa a kissé feleslegesnek érezhető hamleti szál, konkrétan az, hogy Valya apjának szelleme visszatér elmondani a fiának: az anyja mérgezte meg a náluk lakó nagybácsi segítségével. Ám a fiú bosszújának nagyvonalú eleganciája és eredetisége már-már a koreai bosszúfilmek stílusát idézi. A kamerakezelés is remek, az pedig, hogy Valya néhány felfokozott, csak a képzeletében lezajló reakcióját fekete-fehér animáció segítségével láthatjuk megelevenedni, nem csak remek húzás, hanem a mozi stílusának és hangulatának markáns vonása is  – mivel a megoldás csöppet sem lóg ki a történetvezetésből, sőt kihangsúlyozza a cselekmény „sötét” tónusát, alkalmi felbukkanásai pedig mintegy pihenőt nyújtanak a néző számára, ráadásul más szemszögből is megvilágítják a történteket.

Arra a kérdésre pedig, hogy miért is kaszkadőrködik Valya, talán csak annyi a válasz, hogy szereti játszani az áldozatot. Egyszerű válasz ez - egy abszurd világban. Manapság talán nem elég gyakran sodor át a jeges szél valamire való orosz filmet hazánkba. Az, hogy most – ha kicsit késve is – épp egy ilyen színvonalas feketekomédia jutott el a magyar moziba, egész nagy eseménynek számít az orosz film rajongói számára. Remélem, sűrűbben lesz szerencsénk hasonló alkalmat ünnepelni.


Az áldozatkaszkadőr (Izobrazhaya zhertvu / Playing the Victim)
színes feliratos orosz vígjáték, 97 perc, 2006.
16 éven aluliak számára nem ajánlott. 
Dolby Surround
Rendező: Kirill Serebrennikov
Szereplők: Yuri Chursin, Vitali Khayev, Aleksandr Ilyin, Marat Basharov
Forgalmazza: Cirko Film