Dave Green filmje egészen új történetet mesél el gyerekkorunk emblematikus rajzfilmkaraktereivel. Követtük, ahogyan a prérifarkas újabb és újabb kísérleteket tesz arra, hogy végre elkapja a gyalogkakukkot, de persze sosem sikerül neki. A Prérifarkas visszavág a régi rajzfilmekre építkezve gondolja tovább a történetet.

Tulajdonképpen miért nem sikerült soha elkapnia a prérifarkasnak a gyalogkakukkot? Miért romlott el az összes kütyü, amit épített?

És mi lenne, ha ezúttal ügyvédet fogadna? A film koncepciója kifejezetten kreatív és még úgy is újszerűen hat, hogy tulajdonképpen egy régi történet folytatása. 

A prérifarkas tehát elmegy a városba és felkeresi az Avery ügyvédi irodát, akik kisebb ügyeket szoktak elvállalni. A cég vezetője Kevin Avery (Will Forte) elsőre elutasítja a prérifarkas ügyét, ám nemsokára kiderül, hogy itt sokkal többről van szó, mint a prérifarkas és néhány hibás termék. Az Acme a legnagyobb, és legbefolyásosabb vállalat. A telefonoktól kezdve, a tűzőgépekig mindent ők gyártanak. Hamar kiderül, hogy a meghibásodott termékekért, amiket a prérifarkas vásárolt, szintén mind az Acme a felelős. 

Az Acme egyedülálló monopóliumként uralja a piacot, a prérifarkas pedig, mint a fogyasztói társadalom mintapéldája, sorra vásárolja és halmozza fel ezeket.

A nyomozás során egyre sötétebb titkok derülnek ki az Acme cégpolitikájáról: korrupció, kizsákmányolás és egy Sziszüphosz projekt nevű kísérlet, aminek a vezetője 1992-ben nyomtalanul eltűnt. 

A film ügyesen egyensúlyban tartja a könnyed humort és a mélyebb mondanivalót. Verbális és nonverbális, burleszk-szerű jelenetek sorozata, amiket már jól ismerünk a Looney Tunes filmekből: matricaként kilapuló rajzfilmfigurák, felrobbanó és feketére pörkölődött karakterek, óriásira kiguvadt szemek, stb.

A nosztalgia érzését tovább fokozza a többi Looney Tunes karakter megjelenése, többek között Csőrike, Tapsi Hapsi, Dodó kacsa, Bóbita kakas, a Nagyi és még a Tasmán ördög is feltűnik a filmben.

A mérleg egyik felén tehát a kellemes nosztalgia érzése áll, a másikon pedig egy nem példa nélküli és releváns probléma: néhány alkalmazottat foglalkoztató ügyvédi iroda, amely egyedül próbál megbirkózni a nagy monopóliummal.

Mindeközben folyamatosan jelen van a Sziszüphosz-szál is: elég csak a film plakátjára gondolni, amin a prérifarkas görgeti a bombát fel a hegyen, de emellett többször kifejezetten expliciten kimondja a film magáról, hogy ez bizony egy Sziszüphosz-történet parafrázisa: a prérifarkas, aki évtizedek óta kergeti a gyalog kakukkot a sivatagban, sikertelenül.

Amikor Camus a híres esszéjét írta, talán nem a prérifarkast látta maga előtt, mint a modern kor Sziszüphosz szimbólumát, de akár ő is lehetne. A küzdelem, még ha sikertelen is, valójában kitölti a prérifarkas életét és értelmet ad neki. Kettejüknek szükségük van egymásra, akkor is, ha sosem fogja elkapni a gyalog kakukkot, a küzdelem fontos. Ahogyan Camus is mondta: Sziszüphoszt boldognak kell elképzelnünk. 

Képek: Warner Bros. Pictures Animation