A jelenlegi válságos hangulatban, a munkájuk miatt kiszolgáltatott munkavállalók tömegében, a félelem-faktor az építőiparban dolgozóknál igen magas, beleértve az építészeket is. A világválság a nyakunkban liheg, és az építészeket a bürokrácia malmaiba kergeti, ahol a szakma képviseletét a paragrafusok közt, a saját pénzükön fenntartott építészkamarai delegáltak látnák el. Ilyenkor, amikor a magánberuházások száma drámaian csökken, a kifizetetlen és behajthatatlan számlák a fiókban tornyosulnak, az építészek a ritkán megjelenő tervpályázatok felé fordulnak, és bíznak az állam korrekt eljárásában. A nemrégen lezajlott építészeti tervpályázat - az „Agóra Szeged Pólus Program”- mégis egy-két pályázóban keserű szájízt hagyott.

Az említett 12 kizárt pályaműből 7 pályázatot a zsűri a tervek elbírálása után díjazásra javasolta, azonban az ezután következő, a pályázók adatait tartalmazó, ún. titkos boríték bontása után kizárták őket, így díjazásban végül nem részesültek. Az elmulasztott adminisztratív kötelezettségek között pl. az alábbiak voltak: a titkos boríték nem tartalmazta a tervpályázati kiírás feltételeinek elfogadásáról szóló nyilatkozatot, nem tartalmazott nyilatkozatot a kizáró okok fenn nem állásáról, nem tartalmazta a felelősségbiztosítási kötvényt vagy szándéknyilatkozatot a felelősségbiztosítás megkötésére. Mind fontosnak tűnő irat, de vajmi kevés köze van a tervpályázatok eredeti céljához, a bírálati szempontok között is említett, a magas építészeti minőségű válaszok megtalálásához.

A kizáró okok több kérdést is felvetnek, például, hogy ha egy pályázó „csak” második helyezést érne el a tervei alapján, és a pályázat kiírója azt vállalta, hogy az első helyezettel köt szerződést a továbbtervezésre, az engedélyezési terv elkészítésére, akkor vajon egy második, vagy további helyezettet miért kell kizárni a díjazásból amiatt, hogy nincsen felelősségbiztosítása?

A pályázat kiírója többek között a titkos borítékba helyeztette a pályázókkal a tervezési szerződést, amit csak a nyertessel kíván aláírni, de az összes pályázóval előre, egyoldalúan aláíratta. Amellett, hogy vélelmezhetően a tervezési szerződés megkötése, és a feltételek elfogadása mindkét fél érdekeinek figyelembe vételével történik.

Továbbá a gyakorlat azt mutatja, hogy a kiíró lehetőséget biztosít a hiánypótlásra, a valószínűleg fontos és nélkülözhetetlen iratok beszerzésére, még azok esetében is, akiknek a terve felhasználásra nem kerül, megvalósulni nem fog.

Több építészben felmerül a kérdés ilyen esetben, miután meglehetősen magas költségekkel jár elkészíteni a pályaművet (ez 1 hónapos munkát számolva, a kreatív munkán túl a terv feldolgozását, a szakági tervezőket figyelembe véve, milliós nagyságrendű is lehet), megvásárolja a pályázati kiírást (60.000 forintért, jelen esetben), miért kell még külön nyilatkozni a feltételek elfogadásáról, vagy a továbbtervezésről? Feltételezhetően azért vállalkozik egy tervpályázat elkészítésére, vállalva a költségeket és a vele járó munkát, hogy egy nyertes pályaművel munkához jusson.

És a legfőbb kérdés, ami felmerül az építészekben, hogy az általuk működtetett kamara és a kamara által delegált zsűritagok miért nem képviselik ilyen esetben a kollegáik érdekeit?