A fesztivál második napjára érkeztem. Bár a Dürer kicsit messze van a belvárostól, rendkívül jó helyszínválasztásnak bizonyult. Tökéletesen illeszkedik az EDGE karakteréhez, ami se nem fesztivál, se nem konferencia, de ez a kettősség nagyon jól áll neki. Két előadás között rövidnadrágban limonádét szürcsölni a Duna parton sokkal kellemesebb, mint ingben feszengeni egy légkondicionált, zárt térben. Ez a közvetlen alaphangulat megalapozta azt is, hogy olyanokkal elegyedtem szóba, akikkel egy formális konferencián valószínűleg nem tudtunk volna kapcsolódni.

Mindez kellemes meglepetés volt, mivel a beharangozó és a programfüzet alapján nem derült ki számomra, hogy pontosan mire is számíthatok. A szekciók megfejthetetlen fantázianevei és a túlságosan maszkulin arculat előzetesen elidegenítően hatott. A helyszínen mindebből már semmit sem érzékeltem, barátságos légkör fogadott. A résztvevőket olyan szempontból megszűrte az esemény, hogy amíg például az Építészkongresszus angol nyelvű előadásait szinkrontolmács fordítja, az EDGE teljes egészében angol nyelven folyt. Feltűnt még, hogy a legnépszerűbb programok előadói és szereplői mind férfiak. Bár a Rákosrendezőről szóló kerekasztalon eredetileg egy nő is ült volna a színpadon, végül nyolc férfi beszélgetett egymással. Ez a panel azért is bizonyult számomra kevésbé érdekesnek, mert újra felmondta a már sokszor hallott győzelmi jelentést, nem kritikai megközelítésben tárgyalta a projektet. A többi, általam látott szekció üdesége és diverzitása viszont ellensúlyozta ezeket az érzéseket.

Aki nem tudott eljönni a konferenciára, az sem maradt le mindenről. Az Építészfórum e téren is alapos munkát végzett, ugyanis az elmúlt hónapokban interjúkat közölt a legtöbb előadóval.

A fesztivál létrejöttéről, küldetéséről és lehetőségeiről az esemény egyik kurátorával, Krauth Vera építésszel, designerrel beszélgettünk.

PRAE.HU: Milyen visszajelzések érkeztek hozzátok a fesztivál után?

Krauth Vera: Akikkel a közönség soraiban beszélgettem, mind nagyon pozitívan nyilatkoztak a fesztiválról. Szervezői körben még nem értékeltünk. Most mindenki pihen, az utolsó hetek különösen húzósak voltak. Az mindenképpen örömteli, hogy sokkal többen jöttek el, mint tavaly.

PRAE.HU: Mi változott tavalyhoz képest, mit értékelsz előrelépésként?

Krauth Vera: Bár az Építészfesztivál az EDGE közvetlen előzménye volt, ilyen formában tavaly rendeztük meg először. Már akkor igyekeztünk úgy hangolni a fesztivál karakterét, hogy egyszerre nyissunk kaput Magyarországnak a nemzetközi közeg felé, és hozzunk el külföldi előadókat, teremtsünk kapcsolódási lehetőségeket. Idén könnyebb volt a külföldieket idecsábítani. Tavaly még túlságosan új volt az egész, sok személyes kapcsolatot kellett bevetni, hogy eljöjjenek. Változtattunk azon is, hogy míg az előadók tavaly külön VIP részlegen mozogtak, most nem különültek el ennyire a közönségtől, bárki szóba tudott elegyedni velük.

Újdonság volt az is, hogy tudatosan szerveztünk headliner szekciókat: csütörtökön 14 órakor adott elő Winy Maas (MVRDV), pénteken kora délután pedig Rákosrendezőről szóló kerekasztalt tartottunk Vitézy Dávid részvételével. Ezzel kifejezetten az volt a célunk, hogy olyanok is eljöjjenek, akiket nem érdekel mélyebben egy kétnapos konferencia teljes programja. Szeretnénk, hogy legyen egy határokat feszegető, egyedi karaktere az EDGE-nek, de ebbe beleférnek a klasszikus értelemben vett nagy nevek is, akiknek a munkáival találkozhatunk a magazinokban. Érdekes ütközőpontot jelentett az, hogy teljesen különböző hozzáállású és más léptékekben dolgozó emberek hogyan látnak rá ugyanazokra a problémákra.

PRAE.HU: Az idei fesztiválon sem kizárólag építészetről volt szó, dizájnerek is bemutatták a munkáikat. Terveztek további társszakmák, vizuális művészeti ágak felé nyitni?

Krauth Vera: A fókusz mindenképpen az épített környezet marad, de hiszünk abban, hogy az építészet nem áll meg az épületeknél, és nem is lehet róla úgy gondolkozni, hogy leválasztjuk róla az előtte, utána vagy mellette lévő folyamatokat. Nincs is szükség rá a mai világban, hogy ennyire elhatároljuk egymástól ezeket a területeket.

Célunk, hogy az alkotások mögötti gondolatokat tárjuk fel és mutassuk meg a közönségnek. Ez lehet egy filozófiai elmélet, egy társadalmi, ökológiai probléma, vagy egy elvont gondolati folyam is. Kifejezetten arra kértük az előadókat, hogy erre fókuszáljanak.

Érdekes volt látni, hogy ezt ki hogyan értelmezte. Tavaly rendeztünk egy nagyszabású kiállítást is a Hengermalomban a fesztivál részeként, ahol többféle művészeti munkát is be tudtunk mutatni. Ez a tér idén nem volt már olyan könnyen elérhető, így ez most kimaradt, de a jövőben szeretnénk visszahozni ezt a minőséget is. A konferencia mellett egy ilyen, más síkon értelmezhető médiumon keresztül is szeretnénk kommunikálni.

PRAE.HU: A politikai változás befolyásolta a fesztivál idei alakulását? Például indukálta, hogy a külföldi előadók szívesebben jöttek Magyarországra?

Krauth Vera: Az építészet világszinten válságban van, de ez itthon egy kicsit másmilyen, ami biztosan összefüggésben áll az előző rendszer beruházásaival. Ennek az identitáskeresésnek vált részévé az EDGE. Természetesen nem erre építettük fel az egészet, az is bennünk volt, hogy a fesztivál bármilyen változás esetén megállja a helyét. Ez az egyik alapgondolatunk is: legyünk egy lépéssel a trendek előtt.

Másfél éve, amikor lefektettük az EDGE alapjait már cél volt, hogy ezzel is felhelyezzük Magyarországot a nemzetközi térképre, de közben legyen az egésznek egy sajátos íze. Feltettük a kérdést: mi miatt jönnének az emberek pont Magyarországra? Másfél éve még egy teljesen más világban éltünk itthon. A megelőző időszak politikai helyzete miatt Magyarország kuriózummá és érdekesebb referenciaponttá vált a külföldiek számára. Mindenki a Várról kérdezett, idén szerveztünk  is oda egy vezetett sétát. Sokan azt vizsgálják, hogy a régióban hol nyílhatnak új lehetőségek. A fesztiválszereplés jó apropó volt arra, hogy tájékozódjanak az itteni helyzetről.

Vitézy Dávidot például hamarabb kértük fel, minthogy miniszter lett volna, és akkor még a Rákosrendező pályázatnak sem volt eredménye. Szerencsére a kinevezése nem akadályozta meg abban, hogy eljöjjön.

A finanszírozás is kritikus kérdés. Pásztor János munkájának eredménye, hogy ennyi szponzort sikerült magunk mellé állítani - a fesztivál elsősorban szponzori együttműködésekből valósul meg - de keressük a különböző egyéb finanszírozási lehetőségeket is. 

PRAE.HU: Nagyon izgalmas amit mondtál, hogy a külföldiek Magyarországon piacot keresnek, miközben a nemnövekedésről beszélnek.

Krauth Vera: Ezek az emberek mind a nemzetközi térben élnek, több országban van fiókirodájuk, különböző városokban tanítanak.

Pont ez az érdekes az EDGE-ben, hogy ugyanazokról a témákról mennyi különböző világnézetből, élethelyzetből látunk rá. Mi nem szeretnénk megmondani azt, hogy mi a hiteles, mindenki maga tudja levonni a következtetéseket.

Személy szerint én is érzem ezt a konfliktust, hogy bár érdekelnek bennünket az ökológiai problémák, de azért építészek vagyunk és építeni szeretnénk. Ez a feszültség mára olyan élessé vált, hogy vannak praxisok, akik azon gondolkoznak, mit lehet az építés helyett csinálni, mások pedig óriási épületkomplexumokon keresztül próbálják megváltani a világot. Mi mindkét nézőpontnak szeretnénk platformot biztosítani.

PRAE.HU: Számomra ebből az a tanulság, hogy nem kell mindennel egyetérteni, annál fontosabb jelen lenni a diskurzusban. Hogyha ott vagyunk, akkor már el tudjuk mondani a saját álláspontunkat.

Krauth Vera: A fesztiválon létre tudnak jönni ezek a találkozások. Meg tudja hallgatni egymást az, aki több tízezer négyzetmétert épít és aki kiállításon keresztül kommunikál ökológiai problémákról. Sokszor ugyanaz a mögöttes gondolat, csak más a hozzáállás. Idén hasonló projektek kerültek egy szekcióba, de lehet, hogy a jövőben jobban ki lehetne élezni ezeket a vitákat, és különböző látásmódú embereket beültetni egy kerekasztalra.

PRAE.HU: Milyen előképeitek voltak a fesztivállal kapcsolatban?

Krauth Vera: Itthon hiánycikk az a fajta nemzetközi építészeti találkozó, ahova külföldiek is nagy számban érkeznének vagy nemzetközileg ismert lenne. Pásztor János, Hatvani Ádám és Csapó Balázs hitelesebb forrás ezen a téren, ők több külföldi fesztiválra járnak, például a Pulse Ostrava, az Oris vagy a Big See eseményein vettek részt. A Big See egy nagyobb nevezési díjjal működő szakmai díj, de már fesztiválként is működik. Az EDGE-nek is fontos eleme az általunk alapított díj, de ez más konstrukcióban jön létre. Az EDGE Awards esetében számunkra különösen fontos volt, hogy a nevezési díj ne a díj elnyerésének eszköze legyen, hanem egy nyitott, valódi szakmai verseny - a nevezési díjak jelképesek, ráadásul diákoknak a nevezés ingyenes. Aki pályázik a díjra és bekerül a shortlistre, az többségében el is jön a fesztiválra, ez pedig sokkal intenzívebben kavarja fel a networking hálókat. A zsűrit az előadókból állítjuk össze, maga a nyílt zsűrizés programként is izgalmas. Aztáltal, hogy egy nem saját projektről is véleményt kell nyilvánítani, jobban meg lehet ismerni az előadók gondolkodását.

PRAE.HU: Mi az 1-5 éves víziótok az EDGE-el kapcsolatban?

Krauth Vera: Szeretnénk, hogy a növekedés folytatódjon. Tavaly még nem éltünk meg olyan teltházas pillanatokat, mint idén a Rákosrendező kerekasztalon. Jó lenne tágítani is a tematikát, szeretnénk újra kiállítást szervezni, újdonságként workshopokat tartani. Keressük a legjobban működő formátumot, jelenleg még kísérletezési fázisban vagyunk. Szeretnénk, hogy szakmagyakorlók számára az EDGE egy olyan program legyen, ami miatt megéri Budapestre utazni - nemcsak előadókat hallgatni, hanem a magyar építészeti közeggel találkozni is. Célunk, hogy a nemzetközi porondon érdekes témákat vegyítsük a magyarországi regionális kérdésekkel. A legfontosabb célunk talán mégis az, hogy a hazai építészeti közeget inspiráljuk, új gondolatokat hozzunk be, és olyan nemzetközi diskurzusokat tegyünk elérhetővé, amelyekhez egyébként sokkal nehezebb lenne kapcsolódni.

Főszervező: Építészfórum, Pásztor János
Kurátorok: Csapó Balázs, Kőszeghy Flóra, Krauth Vera, Hatvani Ádám - idén csatlakozott Molnár Szabolcs és Neville Zoltán

fotó: Hegyháti Réka / EDGE Fest