1992-ben Jugoszlávia bizonyos részein javában folytak a harcok, a külföldiek ezért inkább elkerülték a szétesőben levő országot. Az óvatosság különösen Szerbiában nem volt alaptalan, hiszen rossz szemmel néztek az Európa nyugati részéről jött idegenekre, akik a világnak azt a részét képviselték, amely elítélte a Milošević-rezsimet. A tragikus események azonban nem rettentették el Peter Küstermann német küldeményművészt, és segédét, Angela Pählert, akik ellátogattak Bácskába, hogy személyesen kézbesítsék ki a világ különböző tájairól származó leveleket az ottani kapcsolatművészeknek. A sors fintoraként Újvidéken pont abban a művelődési intézményben sikerült lekötnöm az előadásukat, amely hamarosan a „dicső honvédő háború” harcos-szervezetének lett a székhelye. Küstermann igazi postás uniformisban tartotta meg beszámolóját, ecsetelve földrajzi határokat nem ismerő tevékenységét. Peter oldalán hatalmas táska lógott, amelyből úgy halászta elő a küldeményeket, mint valami Mikulás az ajándékot. Újvidéken és környékén akkoriban vagy egy tucat küldeményművész, úgynevezett „networker” működött, ők voltak a hallgatóság Küstermannék estjén.

Tizennégy esztendő telt el azóta, és november 8-án a budapesti Artpool-ban ismét alkalmam volt találkozni ezzel az egyedülálló peremművészeti harcossal, aki azóta a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, olyan világbajnokként, aki a kitüntetést anakronisztikus magatartásával és gondolkodásával érdemelte ki: az elektronikus kommunikáció tobzódásának a korában személyesen viszi el az esztétikai célzatú küldeményeket a világ legkülönbözőbb pontjaira. Az utazó postás a Himalájában elefántháton közlekedett, a Vörös-tenger vizét búvárként szelte át, de küldetése folyamán az északi sarkkört és a Tűzföldet sem kerülte el. Szibériában mínusz 45 fokos hidegben, míg Ausztráliában plusz 45 fokos melegben hordta szét a leveleket és szedte fel az ottani mail art-művészek küldeményeit, hogy tovább utazzon velük új küldetési helye felé. Úgy számítja, mind a négy kontinenst érintve egy év leforgása alatt 200 kilogramm küldeményt kézbesített, és ez által mintegy húszezer amerikai dollárral károsította meg a postát. Világ körüli útjai során Küstermann lényegében kulturális cserét vitt végbe, és személyesen is alkalma volt megismerni az Eternal Network híveinek jelentős hányadát. Ennek a ténye jóval túlmutat a statisztikai érdekességeken vagy a különcködésen. Ez utóbbiban ugyanis mindig is az amerikaiak jeleskedtek: egy Creative Thing álnéven működő Los Angeles-i küldeményművész például azzal a szokásával hívta fel magára a figyelmet a nyolcvanas években, hogy barátainak szánt munkáit egynapos maratonfutás keretében kézbesítette.

Küstermann joggal nevezhető a decentralizált művészeti rendszer érdemes ügynökének, és nagyon tanulságos, hogyan ébredt rá táguló kreatív képességeire. Először üzletember volt, majd jazz zenész és tanár, mígnem a londoni Nemzeti Költészeti Társaságban hozzájutott egy olyan terjedelmes címlistához, amelyre ráépíthette első nemzetközi küldeményművészeti projektjét. Innen pedig már nem volt megállás. Rájött, hogy a Hálóban nagy előny, ha az ember több mindenhez ért, a pecsét- és bélyegkészítéstől kezdve a kiadói munkán át a dokumentálásig és az archiválásig. A terebélyesedő feladatok nem tántorították meg, mert felismerte, hogy „míg az ember a késő kapitalista tömegtársadalom világháborúinak elszigetelt és jövedelemfüggő világában robotol, elég oka van ahhoz, hogy csatlakozzon a globális falu olyan páratlan csoportjához, mint a mail art.” Amikor a mozgalom bele került abba a fázisába, hogy a küldeményművészeket már nem elégítette ki a levelezés, ezért úgynevezett decentralizált világkongresszusokat kezdtek szervezni, és azt a jelszót tűzték zászlajukra, hogy „futurizmus után turizmus”, Küstermann is létrehozott egy művészeti fesztivált lakóhelyén, egy mindeni templom tornyában, ahol jelenleg archívuma is székel. Ezeken a rendezvényeken ismét feltámadt a dadaista Cabaret Voltaire és a Fluxus szellemisége, és a „networkerek” egyszeriben átvedlettek akcionistákká, illetve performansz-művészekké. S itt valahol be is zárult a kör, mert a kilencvenes évek elején kiépített elektronikus világháló – az internet – a mail art iránti érdeklődést is meglehetősen visszaszorította. A Hálózati Postás megváltozott szerepkörében Küstermann tevékenysége manapság elsősorban művészettörténetinek és ismeretterjesztőnek mondható.

A művészeti hálózat eseményei (1986–2006) és a decentralizált világkongresszusok című előadás-, vetítés- és kiállítás-sorozat a budapesti Artpool-ban 2006. november 8–17. között zajlik.