bezár
 

irodalom

2009. 06. 26.
A lírikus epilógja, avagy hogyan gyújtsunk tüzet ázott erdőben
JAK Műfordító Tábor, Nagykovácsi, 2009. június 20-29, 5. nap.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A lírikus epilógja, avagy hogyan gyújtsunk tüzet ázott erdőben A szerdai nap a JAK műfordító táborban a költészet jegyében telt. Értsd ezt úgy, hogy miközben átfogó képet kaptunk a kortárs magyar líráról, az esti tábortüzes csapatlelkesítő melegedést mámoros éneklés kísérte.
És ha már költészetnél tartunk: ha különböző nyelveket beszélő fiatalok együtt táboroznak, az egyik kötelező téma a káromkodások és szitokszavak kicserélése. Buda György állt elő a legszebb, mondhatni legköltőibb „átokkal”, mely a következőképp hangzik: „szarjál sünt”. Miután gondolatban valamennyien kellőképp átéltük e vélhetően felemelő magányos tapasztalatot, s lefordítottuk azt néhány nyelvre, készen álltunk, hogy ízelítőt kapjunk a kortárs magyar költészetből, úgy is, mint a „felszabadított” nyelv szabadosságából. E helyütt óhatatlanul elhangzott Petri neve – akinek egyes költeményeit az Elena szerint némiképp konzervatív uruguay-i közízlés se lenyelni, se kiköpni nem tudná –, még ha nem is feltétlenül vagy szorosan a kortárs költészet kapcsán: a délután érkezett előadó, Seregi Tamás szerint ugyanis a kortárs az, aki él. E vélekedéssel vitatkozni természetesen nem lehet, s minek utána kellemesen rövidebb lett a tárgyalandó szerzők listája, bele is csaptunk a lecsó közepébe: a rendkívül összeszedett, szuggesztív előadás függetlenítette magát a kritikai és/vagy tudományos szemlélettől, s egyéni ízlés illetve meglátások alapján vázolta kortárs költészet lehetséges horizontját. Az olyan „ősök”, mint Somlyó, Rába György, Petri vagy Tandori, illetve Oravecz, Domonkos István és Tolnai Ottó, természetesen előkerültek, ezzel együtt azonban rálátás nyílt nemcsak a nyelvkritikainak, illetve „posztmodernnek” nevezett formációkra, de az aktuális avantgárdra egyaránt. És minthogy – úgy tűnik – nincsen idei műfordító tábor Telep nélkül, Seregi Tamás inkább Kemény István (egyben mint az említett csoport egyik apafigurája) igen jelentékeny szerepét hangsúlyozta a még inkább csak formálódó poétikájú telepes fiatalok költészetével szemben.

Seregi Tomi, mögötte Phil Anselmo, a Down énekese

Mindenesetre az előadás osztatlan sikert aratott, Tamás pedig úgy határozott, velünk tölti az estét. Időközben befutott Turczi István költő/műfordító, aki este nemcsak remek beszélgetőpartnernek bizonyult, de sok-sok ajándékkal is meglepte a táborlakókat. Hozott természetesen Parnasszusokat, ám hozott a Székely Magda által készített reprezentatív kiadványból, a „legszebb versek” kötetéből ugyancsak. (A beszélgetés végére kisebb sor alakult ki az asztal körül, ahol István dedikálta az ajándék-köteteket.)

Turczi István a műfordító táborban

A beszélgetésben pedig rengeteg hasznos dolog fölmerült, mely a költészet és a fordítás elméleti, valamint gyakorlati aspektusait egyaránt érintette. István a költészet személyességéről, bensőségességéről beszélve az átültetendő szövegeket körülvevő egyéb írások szerepét is hangsúlyozta, ami az eredeti mű szerzőjének „személyes jelenlétéről” gondoskodhat, így a viszony egyszerre mélyen szakmai, továbbá meghitten intim, baráti, kirajzolja a szerző (mégoly fiktív) arcát a papíron. A dialógus nyitott volt, a táborlakók pedig örömmel és érdeklődve vonódtak be, István valamennyi kérdésre, észrevételre szabatos és kimerítő választ adott.

Elena és Buda György

Jóllehet a megelőző napokban szinte folyamatosan esett az eső (ráadásul úgy tűnik, ennek még korántsincs vége), szerdán azért összejött a tábortűz-rakás is. Az érdem Reeté és Siirié, akik hogy, hogy nem – talán észt varázslattal? Szentivánéj-másnapi fondorlattal? – csak lángra lobbantották, amit lángra kellett, sőt az összegyűjtött rőzse hosszú-hosszú órákon át kitartott. Kiköltöztünk hát az (egyébként) ázott erdőbe, s körbeülve/-állva kezdtünk vidám danolászásba. Észt és magyar népdalok pörögtek, miközben a táborlakók közül néhányan – Elena és Paolo, Dóri és Szilvi – a naplóíró-helyettesítőt – szóval hát engem – igyekezett meggyőzni arról, énekeljem már el végre a Béreslegényt, melyhez egyébiránt az egyik legizzasztóbb emlékem fűződik: gimnáziumban irodalomtanárnőnk úgy sietett volna följavítani a feminin többségű iskola kórusának férfiarányát, hogy kiállította a harminckét fős osztály nyolc fiú tanulóját a tábla elé (magyar órán), s egyenként elénekeltette velü(n)k a szóban forgó népi remeket. Ha valaha közel voltam ahhoz, hogy kifussak a világból, hát az a kemény húsz másodperc az a pillanat lehetett. És minthogy azt is tudni kell, hogy az én hangomat tűzriadó esetére tartogatjuk, a tűz pediglen minden jel szerint biztonságosan lobogott, le kellett hűtenem a kedélyeket. Pontosabban, felajánlottam, hogy kiüldözök bárkit a világból a hangommal, amennyiben részem lehet abban a vélhetően ugyancsak felemelő élményben, hogy Seregi kolléga csatlakozik hozzám a hamiskornyikálásban. Ironikus mosoly volt a válasz, illetve, a biztonság kedvéért, a cigarettára való rágyújtás.

És bár nem tartozik ide, kötelességemnek érzem megemlíteni – ha pedig helyettesítő vagyok, akkor bele is kontárkodom –, hogy a Down lehengerlő volt kedd este a PeCsában. Kedvenc Fülöpünk kicsattan az egészségtől, a Down pedig bebizonyította, továbbra is a világ egyik legjobb zenekara.

Hacsak nem számítjuk ide észt énekeseinket (egyben tűzgyújtóinkat), akiket legalább ennyire jó hallgatni. Toll vissza Dúll Kata kolleginának.

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


Más művészeti ágakról

Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
színház

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés