S mialatt Hollywood kasszasikereket hozó alkotásokban szavalta el bánatát és mutatta ki bűntudatát, addig Vietnamtól kevesen kérdezték meg: mit gondol Amerikáról? A Hollywoodból Hanoiba című dokumentumfilm fő erénye, hogy fel tudja tenni ezt a kérdést. A vietnami születésű rendezőnő, Tiana (Thi Thanh Nga) élete, amennyire lehet, áthidalja a két ország közti távolságot. 1966-ban menekült apjával Amerikába az akkor háborútól véres szülőföldről. Kipróbált mindent, amit egy vietnami szépség kipróbálhat a hollywoodi filmiparban: akciófilm szerepek, énekszámok vagy éppen karate Tianával! S közben egyre csak visszhangzott körülötte a személyes, az óceán egyik oldalán, az Észak-Amerikai kontinens filmgyáráról híres partján feltehető kérdés: vietnaminak vagy amerikainak érzed magad? S visszhangzik ma is, a fiatal gyerekek a sulibusz mellett állva nagyokat néznek, hiszen már nem is ismerik azokat a rokonaikat, akik miatt másképp néznek ki, mint amerikai iskolatársaik. A film akkor vesz izgalmas fordulatot, amikor 1988-ban Tiana visszatér Vietnamba, Saigonba és megkeresi a még élő rokonait, hogy feltegye az óceán túlpartján releváns kérdést: mit gondolnak az ott élők az amerikaiakról?

A kérdezéshez kell az a távolság, ahonnan még rá lehet látni a helyzetre, s ami még nem olyan távoli, hogy a megkérdezett ne értse a kérdést. A háború óta eltelt évek elfedik a történteket, a vietnami nép optimizmusa egyfajta praktikusság: figyelmüket a jelenre összpontosítják, s egyszerűen örülnek, hogy már vége. Tiana karaktere ízig-vérig amerikai, viszont beszéli az angolból kiindulva megtanulhatatlannak tűnő viet nyelvet. Tudja, hogy kit, és kit hogyan kell kérdezni. A dokumentumfilm tanulsága szerint az amerikai jelenlét kétféle nyomot hagyott vietnami földön: a már említett bombázások sebeit, és azokat a fiatalokat, akik csak az anyjukat ismerik, s arról álmodoznak, hogy egyszer majd elmennek Amerikába, ahol megtalálnak egy férfit, akinek a neve valahogy így hangzik: mekkoj (McCoy).

Az interjúk között feltűnő értékes korabeli archív felvételek teszik szemléletessé a filmet. Háború előtti vidéki házasság, egy idős férfi furulyajátéka, majd a háború utáni torzszülöttek orvoslása, az összenőtt testvérpár sorsa, egy keresztény temetés, és a Ho Shi Minről való tiszteletteljes megemlékezés, kinek neve csak a történelemkönyvekben szerepel így, a vietnami emberek ajkán ő: a szeretetre méltó Ho apó, az ország felszabadítója. Végül a pörgő város képe, ahol már új irányokba futnak a forgalmas utak, ahol egyre több helyről hangzik fel a köszöntés: helló turiszt!

Már csak az a kérdés, mi az aktualitása egy tizenhat éve készült dokumentumfilmnek? Egy vetítés Vietnam fővárosában, Hanoiban – ennyi a válasz. Úgy vélem, ritkán jut el egy dokumentumfilm azokhoz, akikről szól. Ez most sem történt meg, a Cinémathèque közönsége nem vietnami nézőkből állt, hanem amerikai és európai érdeklődőkből. Ez utóbbi kettőből talán az európai van szerencsésebb helyzetben, hiszen ő a térképen a két messzi világ között helyezkedik el, a bölcs rálátás esélyével. Plusz egy parányi félelemmel, hogy mindkét világtól túl messze él ahhoz, hogy a megértés valóságos lehetőségként jelenjen meg. A Hollywoodból Hanoiba című film ezen segíthet, legalábbis egy keveset, csökkentheti a távolságot.

Hollywoodból Hanoiba (From Hollywood to Hanoi)
Rendező: Tiana (Thi Thanh Nga)
Producer: Oliver Stone
Bemutató: 2009. szeptember 9., Hanoi Cinematheque, Hanoi, Vietnam