bezár
 

színház

2010. 01. 07.
Bestseller regény, unalmas darab
Tamás bátya kunyhója a Kortárs Drámafesztiválon
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Bestseller regény, unalmas darab Színházak, sőt pedagógusok mindennapi gondja, hogy hogyan lehet egy művet közel hozni a mai nézőhöz, olvasóhoz. A kérdés felmerül a Tamás bátya kunyhója kapcsán is. A Kortárs Drámafesztivál alkalmával a Trafó fogadta be az észt társulatot, amelyik a XIX. századi Harriet Beecher-Stowe-regényt színpadra állította, sajnos nem zajos sikerrel.
Szkéné színház
A megjelenés után szinte bestsellerként elhíresült mű olyan kérdéseket állít középpontjába, amelyek idegennek tűnhetnek egy mai olvasó számára történelmi ismereteitől függetlenül. Mégis olyan problémákat sűrít, amelyek napjainkban is könnyedén fellelhetők, de a Teater NO99 nevű, szinte az egész világot bejáró társulat sajnos nem mutatja meg, mit jelent számára, számunkra ma a regény. Az afroamerikai sztereotípiák, a rabszolgaság kérdése múlt marad, csak felelevenít. Végső soron pedig lássuk be, az emberi jogok kérdése is olyan ütőkártya, amit bármikor elő lehet húzni, de a téma önmagában még nem tesz érdekessé egy teljes előadást.

A színpad zajfogói a földre terített paplanok, a háttérben tükör, amely hol a végtelenként, hol ablakként, hol önmagaként funkcionál, eléggé elhasznált színházi kellék ez. Bőrszíntől függetlenül mindenki maszkot kap, így érzékelhetjük a fehér, az afroamerikai és a mulatt közötti különbségeket. A „fehérek” gyakran disznóorrot viselnek. Miss Ophelia szinte angyali teremtésként jelenik meg, ruháján is ezt a tulajdonságát hordozza, a rózsaszín virágminták meghatározók, Topsy pedig kezdetben leginkább egy kisördöghöz hasonlítható.
Tamás bátya kunyhója
Az előadás narrátorai a színpad szélén ülnek, bár részei a játéktérnek, valamelyest attól el is különülnek, kézben tartják, olvassák a szöveget, a párbeszédek hol észtül, hol halandzsanyelven elevenednek meg. E tekintetben nincs érthető nyelve a rabszolgatartóknak, de sok esetben a nőknek sem, ám ez utóbbira már számos kivétel felhozható.

Többször fel is merül, hogy az előadás szövege nem egységes, sőt, hogy a darab szövege nem érthető. Így rendkívül fontossá válik a nonverbalitás; s mindezeket együttvéve nemcsak a színpad szélére kiültetett narrátor erősíti a darab meseszerűségét, hanem az előadásmód is. Elsősorban a gyerekszereplőknél érzékelhető ez, különös tekintettel Miss Opheliára. Furcsa színházi nyelv, nem feltétlenül a szó pozitív értelmében; debilizálja a szereplőket, olyan érzésünk lehet, hogy egy elmeosztály zárt falai között vagyunk. Ettől még nehezebben értelmezhető az előadás, így szinte végig a tűrőképességünkkel játszanak. És ehhez jön még a produkció utolsó harmadának túláradó brutalitása. Így ahogyan az erőszakos, kegyetlen „gazda” átváltozik üzletemberré, aki a közönséggel mint társaival közli az okát a nők megerőszakolásának, árnyalt és szenvtelenségében pontos játék. Időben közelebb hozza hozzánk, bár számomra erőltetettnek hat, hogy jelmeze, s olykor náci köszöntésre utaló kézfeltartása SS-tisztre emlékeztet.

Az előadás végén kivetítik Louis Armstrong képét, és a What a Wonderful World című klasszikusát hallhatjuk. Ez meghatározhatatlan: ha irónia, akkor szörnyen erőltetett, ha nem, akkor még annál is rosszabb. Kétségkívül az összességében sem túlzottan jól sikerült este leggyengébb pontja. Az egész társadalmi problémát olyan cukormázas köntösbe bújtatja, hogy elsősorban erősen groteszk kép alakul ki, amelyben azonban sem a komikus, sem a tragikus elemek nem válnak kellőképpen hangsúlyossá.

Harriet Beecher-Stowe, Tiit Ojasoo, Ene-Liis Semper:

Tamás bátya kunyhója

Andres Mähar
Rasmus Kaljujärv
Eva Klemets
Sergo Vares
Inga Salurand
Marika Vaarik
Mirtel Pohla
Risto Kübar

Rendező: Tiit Ojasoo, Ene-Liis Semper

2009. november 28.

A képek forrása: www.trafo.hu

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

színház

Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel
A Sok hűhó semmiért a tbiliszi Ifjúsági Színház előadásában
színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk
Esterházy az Ódry Színpadon

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Bele kell menni helyzetekbe Bele kell menni helyzetekbe
Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Hagyományok és újítások Hagyományok és újítások
Interjúsorozat a cirkuszról, változásokról, zártságról és nyitottságról, klasszikus és új találkozásairól
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés