bezár
 

színház

2010. 08. 21.
Színdarab házhoz szállítva: a vajdasági Tanyaszínház esete
A falu rossza kapcsán
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Színdarab házhoz szállítva: a vajdasági Tanyaszínház esete Gyalogosan, csomagokkal megrakottan rovom a bácskai Temerin utcáit. Van nálam egy térkép, elő se vettem eddig, a buszmegállótól három sarokra már magyar szót hallok. Elnézést kérek, megkérdem, jó irányba-e a vásártér felé? Kedvesen végigmérnek, arra van. Csak nem a Tanyaszínházra? Ördögük van, oda.
Járja egy mondás errefelé, a faluban három ünnep van, a karácsony, a húsvét és a tanyaszínház. Az évről évre visszatérő vándorformáció immár harminchárom éve, azaz 1978 óta turnézza elhivatottan a vajdasági, magyarlakta kistelepüléseket. Állandó társulat nincs, bár vannak visszaeső tanyások, az önkéntesek gerincét azonban már a kezdetek kezdetén színésztanoncok alkották. Az ötletadó Hernyák György és Kovács Frigyes is az újvidéki Művészeti Akadémia padjait koptatták. Az első generációt azóta több is váltotta, egy ideig Soltis Lajos tartotta a lelket a tanyaszínházban, most pedig a nevében örök ifjú Magyar Attila-Öcsinél a stafétabot. A legtöbben idén is az újvidéki akadémia növendékei, bár akad egy-két veterán tanyás, aki már színészként dolgozik, ki innen, ki onnan, erdélyieket is találunk a sorok között. „Jönnek azok minden évben, mi is kinézünk!" – mondja még búcsúzóul az asszony, aztán útnak ereszt.

Mire a helyszínre érek, már félig áll a színpad, huszonhat fiatal izeg-mozog fel alá, piros traktor vontatta utánfutóról emelnek le egy fát, rendszere van a káosznak, egy órán belül kész. Itt minden a tanyások feladata, sötétítőt raknak fel, kosztümöt varrnak, kelléket leltároznak, állványt szerelnek, a technikus gárda felel mindenért, amiben áramkör fut, jelenleg semmiben, mert hogy áram nincs. De már meg is oldják: Öcsivel az út túlfelén egy magánházba kopognak be, mire idős férfikéz nyitja az ablakot, és nyúl a hosszabbítóért. Meg volt beszélve, az itteniek szívesen látják a tanyásokat, segítenek, ha tudnak, a rugalmasság pedig elengedhetetlen ebben a műfajban, ha naponta új helyszínen, az időjárás szeszélyének kitéve játszanak.

Tanyaszínház

Minden évben mással készülnek, volt már műsoron operettparódia, szatíra, mesejáték és passió, igyekeznek a nézői igényeknek eleget tenni, így gyakoriak a vidám darabok. Idén Táborosi Margaréta rendezésében adják elő Tóth Ede A falu rossza című drámáját népzenei és néptáncos elemekkel. Az eredeti művet nyolcvanöt percre húzták, és az önkéntesek számához és ivararányához igazították a szerepeket. A jeleneteket különböző szürreális elemekkel színesítő kontár például a társulat újítása. „Érdekes az egészben, hogy nemcsak azt csináljuk, ami a színpadon van, hanem ami a kulisszák mögött is – meséli az első tanyaélménye kapcsán Dévai Zoltán, az Akadémia elsős növendéke. – Ez az, ami máshol nincs, rajtunk áll vagy bukik minden. Plusz a mellé járó élet, a reggeli kávé, a délutáni kávé, az éjféli vacsora."

Az idei turné huszonhat helyszínt jár be, a ma esti már a tizenkilencedik előadás a kavillói bemutató óta. Pár száz lelkes észak-bácskai község adott otthont legtöbb éven át a próbafolyamatoknak, így válhatott állandó helyszínévé a premiereknek. A kavillói kötődést tovább erősíti, hogy a huszonöt évnyi turnézás után 2003-ban bejegyzett Tanyaszínház Polgárok Egyesülete itt vásárolt 2005-ben házat egy tanya-szimpatizánstól. Az együttes terveit Pioker A. Károly építészmérnök és társai, Gyorgye Kacsanszki, valamint Pioker K. Andrea készítették, egyelőre pár napos munkaakciókkal épülgetett a komplexum.

Július végén azonban az Egyesület a Vajdasági Nagyberuházási Alaphoz tavaly benyújtott pályázata pozitív elbírálásban részesült, így nagyjából 64 millió forint (24 millió dínár) értékkel rendelkezhetnek. Ha minden jól megy, a munka idén megkezdődik, és a 2011-es bemutatót már új környezetben tarthatják Kavillón.

Tanyaszínház

Estefelé gyűlnek a temeriniek, gyakorlott közönség, hoznak kerti széket, lócát a harmatos fűbe, az újítók létrára kapaszkodva várják a kezdést, valahonnan előkerül egy vattacukor és pattogatott kukorica árus, a nézőtéren és a színpadon is érezni, nem kőszínházban vagyunk. „Sokkal nagyobb, szélesebb gesztusokkal játszunk, mivel nyílt téren elveszik a finom játékstílus – magyarázza Gombos Dániel, ő már visszaesőnek számít, idén végezte el az Akadémiát. – Ami egy stúdióban megállja a helyét, nagyszínpadon már nem, szabadtéren végképp nem. Ha ezt Újvidéken bevinnénk, valószínűleg mi is visszavennénk a játékstílusból." A közönség hálás, megy a mozgolódás jobbra balra, hogy az összegyűlt több mint ezer ember a hátsó sorokból lásson valamit. „A múltkor is nagyon jó volt az a Hegedűs a háztetőn, nagyon jó volt" – emlegetik fel a még csak nem is tavalyi darabot.

A Tanyaszínház hagyományai közé tartozik lovaskocsin, biciklin, rigmusokkal, tanyás dalokkal csalogatni a népet az esti előadásra. „Hagyja a focit másra, jöjjön Tanyaszínházba!" – hangzik az utánfutóról, közben lengetik a sárga nap-logós zászlót. A dokumentációt ez évben egy törpe színesíti, végigjárva a településeket, minden táblánál és jellegzetes helyszínen készül vele kép, Amelie Poulain után szabadon. Az előadást szokásos módon kalapozás követi, a színészek szerep szerint sétálnak a közönség közé, mellettem a kántor lépked, új templomra gyűjt, a cigány meg hosszú gatyára.

Az itteniekbe nem ivódott bele, hogy a színészek meghajlásakor összeüssék a tenyerüket, néha azt is hangsúlyozni kell, hogy a takarás mögötti tér nem átjáróház. Önmagáért beszél, ahogy az ilyen közönség felszabadultan nevet, vagy tapssal jutalmaz, ha tetszik neki egy jelenet. „A Tanyaszínház azért lett, hogy olyan helyekre vigye a kultúrát legalább évente egyszer, ahová egyéb esetekben nem jár színház, és ahonnan az isten háta mögül az ott élők nagyon nehezen tudnak előadásra eljutni. Sokkal hálásabbak az emberek, ha házhoz jön valami."

munkaakció

Szkéné színház

próba nappal

próba éjjel

színpadállítás

kulisszák mögött

itt jártak


nyomtat

Szerzők

-- korom bori --


További írások a rovatból

színház

Égnehéz a Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásában
A Kelet-Nyugati Alkotóműhely Felejtő című előadásáról
színház

Mentális egészségről Bodor Panna és az Ébredések Alapítvány jóvoltából

Más művészeti ágakról

A Rumini című táncszínházi előadásról
Peter Handke: Kísérlet a fáradtságról, Typotex, Budapest, 2022
Háborúról, (politikai) költészetről és személyességről Bozsik Péterrel, Orcsik Rolanddal és Terék Annával
Vaktérkép


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés