Chuck Hogan díjnyertes bűnügyi regénye, a Prince of Thieves pusztán a címével egy újabb, és ki tudja, hányadik reprezentánsát ígéri a heist film (közülük csak néhányat: Rififi, A vörös kör, Banki meló) zsánerének. Noha magát a könyvet egyelőre nem forgattam a kezeimben, annyi rögtön biztosra vehető, hogy a belőle készült filmadaptáció egy másik erős szerzői kézjeggyel rendelkező író tulajdonságait viseli magán. Dennis Lehane neve kívánkozik ide: a Sötétség, fogd a kezem!, a Megszentelt életek, illetve a rendezői Affleck-debütálás forrásaként jelölhető Gone Baby Gone nivellálják a hagyományos krimi-struktúrát és a szociális érzékenységgel előadott pesszimista történetmondást tűzik ki célul. Patrick Kenzie és Angie Gennaro, a detektívregény-széria főalakjai nemcsak a bűnözők piramisán való feljutást abszolválják, de egy sokkal letargikusabb panelként egy haldokló metropolisz lenyomatainak is részesei. Az írásművek tézise viszont nem kizárólag a regények ismerőinek, hanem a korábbi Affleck-darab közönségének is ismerős lehet: pokoli körülmények között felnőtt, erkölcsi tartást nélkülöző fiatalok hozzák világra fiaikat, lányaikat, akik ismét a legrosszabb közegben tengődnek, eközben pedig láthatóan semmi esély nincs a generációról generációra ívelő ördögi körforgás leállítására.
 

A Tolvajok városában Affleck újfent egy ehhez hasonló veszedelmes miliőről rántja le a leplet. Interpretációjában a zsiványbecsület nem biztonságos zóna, legfeljebb egy kényszeredett biztonságérzetet, sőt, teljes decentralizációt generáló terep. A bankrablók a fegyintézeteken kívül hagyják lestrapált oldalbordáikat, legtöbbjük valódi anya-és apamodell nélkül volt kénytelen átlépni a felnőttkorba, ráadásul a létfenntartáshoz szükséges újabb rablás bármikor az utolsóvá válhat. Aprólékosan kontúrozott tabló kerül a nézők elé, amelyik nagyon helyesen megőrzi a Hideg nyomon „keleti parti neorealizmusát”, a smink nélkül őgyelgő, nem ritkán jogging-ban elénk lépő nyárspolgárvilágot. Persze, a szó nem a legkötöttebb értelemben vonatkozik a karakterekre: akárcsak a Maffiózók című kultuszsorozat vagy a Nagymenők bűncézárai, Charlestown negatív figurái is csak emberek. Megtörtek, csalódottak, dühösek. Egyik percben dagadó kebellel és nagyzolva hadart káromkodásokkal szorongatják a pisztolyaikat, később viszont nem rohanhatnak gyarlóságuk elől. Nyoma sincs az alvilági romantikának. Doug MacRay bandáját nem katapultálhatja a mennybe egy Vad bandával párhuzamba állítható fegyvertársi öngyilkosságséta és pláne nem húzható rájuk a minden akadályt nevetve vevő hímek címkéje.
 

Hihetnénk, hogy a direktor feltartóztathatatlanul robogó végzetszerűségbe mártja krimi-értelmezését, ám Affleck talán a leghumanistább szférát nevezi meg kiútként: a szerelmet, és ebből kifolyólag a letelepedést, a nyugalmat és az új otthonra találás vágyát. A Tolvajok városa legjobb jelenetei pedig éppen a domesztikáció epizódjai. Rendkívül megkapó például a szcéna, melyben a nemrég halálra rémültként élő, de továbbra is bizonytalan fiókvezető lány, Claire (Rebecca Hall) új szerelmétől, Dougtól kér tanácsot rendőrségi intézkedés ügyében, mialatt a nőnek fogalma sincs róla, hogy valójában elrablójával kávézik. A férfi annak rendje-módja szerint rendőrségi lépésekre ösztönzi a lányt, miközben saját lelepleződéstől retteg. Ben Affleck és Rebecca Hall nemcsak itt, de az egész játékidő során kifogástalanul hozzák szerepeiket: Affleck fals momentumok nélkül játssza a régi bűne és új élete kereszttűzében égő Dougot, míg Hall a sokáig tudatlan barátnő szerepében győzi meg a publikumot a változás szükségességéről. Ha lehet, még pompásabb jelenet az, melyben a főszereplő régi cimborája, Jem (Jeremy Renner) a semmiből felbukkanva veszélyeztetni kezdi a friss kapcsolatot. Affleck hétköznapi szituációkban lel rá a bűnözőélet árnyoldalaira, ugyanakkor a háttérbe zsúfolt szálak, mint az agresszív Jem gondolatai vagy ifjú nejének (Blake Lively) színtelen hétköznapjai újabb riasztó látomások.
 

Michael Mann Szemtől szemben című klasszikusára rímel a társadalom peremére sodródott karakterek felsorakoztatása (agresszív jóbarát, tanulatlan szárnysegéd – mindannyian egy félrecsúszott élet terheit nyögik), ahogy a rabló-pandúr felállás is, de a Tolvajok városa jóval kevesebb időt szán üldöző és üldözött (belső) viszonyának ecsetelésére. Legyen bármilyen feszültséggel teli a mozi két bankrablás-jelenete, valamint az utánuk következő autós hajsza, sokkal nagyobbat ütnek azok a pillanatok, mikor Doug rájön, mi lett végül édesanyja sorsa, de hősünk és Clarie utolsó közös jelenete is hitelesen járul hozzá az otthontalanság-dramaturgia végső passzusainak betonozásához.

Az utolsó jelenetek valamennyivel pozitívabban hatnak a Hideg nyomon keserédes fináléjánál, de Affleck okos rendezői munkájának köszönhetően ezúttal is vastagabban ömlik nézőire a kétely, mint a fellebbezhetetlen boldog vég érzete.

Tolvajok városa
(The Town)

Színes, feliratos amerikai bűnügyi dráma, 2010, 125 perc
16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendezte: Ben Affleck
Írta: Chuck Hogan Prince of Thieves című regénye alapján Peter Craig, Ben Affleck, Aaron Stockard
Zene: Harry Gregson-Williams, David Buckley
Operatőr: Robert Elswit
Vágó: Dylan Tichenor

Szereplők: Ben Affleck (Doug), Rebecca Hall (Claire), Jon Hamm (Frawley), Jeremy Renner (Jem), Pete Postlethwaite (Fergie)
Forgalmazza: InterCom