Az Aranyvackor pályázat díjátadó ünnepsége után, a Kortárs Gyermekirodalmi Napok első napjának délutánján a szerzői jogokról szóló előadást követően (Koltay Krisztina, MASZRE) – amely a szűkebb, szakmai közönséget szólította meg – kiadói kerekasztal-beszélgetést hallgathattunk a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. A beszélgetés moderátor-házigazdája Pompor Zoltán, gyermekirodalom-szakértő volt. Az asztalt heten ülték körül: Fodor Zsuzsa (Csimota Kiadó), Lantos Katalin (General Press Kiadó), Szigethy Katalin (Naphegy Kiadó), Kovács Eszter (Pagony Kiadó), Érsek Nándor (Scolar Kiadó), Ágoston Alexandra (Vivandra Kiadó) és Nagy Borbála Tekla (Holnap Kiadó).

 

 

Holnap Kiadó: A kiadót Sík Csaba alapította 20 éve, azzal a szándékkal, hogy fiatal szerzők első könyveit jelentessék meg. Ez a profil némileg változott, de a gyermekirodalmi paletta mindig igen széles volt. A kiadott könyvek kétharmada kortárs, minőségi gyermekirodalom, gyermekkönyv-válogatás, -sorozat és ifjúsági könyvek.

 

Naphegy Kiadó: 5 éves a kiadó, családi vállalkozás.
Folyamatosan keresi az arculatát. Nagy lelkesedéssel kezdetek bele az ún. művészi mesekönyvek kiadásába, de szomorúan tapasztalták, hogy ezekre a könyvekre nincs kereslet, több év alatt sem tudták honosítani ezt a műfajt. Célközönségük az óvodás korosztály, sokféle programot szerveznek, speciálisan egy-egy könyv köré, amelyekkel közvetlenül a célközönséget, a gyerekeket szeretnék megszólítani.

 

Vivandra: 4 éves családi vállalkozás. Azért fogtak bele a könyvkiadásba, mert voltak könyvek, amelyek nekik nagyon tetszettek és ezeket szerették volna eljuttatni a magyar olvasókhoz. (Ez volt többek közt Pernilla Stalfelt négy tabutémájú könyve: Szeretlek könyv, Ne bánts! könyv, Halálkönyv, Kakikönyv.) Remélték, hogy lesz pár ezer ember, akit ezek érdekelni fognak, de nem így lett. Lassacskán azért gazdára lelnek a kötetek. Közben rátaláltak gyermekkori kedvencükre: Marék Veronika Kockásfülű Nyúl címen futó rajzfilmjére, amit ezúttal Richly Zsolt jól ismert figuráival könyv alakban jelentettek meg. Ez nagy siker lett. Könnyebb azonban külföldön már sikeres könyvek jogait megvásárolni, s ezeket lefordítani.

 

Csimota: 2003-ban hozta létre Csányi Dóra és Edinger Katalin, Zsuzsa később csatlakozott a csapathoz. Nagyon merész kiadó, sok fiatal, formabontó, újító művészt, stílust, témát indítottak útnak. Kortárs, szokatlan, rendhagyó. Érzékeny témákat vállalnak fel: fogyatékosság, halál, környezetvédelem. Szokatlan a téma és a képi világ, mindezt újító szándékkal, a meghökkentéstől sem visszariadva vállalják. Nagy siker lett a Papírszínház, ami szintén egy új műfaj a magyar piacon. A Kisvackor pályázat is ezt az új formát szeretné megismertetni, megszerettetni a gyerekekkel, pedagógusokkal.

 

Pagony: Könyvesboltnak indult, majd a Csimota Kiadóval együtt megjelentetett Friss tinta! kiadásával váltak kiadóvá. Azóta inkább kiadó, amely könyvesboltot is üzemeltet. Van néhány külföldi szerzőjük is, de a magyar szerzőkkel nagyobb sikereket értek el. Egyre több korosztályt szólítanak meg. Ennek oka, hogy saját gyermekeik is nőnek, és ezzel tágul az ő érdeklődésük is. Sok alkotónak biztosították az első megjelenés lehetőségét.

General Press: 23 éves a kiadó. Könyveik közül 60%-nak külföldi, 40 %-nak magyar a szerzője, 30% gyermekeknek, 70% felnőtteknek szól. Minden évben komoly szakmai elismeréseket kapnak. Nagyon büszkék Szegedi Katalinra, Takács Marira, a Pettson könyvekre (ezeket 5 évig finanszírozták, mire beérett, azóta évente többször is újranyomják), a Beatrix Potter-sorozatra. Nagyon nehéz külföldön is megjelenniük, főleg amiatt, hogy nincs állami támogatás a Bolognai könyvváráson való szereplésre. Céljuk mégis az, hogy a magyar alkotókat megismerje a világ.

 

Scolar: Könyveik egyharmada gyermekkönyv. Tapasztalatuk az, hogy nehéz külföldi könyveket felhozni a magyar színvonalra. Nálunk a könyv még nagyobb becsben van, sokat kell javítaniuk az angolszász területről érkező könyveken, mire megjelenhet.

 

 

Többen megerősítették, hogy ez a szám akár évi ezer is lehet, de jellemző, hogy egy-egy írójelölt egyszerre több kiadónál is próbálkozik. Ez sokszor már az e-mail címlistájából is kiderül... Ezek 30%-a teljesen amatőr munka, leginkább kisgyerekes anyukák írják, akiket a környezete buzdít, hogy próbálkozzon. De széles a paletta, érkeznek portfóliók, szinte kész PDF formátumú anyagok is.

 

Pagony: Mindig keresnek új alkotókat, rendszeres nézelődnek blogokon, egyik blogról a másikra jutnak, s így próbálnak tájékozódni, napra készek lenni. Olyan nincs, hogy "a Pagony kiadó illusztrátora", hiába keresne náluk valaki ilyen állást, mindig csak egy-egy munkára kérnek fel illusztrátorokat.

 

 

General Press: 1-1,5 évre előre dolgoznak, sok kéziratot félretesznek, de ezeket folyamatosan újra megnézik. Kb. 10 évre való anyaguk van előkészítve, mégis folyamatosan keresnek, várnak alkotásokat.

 

Pagony: Magyarországon sok minden másképp működik, mint pl. Angliában. Ott szerző és illusztrátor nem találkozhat. Nálunk van, hogy a szerző választja, kéri fel az illusztrátort, de azért ebbe szinte mindig beleavatkozik a kiadó, mivel jobban ismeri az eladhatósági szempontokat. Közösen döntenek, sőt előfordul, hogy a kiadó alkotótárssá válik. Például van, hogy csak egy alapötlet jön, pl. a Cipelő cicáknál. Ott közösen eldöntötték, hogy az óvodás korosztálynak szóljon, és azután születtek meg a rövid történetek és a gazdag, színes illusztráció. De a Rumini változtatások nélkül jelent meg, és a kiadó kereste meg hozzá az illusztrátort. Máskor felmerül az igény, pl. autósmesék, tesó-kérdés iránt, és akkor ehhez keresnek ötletet, kéziratot.

 

Holnap: Vannak összeszokott párosok, akik ragaszkodnak egymáshoz, ilyen pl. Faltisz Alexandra és Lázár Zsófia. Minden szerző másképp igényli a kiadói, szerkesztői segítséget.

 

Naphegy: Mi nagyon kritikus, szigorú szerkesztők vagyunk, de a cél mindig az, hogy a lehető legjobb könyv szülessen meg. A szerkesztő a "legszemebetebb" olvasó, de csakis azért, hogy mindent, a legkisebb hibát, félreérthető részt is kijavíthassa a szerző, ha akarja. A kötekedés  ezért közös érdek. A kiadónak ugyanis épp úgy fáj a rossz kritika, mint az alkotóknak.
 

 

General Press: Egy könyv megjelenését 8-10 művelet előzi meg. Kb. 5 millió forint kell ahhoz, hogy egy könyv létrejöjjön. Az utánnyomás persze sokkal olcsóbb.

 

Pagony: A kereskedelmi ár kb. fele a kereskedőké, a másik 50%.-ból kell előállítani magát a könyvet. Sokan azt hiszik, hogy mekkora nagy üzlet a gyerekkönyv. Ez ritka, de persze van ilyen, előfordul egy-egy nagyon sikeres könyv.

 

Scolar: Nálunk szinte lehetetlen a marketing-, reklám-költségeket belekalkulálni a könyvek árába. Ezt nem bírná már el. A reklám elmaradása, hiánya miatt számos remekmű tűnt el a süllyesztőben.

Csimota: Jó, ha a szerző is besegít a promócióba. Elviheti a könyvet könyvtárakba, iskolákba. Ezzel nagyon sokat tehet a sikerért. Mi sikeresen használjuk a Facebook-ot a könyveink, a kiadó népszerűsítésére.

 

General Press: Jó lenne, ha több támogatást kapnának a kiadók a médiától. A televíziók alig foglalkoznak könyvekkel.

 

 

Pagony: Nagyon kicsi egyenlőre az esélye ennek. Más pl. a szöveg-kép arány. A magyar szülők keveslik a szöveget a művészi mesekönyvek vagy a nyugaton annyira népszerű  „picture book”-ok oldalain. Pár mondatért nem adnak súlyos ezreket. A regényeket még nehezebb megismertetni, népszerűsíteni. Még nem jött meg az áttörés, és nem igazán látszik, hogy mikor érkezik el.

 

General Press: Vannak világhírű grafikusaink, pl. Szegedi Katalin munkái eladhatóak Kínában, Koreában, Svédországban, Németországban és még sok más országban.

 

Vivandra: Marék Veronika is világsiker. Vannak könyvei, amelyek félmilliós példányszámban keltek el Amerikában, Japánban.

 

Csimota: A Jogod van című könyvünk, ami itthon nem megy, nem kell, Nyugat-Európában nagy siker. A magyar piac lassan, nehézkesen nyit, nagyon nagy a lemaradás a nyugati trendekhez képest.

 

Pagony: A magyar piac nagyon kicsi, itt szinte elképzelhetetlen a tízezres példányszám, ami viszont Németországban könnyen eladható.

 

A beszélgetésre szánt idő lassan lejárt, de a közönség is kapott lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyen fel a kiadók képviselőinek. Megtudhattuk pl. hogy nagyon kevés ifjúsági regény kézirata kerül a kiadókhoz, ezen a piacon nem nagy a versengés. De szerencsére sok jó angol nyelvű munka kiadható, hozzáférhető. Elárulták a kiadók, hogy felnőtteknek, az idősebb korosztályoknak szóló mesekönyvekkel többen, többször próbálkoztak, de ezek nem voltak sikeresek.

Vajon mire van igény a piacon? Tudják-e a kiadók, hogy mit érdemes írni, milyen könyvre van igény? Ifjúsági regény kevés van, jó lenne testvér születésről, halálról és egyéb nehéz témákról jó könyveket kiadni. Felmerült, hogy talán lenne igény autós-, vonatos-, villamosról szóló könyvre. Magyar focis könyvek sincsenek a piacon, ez több korosztálynak is jó lenne.

Különböző nézeteket ismerhettünk meg a könyv mellett megjelenő IPad, E-book tartalmakkal kapcsolatban. Abban minden kiadó képviselője megegyezett, hogy könyvtárgyra mindig lesz kereslet, s ők maguk azért léteznek, mert hisznek a papír alapú könyv jövőjében.

Szóba kerültek a könyvelőállítás nehézségei Magyarországon. A műszaki szerkesztő feladata, hogy gondoskodjon a megfelelő minőségű alapanyagokról, hogy felkutassa, hogyan, miből állítható elő a megálmodott minőségű mesekönyv. Ezen a területen is sokat fejlődött a magyar szakma és piac, de sokszor találkoznak még leküzdhetetlen akadályokkal és sok kompromisszumot kell kötni. Minden kiadó egyetértett abban, hogy új, tehetséges írókra, illusztrátorokra mindig szükség van, de a tehetség mellé fontos a kitartás és a megbízhatóság: ilyen alkotókról álmodnak a kiadók.

Elhangzott, hogy érdemes lenne az illusztrátoroknak jól áttekinthető, követhető, könnyen hozzáférhető fórumokon közösen megjelenni, ez megkönnyítené az ismertté válást, az esetleges kiadói szándékok könnyebben találkozhatnának az alkotók elképzeléseivel.

Megtudhattuk, hogy az ún. nehéz témákhoz óvatosan kell nyúlni, de idővel talán változik a közízlés, befogadóbb, toleránsabb, nyitottabb lesz a hazai könyvvásárló közönség. Akkor majd a ma még tabunak számító témák is, mint a válás, egyszülős család, fogyatékosság, szegénység, betegség is megjelenhetnek a gyermekkönyvekben. Az olvasók szemléletének formálása feladata a kiadóknak, de ez ma még nem kifizetődő misszió.