A Prae folyóirat következő számának szerzői közül Pollágh Péter választotta ki az est első felvonásának szereplőit, az ő felolvasásukkal kezdődik a program – versek komment nélkül. Nagypál István A víz argumentumát, A hullámokról-t, a gonosz és az olajos vizet, A szörnyek barlangját: „Legyen barna a kezed,/ lábad, legyen a tengernek vége, hogy/ meg ne lássam többé, legyen már/ holnap, hogy az erdő felé fordulva/ mondjam azt, hogy a fákból elegem/ van”.) Zerza Béla Zoltán a Saját hamut,az Epigrammai morálokat, Az Eredő embert,a máshova megy-et: „hogy kifordul valami/ ajtón és onnantól/ máshova megy// máshova megy/ miután kifordul// aztán ki tudja/ hány percet/ fog még gyalogolni// és ki tudja hány/ perc lesz amíg odaér// az aki kifordul valami/ ajtón és onnantól/ máshova megy”.

Solymosi Bálint A rózsafüzér királynője, avagy egy utazó napjai legújabb a versciklusából az Ördögárok út, Nagykovácsi, H-t, a Piazza Principe Umberto, Nápoly, I-t és a Poseidon temploma előtt, Paestrum, I-t: „a Rózsafüzér Királynő kutyát sétáltat járókertben./ Addig mehet ez, gondolja az utazó cigarettája füstjében,/ mígnem kikopnak (az utazó) lába alól a történetek, és/ a mi történetünknek ár (mely nyilvánvalóan utolsó)/ a kutya se tudná megmondani idejét, helyét.

Az 1730-as évekbeli receptúra szerinti Keserűlikőr (38%-os) jelenti a cezúrát.

Balogh Endre most, mint a XVIII. Nemzetközi Könyvfesztivál hivatalos tartalomszolgáltatója, a prae.hu főszerkesztője elmondja: 220 cikk, 12 videointerjú, 48 újságírói tudósítás, 20 kritika, 2000 fotó a fesztivál prae-s mérlege.

Zentai Péter László, a Könyvfesztivál igazgatója eredményesnek tartja az ebben a szerepkörben idén először megjelent művészeti portál tevékenységét, és kifejezi háláját a munkatársaknak. Nagy érdeklődésnek lehettünk tanúi a rendezvény és az általa megjelenített irodalom iránt. Más a vásárfilozófiánk, mondja, mint a külföldi hasonló eseményeknek: ez fesztivál. Nem a jogok, licencek adásvétele történik nálunk, hanem finom, igényes közönségünk számára helyezzük az irodalmat középpontba. Dzsentri módon felépítettünk egy irodalmi standot saját pénzösszegből az EU tagországainak saját anyanyelvükön íródott köteteiből. Méltó módon tudtuk megjeleníteni Európa kortárs irodalmát: 26 országból 32 szerző mutatkozott be. A fiatal olvasók megszólaltatásában, és más, fesztiválszervezési kérdésben leginkább Göteborgra szeretnénk hasonlítani. Egyedülállók vagyunk a világban a Könyvfesztivállal és az azt rövid időn belül követő, az egész országot bevonó Ünnepi Könyvhéttel.

Károlyi Dóra, a Magyar Könyv Alapítvány munkatársa, a kiadói Fellowship Programról szólva elmondta, hogy a Fordítástámogatási Irodának hosszú éveken át nem sikerült, noha tervezték, külföldi kiadókat meghívniuk. Sárközy Bencével ezt a projektet idén először meg tudtuk valósítani, MASZRE pályázat keretén belül, a Fesztivál kísérőprogramjaként. A tizenegy meghívott között volt az USA, Horvátország, Oroszország és EU-s államok kiadói. A magyar kiadók nem vették igazán komolyan ezt a meghívást, nem használták ki a lehetőséget az együttműködés megalapozására. A jelen voltak visszajelzései szerint Magyarországon jól érezték magukat. A MKA jelenleg felszámolás alatt van, a fordítástámogatás és a marketing a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz kerül a jövőben, ami rendkívüli adminisztrációs, finanszírozási nehézségekkel fog járni, hiszen a PIM költségvetési intézmény, egészen más mozgástérrel.
 

Sárközy Bence, a Magvető Kiadó főszerkesztője szerint a külföldieket a kortárs magyar irodalom érdekli. Az MKA eddig azt a funkciót látta el, amit ügynökségeknek kellene csinálni: a nemzeti irodalmat külföldre vinni, amint ezt a Magvető meg is tesz szerzőivel, sokszor még a Magyarországi megjelenést megelőzően. A magyar könyv jó, de támogatás nélkül nem eladható. Három éve már, hogy unom, a könyvszakma csak sír, pedig a jó kapcsolatokkal és pályázatokkal meg lehet valósítani, ami a külföldieknek sikerül. Buenos Airestől Tajpejig meghívnak, és a feladat, hogy hívd vissza őket, ide kell hozni a szakmát, ez olcsóbb, de szükség lenne kiadóra a szerző mögött, és ügynökökre. Csak nagyon erőszakosan lehet ezt csinálni – nem akkora harapás a büdzséből a kultúra, hogy menjen magától. A Fellowshippel kapcsolatban az volt a szempontunk, hogy a kiadók érezzék jól magukat, lássanak, tájékozódjanak Magyarországon, nem pedig push-olni őket az olvasatlanul való azonnali döntésre. Még a Sydney-i Fesztivál hasonló jellegű, mit a budapesti. Regionálisan pedig az lesz a kérdés, hogy Budapest vagy Bukarest.
 

Balázs Eszter Anna, a prae.hu gyerekrovatának vezetője Bolognában járt, arról beszél, ott valójában nem fesztivál van, hanem gyerekkönyv- és illusztrátorvásár, csak szakmai közönséggel. A Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülésének standja igen látványos volt, a külföldiek komoly érdeklődéssel fordultak legalább 10 könyv iránt, ami érdeklődés csupán, esetlegesen végül szerződéssel. Az információáramlás jelentős mértékű volt sok kísérőrendezvénnyel, az illusztrátorok falára például bárki kitehette alkotását névjeggyel. Sok díjátadó volt nívós nemzetközi díjakkal.

Halmos Ádám, a Nyitott Könyvműhely vezetője Londonról számol be, mely nem speciális szegmens, ott mindent meg lehet találni, ami irodalom. A nemzetközi könyvpiacot hárompólusú rendszernek érzékelte, tradicionálisan az első a Frankfurti Könyvvásár, másik a Londoni Könyvvásár, harmadik az említett Bolognai. Itt kihozzák a katalógusaikat az ügynökségek a következő évi tervezetekkel, szövegekkel. Főként amerikai, angol kiállítók vesznek részt, az események az ügynökközpontban történnek. Az információk, új, informális kapcsolatok sokat jelentenek. Nem az számít, amikor valakit bombázunk egy kézirattal, hanem sokkal inkább számít egy beszélgetés saját a tapasztalataidról. Fantasztikusan gyönyörű katalógusok vannak, melyek célja a kereskedelem felé kellő időben tájékoztatást nyújtani.
 

Záróakkordként a felidézett négy nap szellemiségéhez és kifinomultságához a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Tramini törkölypálinkája illik: ”Ez a párlat magában hordozza a Széldomb nevű pannonhalmi dűlő tramini termésének minden szépségét. Illatában benne rejlik a fajtára jellemző fűszeresség és üdeség, kellemes citrusossággal ötvözve. Gazdag aromájában felfedezhető az egzotikus gyümölcsök - licsi, mangó - színes kavalkádja. Mindezt körülöleli a tagadhatatlanul törkölyre jellemző kellemes fanyarság, zölddióra emlékeztető olajosság.”

Fotók: Bach Máté