bezár
 

gyerek

2011. 05. 23.
Élek, írok, elalélok
Scherer Péter A gyáva c. darabja a 2011-es Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A beavató programok egyre nagyobb tért hódítanak Magyarországon, hiszen e kereteken belül olyan témákat lehet a fiatalabb generációval, a középiskolás korosztállyal megvitatni, amikről sajnos a családokban, de még az iskolákban is csak korlátoltan esik szó. Mi történik például akkor, ha a középiskolás fiú kapcsolatba kerül a droggal, jelen esetben függő heroinista lesz, s az ugyan mellette álló, aggódó szülő mégsem találja az ebből vezető kiutat. Erre a kérdésre (is) keres választ Scherer Péter A gyáva című rendezése, jómaga és Kovács Krisztián szereplésével. Az előadás a 2011-es Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle egyik fődíjas darabja.
A fiú, Krisztián díszlettelen szobájában vagyunk, ez lesz az egész előadás helyszíne. Hétköznapinak kell lennie, az összes kelléket egy szék és az ablakok jelentik, hiszen a darab így könnyedén játszható bármilyen helyszínen, bármelyik iskola osztálytermében. A fiú éppen a Színművészeti felvételijére készül, így mosódnak össze folyamatosan a határok az interaktív színház és a darabban lévő színművészetis gyakorlás között. A fiú saját szöveggel készül, ami a drogos élményeket dolgozza fel: ha gyakorol, emlékezik és fordítva, szépen játszatja össze Kovács a színház és a színház a színházban síkjait. A Scherer játszotta papa maga is versmondó volt, segíteni próbál fiának, ripacs próbálkozása Garai Gábor Hazámjával nem kevés iróniát és reflexiót tartalmaz saját korunkra.



Érezhető a felfokozottság, a düh pattanásig feszül apa és fia között: nem csak a kamaszok szeszélyes, szüleik felé hallgatag, nem szívesen kitárulkozó viselkedése miatt, hiszen ezt a drogos közelmúlt is tetézi. Bizalomhiánnyal és félelemmel telik meg kettejük kapcsolata, a valódi problémák álproblémák mögül ordítanak, a deszka nélküli kenyérvágás vagy a ’miért zártad be az ajtót?’ – ’nem zártam be’ megoldás nélküli párbeszédek jó ürügyet adnak az apának arra, hogy kiöntse fia ellen a mérgét.
Krisztián költészetének alapélménye a drog, a kórház, a rehab, a rivotril, az ambulancia, a beszúrás, a vénakeresés, a repülés és kielégülés, a leállás és visszaesés. Története kettős zuhanás, lentről még lejjebb jut, hogy aztán legyen miből újraépítenie saját világát. Arra a pontra jut el, ahol már nincs lejjebb, amikor már hajléktalan, összevert, kizsákmányolt senki, ekkor tér vissza utolsó erejével a szülői házba. Itt lép közbe újra az apa, életet mentve, új esélyt adva, hiszen tudja, mi a kötelessége.

A gyáva

A darab után az iskolákban 
a gyerekekkel elbeszélgetnek az alkotók,  valamint egy pszichológus és egy addiktológus. Tudjuk, az emberek sem maguknak, sem másoknak nem akarnak rosszat, ahogy az apa a gyerekének, úgy a gyerek sem a szülőnek. A célok, vagy pontosabban a szándékok valahol mégis gyakran kisiklanak, rosszul kezelünk problémákat és szituációkat, rosszul kommunikálunk, miközben valami egészen mást akarunk. Ez a darab a félreértések zűrzavaros rendszerét mutatja, ami ezúttal happy enddel végződik, de tudjuk, az életben nem mindig alakul így.
Kovács Krisztián zavart kamasz karaktere rendkívül szuggesztív, könnyedén hozza a versfaragó, szavakkal játszó, a költészet világát jól ismerő fiatal fiút. Alkatilag is tökéletes a művészpalánta megtestesítésére, aki ugyan még önmagával és a körülötte lévő világgal sincs kibékülve. Scherer Péter apa-alakja ezt nem látja pontosan, félelmét éppen ez táplálja, bár vannak kiegyensúlyozottabb pillanataik, de alapvetően mindvégig elbeszélnek egymás mellett. Ezekben a pillanatokban látszik igazán, hogy az apa maga sincs tisztában a helyzet súlyosságával, nehezére esik elhinni, hogy éppen vele és a fiával történik mindez. Scherer a helyzettel szembeni tehetetlenség barvúros megtestesítője, az apa idegessége, leküzdhetetlen dühe is ezzel magyarázható. Ordít, mert képtelen bármi mást tenni, ösztönszerű magatartása tükörként állítható a szülői vagy tanári rekciók elé.
Ebben a színházban a hétköznapi, a mindenkori szomszéd srác beszél a családjáról, a valamikori, boldog pillanatokat adó nagymamáról, az anyáról, a párizsi lopásról, arról, ahogyan megverik, s ahogyan ezt a többiek végignézik. Hétköznapi történetei közé egyre inkább beékelődnek a kevésbé hétköznapiak. Ez vezet az apa és a fiú traumájához, amivel aztán – szerencsés emberek lévén – sikerül megbírkózniuk.

Nézőművészeti KFT., A gyáva, 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle, 2011. május 2-10.

Alkotók: Kovács Krisztián, Scherer Péter, Gyulay Eszter, Surányi Judit, Gáspár Anna
 
Apa: Scherer Péter
 
Fiú: Kovács Krisztián
Rendező: Scherer Péter
 
nyomtat

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
gyerek

Új sorozat indul a Pagony Podcast csatornáján
Interjú Révész Emese művészettörténésszel

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés