bezár
 

film

2011. 06. 16.
"Ez a film én vagyok" - Gaspar Noé az Enter the Void budapesti vetítésén
Magyarországon járt Gaspar Noé, az Irreversible és az Enter the Void című filmek rendezője
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A filmnyelvet megújító varázsló, aki valami olyat lát ma, ami a holnap filmje lesz, vagy színes lufikkal dobálózó, öncélú provokátor? Alig megértett zseni, vagy egy drogos perverz állat, aki a szexuális frusztrációit éli ki a vásznon? Kultrendező, vagy egy alternatív réteg által ideig-óráig felkapott figura, mondanivaló nélküli mániákus? Vajon melyik definíció mögött bújik meg Gaspar Noé, a Párizsban élő, argentín származású filmrendező?
Gaspar Noét leginkább Irreversible (Visszafordíthatatlan, 2002) című, erőszakos jelenetektől hemzsegő filmjéről ismerheti a magyar közönség. A magyarhangya közösségi filmforgalmazó mozgalom most elhozta nekünk Magyarországra Gaspar Noét és legújabb filmjét, az Enter the Voidot (Hirtelen az üresség, 2009). Mi is ott jártunk a közönségtalálkozóval egybekötött országos premieren a Vörösmarty Moziban, hogy megfejtsünk a Gaspar Noé-rejtvényt. Majd a végén elárulom, hogy sikerült.

A közönségtalálkozót Szabó Simon, a Papírrepülők című film rendezője nyitotta azzal a kérdéssel, miért kellett hét évet várni az Irreversible után az új Noé-filmre? Mint kiderült, az Enter the Void forgatókönyvét már az Irreversible előtt megírta a rendező. Mivel nagyon experimentális volt az új film témája, ami Gaspar Noé szótárában azt jelenti, hogy nagyon sok benne a drog és a szex, előbb egy szolidabb és közönségbarátabb filmmel kellett befutnia ahhoz, hogy pénzt és bizalmat kapjon az Enter the Voidhoz. Az Irreversible sikere miatt négy éven keresztül napi tizenkét órában dolgozhatott az Enter the Voidon, ami már másfél éve készen van. Noé azt is elmondta, hogy nagyon kimerítette az Enter the Void, ezért most egy darabig nem nagyon akar filmet készíteni, hanem csak szeretné élvezni az életet és szeretne bulizni. Azonban az is kiderült, hogy legutóbb Kubában forgatott egy pihentető rövidfilmet, amiről bevallotta, nem élete filmje, mert attól fél, hogy mindenki számára fogyasztható és könnyen befogadható lesz. Azt is elárulta, ez az első alkalom az életében, hogy ilyen típusú filmet csinál.
    Gaspar Noé
A közönség ezután természetesen leginkább a kulisszatitkokról faggatta a rendezőt, például arról, hogy milyen volt az Irreversible forgatásán Vincent Cassellel és Monica Belluccival együtt dolgozni. Gaspar Noé elmesélte, hogy „a francia mozi Tom Cruise és Nicole Kidman párosa” azonnal igent mondott a filmre, amikor fölkérték őket a főszerepekre. Azt is elmesélte, hogy Franciaországban - a bevett hollywoodi filmgyártási gyakorlattal ellentétben - nem a színészek ügynökeivel, hanem személyesen, magukkal a színészekkel tárgyalhatott a szerepekről. A rendező abban biztos: ennek a két színésznek köszönhető, hogy elkészülhetett a film, mert amikor megkeresték a producereket és a támogatókat a tervvel, akkor mindössze három oldal volt meg a forgatókönyvből - és ez a két név.

Monica Bellucci és az Enter the Void női főszereplője, Paz de la Huerta kapcsán ezt nyilatkozta Noé: „…nagyon sok férfi rendező nagyon szeretné, hogy valamelyik színésznő szerepeljen a filmjében, de szerintem nem a színésznő, hanem a film az első. Kétféle rendező van, az egyik, aki a filmet a filmért csinálja, a másik, aki a nőkért.” Elmondta, hogy az Enter the Void színészei közül egyedül Paz de la Huerta hivatásos színész. „Azért választottam ki őt, mert erre a szerepre egy olyan színésznőre volt szükségem, aki könnyen tud sírni, nevetni, üvölteni, stb. Ő iszonyúan exhibicionista, imád a rendező előtt meztelenkedni, és imádja magát mutogatni. Sok színésznőt megnéztem, de leginkább ő felelt meg annak a karakternek, amit kerestem. Amikor filmet készít az ember, akkor nem szimpátia alapján kell kiválasztani, hogy kivel dolgozik együtt, hanem az alapján, hogy a filmhez ki lenne a legmegfelelőbb, és én teljesen biztos voltam abban, hogy ő az.”
    Gaspar Noé
Cyril Royról Noé elárulta: úgy kapta meg a férfi főszerepet, hogy csak elkísérte a barátját a szereplőválogatásra, de annyira megtetszett a rendezőnek, hogy megkérte, tegyenek egy próbát. „Kipróbálta, és azt mondtam: tiéd a szerep. Nem hittem el, de végül nagyon jó volt a szerepben, annak ellenére, hogy alkoholista, és gyakorlatilag végig hulla részeg volt a forgatás alatt, de felvételkor, amikor a kamera előtt állt, ezen mégis túl tudott lépni, és tökéletesen játszott.” Azt is megosztotta velünk, hogy nem tartozik a szigorú rendezők közé, hagyja a színészeket improvizálni a forgatás közben. Miután elmondja a színészeknek, mit kell csinálniuk, már csak a kamerára figyel.

A közönség kérdésére válaszolva, hogy a filmkészítésnek melyik stádiumát élvezi a legjobban, Noé elárulta, hogy egyedül producer nem szeretne lenni, mert a pénz sosem volt része a libidójának. „A filmkészítésben számomra a legjobb a film megírása, a színészek kiválasztása, a vágás és a végső változat elkészítése. Minél több pozíciót birtokolsz egy filmben, az a film annál inkább te vagy, én márpedig szeretek minél több posztot a magaménak tudni. Nagyon profi csapattal dolgozom együtt, de még a fényelő embert is fölül szoktam írni az utómunkálatok során. Szívem szerint még a film zenéjét is én készíteném, de sajnos ezzel profibb embert kellett megbízni, mert nem vagyok valami tehetséges a zeneírásban.”
    Gaspar közönsége
Végül a filmek recepciójára kérdeztünk rá, és egyáltalán nem lepett meg bennünket a rendező azzal a válasszal, hogy a kritika sokkal inkább az általa használt sajátos filmes formáról ír, kevésbé a filmjei témájáról.” A közönség pedig "vagy nagyon utálja, vagy nagyon szereti" a filmjeit. Azt is elmondta, megérti, hogy egy két és fél órás experimentális film sokaknak megterhelő lehet. A filmjeiben lévő erőszakra vonatkozó kérdésre válaszolva pedig elárulta: ő nem erőszakos, hanem egyszerűen csak tisztában van azzal, hogy mi zajlik a világban. „A világ sokkal erőszakosabb, mint a filmek.” A filmjeit idegenvezetett álmokként definiálta, mert a filmjeiben is ugyanazok a félelmek és vágyak jelennek meg, mint az álmainkban, és azzal, hogy ezeket megmutatja a vásznon, egy kicsit segít szembenézni a félelmeinkkel. Végezetül filmjeinek semmitmondóságát azzal a stílusos, a kezünkbe kulcsot adó kijelentéssel oldotta föl, hogy fő témája nem az erőszak, sokkal inkább a tesztoszteron.

A Vörösmarty moziban, a közönségtalálkozón készült képeket köszönjük a magyarhangya közösségi filmforgalmazó mozgalomnak!

Követhetitek a magyarhangyát a facebookon: 
http://www.facebook.com/magyarhangya


Böngészhetitek a magyarhangya honlapot is:
http://magyarhangya.hu/

nyomtat

Szerzők

-- Hercsel Adél --


További írások a rovatból

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület
Az idei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról
Martin Scorsese: Megfojtott virágok

Más művészeti ágakról

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
art&design

Múzeum készül Mexikóvárosban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés