bezár
 

építészet

2011. 12. 13.
Troli – a busz és időgép
Jakab László–Nagy Zsolt Levente: Szerbusz trolibusz (Szerkesztő: Legát Tibor). Jószöveg Műhely, 2011, 272 oldal színes képekkel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Troli – a busz és időgép Ha egy diesel autóbusz elindul, a gyorsítás energiája megmarad ugyan az Univerzum számára, de mi csak hitvány emberek vagyunk, számunkra a következő fékezésnél elveszik. Viszont ha egy trolibusz fékez, a motorja a mozgási energiát villanyárammá alakítja, és azonnal visszatáplálja a felsővezetékbe, hogy abból más trolik és villamosok újból gyorsíthassanak. Ez lenyűgöző.
De az se rossz, hogy 1955-ben a trolikon – ahogy egy korabeli nyugtán látjuk – 3 forint 50 fillér volt a pótdíj. Ez ma ennek több, mint a háromezerszerese – nem a BKV könyörtelensége miatt vagy a radikális életszínvonal emelkedés miatt alakult így, hanem csak simán az infláció miatt, de hát épp ez a lényeg, az az érdekes, ha a viszonyainkat történeti perspektívába helyezzük, jelenleg ennél jobb időgépünk nincs.

Most itt az új időutazás, a Szerbusz trolibusz. A könyvet közlekedésben dolgozó szakemberek, Jakab László és Nagy Zsolt Levente írták, Legát Tibor – a három korábbi közlekedéstörténeti kötet, a Közlekedik a főváros (sárga), a Buszos könyv (kék) és a Számos villamos (megint sárga) szerzője – itt szerkesztő. A Szerbusz trolibusz természetesen piros.

Akit nem kifejezetten a trolitörténet érdekel, annak is élmény a rengeteg színes kép, hiszen a buszok a magyar városokban mozognak, legfőképpen Budapesten, Szegeden és Debrecenben, de feltűnnek a Monarchia településein, pl. a Birodalom első villamos felsővezetékes busza az Ótátrafüred és Poprád közötti járata, aztán a nagyszebeni troli még 1904-ből, tehát ami a kezünkben van, valójában trolibusz nézetű történelem. A buszok mögött, a távoli magasságban felsejlik a budapesti Sztálin szobor az 50-es évekből, 19. századi városképek, a 30-as évek Óbudája, a háború után a szétlőtt Széll Kálmán tér; találunk dokumentumokat az emberek életéről: vezetői igazolványt, vizsgabizonyítványt, járatok megszűnéséről és újak létesítéséről szóló hirdetményeket 1949-ből, térképet a 30-as évek vonalhálózatáról, nyugdíjas bérletet 1971-ből.

Az írott szöveg terjedelmének jórészét teszik ki a járművek adatai; e téren a szerzők nem ismertek tréfát, precízen tudósítanak nemcsak a trolitípusok általános jellemzőiről, hanem az egyes alkatrészek előnyeiről vagy gyenge oldalairól a korábbi típusokkal összehasonlítva – műszaki emberek –, ugyanakkor rálátnak a külföldi fejlesztésekre, az egyes beszerzések és beruházások gazdasági és politikai összefüggéseire; a vonalváltozások és átépítések, történetét anekdotázva követik: a rádióhallgatók felháborodott leveleiről, amelyeket a műsorszolgáltatónak írtak az élvezhetetlen minőségű adás miatt, mire kiderült, hogy a trolik zavarták a középhullámú sugárzást, arról, hogy sorozatosan kellett üvegest hívni a Nefelejcs utca sarkán álló házba, mikor a kanyarodó trolik áramszedője leugrott a vezetékről, és beköszönt a szobába; és hogy pletyka volt, vagy tényleg igaz, hogy a zugligeti vonal létesítését (az egyébként a Rózsadombon lakó) Tamáska Mária, Kádár felesége fúrta meg; hogy mi köze van Sztálinnak a trolik számozásához; vagy hogy ’56 októberében a ledöntési kísérleteknek makacsul ellenálló vezéri szoborhoz a Damjanich utcai garázsból vitték a lángvágót.

Igen, valahogy az 50-es évek történetei és képei a legérdekesebbek – a rémálom, ugyanakkor a nagy fejlesztések kora. A buszokon a Generalisszimusz képmása, jelmondatok az ötéves terv teljesítéséről, a szovjet dolgozók üdvözlete magyar barátaiknak felszabadulásuk alkalmából, és karambolok fotói, amelyek a hírlapokba nem kerülhettek be, hiszen a cenzorok akkor is tudták, milyen píár kell a magyar dolgozóknak.

Ma a járattervezés szempontja a plázák megközelíthetősége, ám egy 1950-es dokumentumban még a termelőüzemek megközelíthetősége a cél. Ma is van termelés, viszont már akkor is vásároltak az emberek. Mégis mi változott? Riportot olvashatunk a Szárnyaskerékből, a párt közlekedési szakmai lapjából az eső miatt lerobbanó járműparkról, és a szocialista öntudatot célzó hatalmi retorikán át is belelátunk a sofőrök, kalauzok, szerelők életébe, megismerjük a munkabeosztásukat, szerszámaikat, még az intrikáikat is.

Aztán a Szerbusz trolibuszban szó van a jelenről, de még izgalmasabb a jövő. A robbanómotoroknak hamarosan befellegzik. Éljen!

A leadkép forrása: Óbuda évszázadai, Kortárs Kiadó, 1995.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Horváth Viktor --


További írások a rovatból

építészet

Gerendából lombkorona Gerendából lombkorona
junya ishigami + associates építésziroda, Tokió, Japán
építészet

A város mint közös ügyünk A város mint közös ügyünk
Szakmai nap az innovatív városfejlesztésről a Goldberger Design Districtben
építészet

Látkép-betekintő Látkép-betekintő
Kis szelet a Látkép 2021 - Művészettörténeti Fesztiválból
építészet

Bambuszcsipke, árnyháló Bambuszcsipke, árnyháló
Kujlin, Kína, LLLAb építésziroda

Más művészeti ágakról

film

Óda a merengő ifjúsághoz Óda a merengő ifjúsághoz
Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
színház

Száz év, egy dráma Száz év, egy dráma
Páros interjú Rák Katival és Czető Bernát Lászlóval
irodalom

Az ökológiai doboztól az emberisten víziójáig Az ökológiai doboztól az emberisten víziójáig
Kovács Gábor Szegedi Egyetemen tartott technológiakritikai előadásáról
irodalom

Rosta Rosta
Kísérlet Balassi kötetének rekonstrukciójára 4.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés