bezár
 

színház

2012. 01. 06.
Rémségek kicsiny cirkusza
Les Sages Fous (CAN): Árvák cirkusza
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Rémségek kicsiny cirkusza Aki anno találkozott Szeged utcáin a Les Sages Fous tengerkutató hajójával, két kalandvágyó felfedezőjével (Bizarrium:Aquarium) annak nem okozott meglepetést a mostani előadás. Aki viszont erről lemaradt, azt valószínűleg nehezebben szippantotta magába a darab, ha egyáltalán magába szippantotta. Magam a cirkusz szóra kaptam fel a fejem, ezért okozott némi csalódást az este, hiszen színtiszta bábelőadásról van szó. Igaz, az ötletesség, kivitelezés sok pontot jóváír utólag az Árvák cirkuszának a számláján.

Csalódottságomhoz nyilván a nyitány esetlensége is hozzájárult. Előttünk állt egy ígéretes, pöpec és komplett kis díszlet, mely bádoglemezeivel, kukáival zsákutcát, szeméttelepet idéz. Aztán jött két betörő fazonú ember, sötét ruhában, elemlámpákkal, és valamit nagyon kerestek. Egyikőjük, mintha fülesen kapna néha utasításokat, segítséget, lemerevedik – The boss! –, majd előkapnak valamit a színpadról. Kis vonatvagon, olajoskanna, konzervdoboz, a konzervdobozból kis férgecske kerül elő. Ilyenkor nagyon örülnek, és mint a gyerekek, kijelentik: „The circus! The acrobat!” A lány talál egy rádiót, és néha annak gombját csavargatja, antennáját állítgatja. Ez a kissé mesterkélt, és érthetetlen játék hosszú ideig folytatódik. A halcsontvázra emlékeztető hernyócska még cuki, ahogy a pléhdobozból ugrik szaltót, de előkerül egy lábnélküli troll is (kiskoromban lehetett ilyesmi babákat kapni), nem túl bizalomgerjesztő; kerekesszékén föl-alá száguldozik, mire elkapják, és egy fémhordóba zárják.
orphan1
Lassan azért kiderül, mire megy ki a játék: a műsorfüzet szerint házalóknak aposztrofált két szereplő egy furcsa, bizarr kis cirkusz elemeit rakosgatja össze a sikátor szemétkupacaiból. Elővesznek egy nagyobb, házikószerű cirkuszi vonatvagont, és végre kezd megmutatkozni a társulat igazi erőssége: a kis vagon ajtajait nyitogatják, tetejét félre húzzák, és lám, a dobozkában furcsa kis lények laknak, akik némi noszogatásra előadják produkciójukat is. A kis férgecske szárítókötélen egyensúlyoz, pörög-forog a levegőben. Ha lábnélküli teremtményt már láttunk, akkor akad egy testnélküli is. Az egész lény nem más, mint egy nagy fej és két kar. Talán az első olyan jelenetet köszönhetjük e figurának, amelyben igazán feloldódik, ráérez a darab ízére a közönség. A lény ugyanis minden ízében reszket, alig mer előbújni „öltözőjéből”, és nagyon mókás, ahogy megpróbálják a két karjával macskamódra mindenbe – még az első sorban ülő nézőkbe is – belekapaszkodó „artistát” mutatványának bemutatására rávenni. Aztán végül sikerül, és a testnélküli, csupakéz-csupaláb lény sasként hasítja a levegőt.
orphan2

Következik a cirkusz nagy attrakciója: a madárember. Kicsi ketrecben pöttöm, csupasz, madárarcú emberke kuporog. Óvatosan viszik körbe lakhelyét, aztán a kisember fejére tollat tűz, eszik és hintázni kezd.
 

Szkéné színház

Ennyiből állna a műsor? Valakiről elfeledkeztek. A mozgássérült manót a darab elején „Transformation!” felkiáltással egy vizeshordóba dugták, hiszen a cirkusz nem lehet teljes sellő nélkül. A két cirkuszi asszisztens azonban nem leli régi helyén. Megtekernek néhány vízcsapot, fogaskereket, és a színpad egyik oldalán a fémhordó akváriummá alakul. A troll, immár sellőként, benne úszkál. A látvány valóban megragadó, hiába tudjuk, hogy csak zöld tüll, báb, amit látunk, elhisszük a csodát. A madárember is ismét színre lép, és ekkor a dráma is eléri csúcspontját: egymásba szeretnek a sellővel, azonban hiába ugrik vízbe a madárember, majdnem tragikus véget ér a randevú. Ismét a két segéd oldja meg a problémát. A sellőnek fémlábakat szerkesztenek, melyen a következő jelenetben vadító rúdtáncot jár a bábleány. A happy end pedig az, hogy a "boss" is megjelenik teljes testi (báb) valójában – eddig mint Óz, csak démoni arca tűnt fel időnként.
orphan2

A kezdeti vontatott indulás ellenére lassan bemelegedett a produkció, és ha valaki fogékony a Tim Burton-ös fílingre, akkor kellően kigyönyörködhette magát a groteszk figurák játékában. Ez és a szereplők közelsége a leginkább megragadó a társulat munkájában. Apró történetek, szívvel és fantáziával megformált báblények, csöppnyi lírai melankóliával és gyermeki játékkedvvel nyakon öntve. Ki ne képzelt el magának egy kicsi barátot, ki ne gyűjtött gyufás skatulyába bogarakat, ki ne épített volna babaházat abból, amit talált? És ki nem gondolt bele borzongva a mesékbe és rémtörténetekbe? Hányan nézegettük a régi freakshow-k plakátjait? Ez nem az a bábszínház, ahová az iskola elcipelt, nem Vitéz János vagy Futrinka utca – itt szereplőként vannak jelen a bábok mozgatói is, és mi is. Az emberek mindig vágytak a csodákra, a bizarr, szokatlan teremtmények látványára, s ez működtette és működteti a cirkuszt. És ezt az előadást is.
orphan4
Árvák cirkusza

Színészek-bábosok: Jacob Brindamour, Catherine C. Mousseau
Bábszelídítő: Jacob Brindamour

Díszlet és kellék: Sylvain Longpré
Zene: Christian Laflamme

Rendező, bábok és maszkok: South Miller

Les Sages Fous

Merlin Színház
2011. november 23.

nyomtat

Szerzők

-- Szonday Szandra --


További írások a rovatból

színház

A Dagerrotípia Fodor Tamás rendezésében a Stúdió K színházban
451 Fahrenheit a Radnóti Színházban
színház

Operabeavató: A Bánk bán-sorozat I.
Deres Kornélia Besúgó Rómeó, meglékelt Yorick című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés