A szerző új kötete tulajdonképpen szerves folytatása az előző, Aktív kórterem címűnek: ott egy nyolc versből álló ciklus viselte ugyanezt a címet, és ezek mindegyike szerepel az új , 'negyvenöt töredék' alcímet viselő kötetben is. A könyv szövegei tehát egy ciklust bontanak ki, írnak tovább, ezzel egyfajta következetességet kölcsönözve az egymás után sorjázó szövegeknek: az Állapotokban minden az, ami, és valahogy minden magától értetődő. Nincsenek látványos trükkök, hangzatos csattanók, csak versek a maguk csupasz védtelenségében. Itt minden néven van nevezve, mégha latinul is. A latin címek egyszerre idézik a szerzetesek imakönyveit és az orvosi diagnosztika szakkifejezéseit: így vagy úgy, de összeér a fájdalmas aszkézis és a felfokozott jelenlét baljós kiszolgáltatottsága. Verseiben annyira nem válik ketté testi és lelki, annyira egységes és következetesen közvetlen minden történés, hogy az pár nélkül való a kortárs költészetben. Nyelve nem absztrakció, a test sem elvont fogalom, hanem a történések helyszíne. Ez az egységesítés teszi a kötetet olvasmányossá, a szó legszorosabb értelmében. Napló-, vagy inkább jegyzőkönyszerű, kérlelhetetlenül őszinte szövegek sorozata. Önvizsgálatok, lelkigyakorlatok. Diagnózis vagy konfesszió: a latin nyelv kérlelhetetlen pontossága mindkettőhöz ideális.