bezár
 

film

2007. 02. 02.
A romantikus hős megkukult
Aki Kaurismaki - Külvárosi fények
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A romantikus hős megkukult Uraim! (Meggyőződésem szerint ilyen filmet csakis hímnemű egyedek követhetnek el az emberiség ellen.) Uraim! Feltehetnék egy kérdést? Ki a franc kíváncsi egy külvárosi lúzerből börtöntöltelékké avanzsált fickó hiábavaló halálára?
Mert a finn, tehát nyelv- és így elvileg lelki rokon Aki Kaurismaki Külvárosi fények című mozijában körülbelül erről kapunk a nézőket többszörösen keményen megvezető, majd a végén minden bizakodó lélekbe hidegen és szenvtelenül belegázoló összefoglalást…

külváros5 A film maga szerelmi történetnek indul. Az angyalarcú lány, Mirja látszólag az égből pottyan bele hősünk, a vagyonőrködéssel foglalkozó Koistinen életébe. Titokzatos mosollyal lejt be a lepukkant kávézóba, és éppen Koistinen asztalánál foglal helyet. Koistinen őrült módon megváltást szimatol, az egy életre szóló lélektársat látja a lányban, azonnal feledve a valóban lélektársnak tűnő kis virsliárudás lányt, Ailát. Ne dörzsölje azonban senki se a tenyerét, nem bontakozik ki semmiféle romantikus melodráma!

A film ugyanis ezután elköveti az első hadműveletet a néző ellen, a történet hirtelen átalakul rendhagyó bűnügyi sztorivá, amiben hősünket kihasználják, átverik, az angyalarcú lány pedig femme fatallá avanzsál, azzal a megszorítással, hogy a szex ez alkalommal elmarad. Pedig Koistinent éppen kezdtük megszeretni… Most kezdhetnénk sajnálni?!

külváros3 Az együttérzés mindenképpen időszerű volna, miután ugyanis a cselszövők rendesen tönkretették hősünk életét, még a börtönből való szabadulást követő szociális beilleszkedés lehetetlen húsdarálója is széttrancsírozza. Ekkor jön azonban Kaurismäki második hadművelete, tudniillik, hogy a sztorinak nincs is folytatása. Utoljára még a cselszövőket védelmező testőrhad is péppé veri a hőst, hogy végül szavak nélkül szenvedjen ki valami roncstelepen, Aila jelenlétében, ám a női karok oltalma nélkül. Kaurismäki ez esetben is vigyázva kerüli azokat a megoldásokat, amiket a filmek végén úgy szeretünk látni, a záró képsor így nem egyszerűen reményvesztett, hanem egyenesen kiábrándító, és hatalmas hiányérzetet hagy maga után.

A film váratlan, a sztorit alapvetően más és más mederbe terelő fordulatain túl éppen a hős állandó némasága, illetve a némaságot éppen csak palástoló lakonikus félmondatainak hatása ejtheti zavarba a nézőt. Ha Koistinen Camus Meursault-jához hasonló filozófiai szörnyeteg, közönyös idegen volna, akkor viselkedése – abszurd módon – megértésre találna a huszadik, pardon, huszonegyedik századi közönség köreiben. De nem, Koistinen valójában romantikus hős, aki megkukult. Néma gyereknek pedig az anyja se érti a szavát, hát még a romantikán és a posztmodernen túli mozinéző! Koistinen idegensége így a nézőt is maximum felhergelheti, rosszabb esetben pedig garantáltan hidegen hagyja majd. Sajnáltuk volna épp, de sajnálja ezután, aki akarja!

külváros4 A film stiláris értékeiről természetesen ódákat lehetne zengeni. Csodásan fényképezett képsorokat láthatunk, és létezhetnek olyan perverz mazochisták, akiknek megigéző a szaporán szcenírozott, hosszú elsötétedésekre vágó, lassú sodrású történetmondás is. (Szeretik is Kaurismäkit épp elegen, hódolnak a történetmondás szenvtelenségének és a stílus makulátlan tisztaságának.) A kilátástalanságra azonban már teljesen felesleges esztétikailag ugyan szépséges, ám tartalmilag szörnyeteg, ráadásul számtalan helyről ismerős alkotásokkal rádöbbenteni az embereket. Tudjuk már a leckét.

Így aztán – ha más nevében nem is beszélhetek – annyi bizonyos, hogy én minden egyes nagyon hosszú elsötétedésnél azt reméltem, hogy ez már a vége.

Rendező: Aki Kaurismäki
Színes, feliratos finn játékfilm
Főszereplők: Janne Hyytiäinen, Maria Järvenhelmi
Eredeti cím: Laitakaupungin valot
Gyártási év: 2006.
Eredeti nyelv: finn
Műfaj: dráma
Hossz: 80 perc
Bemutató: 2007. január 18.
Forgalmazza: Budapest Film
nyomtat

Szerzők

-- Forgács Nóra Kinga --


További írások a rovatból

Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood
Az idei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés