bezár
 

film

2012. 06. 05.
Mesterlemez
Macskássy Gyula: A kiskakas gyémánt félkrajcárja és más mesék (kétnyelvű DVD kiadás)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
"Didaktikus...", "moralizáló...", méri a retorikai megelőző csapásokat Macskássy Gyula rajzfilmjeire a Magyar Nemzeti Digitális Archívum blogja, hogy aztán persze megcáfolja őket: Macskássy hősei talmi csillogás helyett örök értékeket képviselnek, nem gügyögnek, nem prüntyögnek, nem celebek, nem sztárocskák. A lelkesedés érthető, hiszen a mostmegjelent Macskássy-DVD a MaNDA saját kiadványa. A hatalmas életmű első válogatáslemezének Örökmozgó-beli bemutatóján jártunk.
Bár színrelépése előtt is készült magyar animációs film, a magyar animáció atyja címet Macskássy többszörösen is kiérdemli: a harmincas években – sokáig Halász Jánossal és Kassowitz Félixxel közösen – és a háború alatt is folytatott üzemszerű, profi reklámfilm-készítésért; későbbi filmjeiért és a Pannónia Filmstúdió művészeti vezetéséért egyaránt. Mint egykori munkatársa, Dizseri Eszter, a magyar animációtörténet fáradhatatlan kutatója elmondta: Macskássy a reklámkészítésben volt verhetetlen, s túl azon, hogy e tevékenységét az ötvenes-hatvanas években is folytathatta, az annak révén elsajátított, célratörő, minimalista szemlélethez egyéni filmjeiben is visszatért, a kényszerű kitérők után. "Gyula szellemisége" azonban, ahogy a bemutatón kiérződött, egyes filmjeinél is nagyobb hatású volt, egészen némely "avantgarde fiatalemberek" színrelépéséig -  a sallangmentességet későbbb talán a legsikeresebben képviselő Nepp Józsefet is ő noszogatta újabb és újabb egyszerűsítésekre, pályája kezdetén.

Hogy mikor mennyi sallang kell, az a klasszikus animáció egyik titka; M. Tóth Géza egy tanulmánya szerint például a művészi rajzfilm Macskássy előtti úttörője, Jaschik Álmos sem kerülte el az autonóm és a futó képek igényei közt gyakran fennálló feszültség csapdáit. Mint a lemez egyik szerkesztője, Orosz Anna Ida felhívta a figyelmet, Macskássy stílusának visszaegyszerűsödésében szerepet játszott gyakori alkotótársa, Várnai György is. Ám, ahogy épp Dizseri Eszter egyik interjújából tudható, utóbbi is csak az ízlésterror elmúltával inspirálhatott: "az zavart, sőt gátolt minket az 50-es évek elején, – de Macskássy Gyuszitól kezdve a fázisrajzolókig mindenkit, – hogy egyrészt nagyon gondosan kellett ügyelni arra, nehogy véletlenül egy jó ötlet, vagy amerikai típusú geg becsússzon a filmbe, másrészt, hogy annak feltétlenül optimista végkicsengése legyen."

prae.hu


Mindez tökéletesen meg is valósult a pannóniás korszak előtt, a borzalmas határát súrolóan romantikus körülmények között készült két filmben, de a javíthatatlan Bambi-mókusoktól eltekintve még a tényleg teljesen ötletmentes Erdei sportverseny sem nézhetetlen, A kiskakas gyémánt félkrajcárja pedig tisztességes mesefeldolgozás, tetszetős részletekkel, gondos effektekkel. A kiskakashoz hasonlóan Ránki-zenével kísért, 1954-es Két bors ökröcske már kifejezetten szép film, persze a rajta dolgozók joggal unhatták a sémát; a megfőzött farkas és a szakadékba hulló király után itt a kénköves lángok közé jut a kizsákmányoló, a károgó hollót pedig a pokol kapuszárnyai passzírozzák szét.

Éppenséggel a későbbi, nagyobbaknak szóló minimalista vonal az, amely – akárhány díjat is nyert annak idején – a mai nézők többségének puszta élményként valószínűleg nem túl maradandó. A Párbaj, a Ceruza és radír vagy a Romantikus történet azonban ettől még a magyar animáció alapvető darabja, így örvendetes, hogy ezek a filmek könnyen hozzáférhetővé, tanulmányozhatóvá váltak. Hozzátehetjük: ha valaki a '30-as, '40-es, '50-es éveket végigdolgozta, mint Macskássy, annak az el nem készült filmjei is számíthatnak. Lánya, a szintén animációs rendező Macskássy Kati elmeséli, hogy a Pannónia archívumában kutatva megdermedt az – akár egyazon kéztől származó – ellentétes irányú, uszító propagandafilmeket látva: mi lesz, ha apjától is talál valamit? Végül megnyugodhatott, Macskássy Gyula művei között nincs sötét titok. De ha nem is drámai, a hozzáférés, kutatás szempontjából hasznos lenne, ha idővel az összes fellelhető film elérhetővé válna. A következő válogatás mindenesetre már nincs messze és az ősszel érkező második lemez Macskássy reklámfilmjeiből is tartalmazni fog néhányat.

Mivel az anyagok  – nyilván rengeteg MaNDA-anyaghoz hasonlóan – ma már legalább annyira kordokumentumok, mint élvezeti cikkek, igénylik a kontextusba helyezést. Örömteli volna, ha a nemzeti archívum –  ha már blogot, honlapot üzemeltet, cikkekkel, filmelméleti tanulmányokkal  – , fizetős kiadványai esetében is segítene ebben, a reklámozáson túlmenően.

Az 1, 2, 3... a számok története, 1962-ből (melyben Nepp József zeneszerzőként próbálta ki magát), például gyakorlatilag kibírhatatlan. De mennyire hasonlóan, mondhatni, korszerűen kibírhatatlan, ősemberes indításával, rezzenéstelenségre ítélő humorával, borzongató humanizmusával, mint például a designer-filmes Eames-házaspár 1958-as The Information Machine-je, amely IBM-megrendelésre készült; miközben Macskássyék filmje az UNESCO Kelet-Nyugat- propagandája jegyében született, a szervezet Orient-Occident: A Study in Ignorance lapszámában képregényként jelent meg és kiböngészhetjük, hogy tanácsadóként  egyaránt közreműködött benne az indiai animátor, Jehangir Bhownagary és az ugyancsak UNESCO-tisztet betöltő patafizikus, költő, Duchamp-verő sakkozó, François Le Lionnais. Nagyon izgalmas lenne ha ezek a filmek a maguk művészeti, politikai háttere előtt jelennének meg, melynek felvázolására Orosz Anna Ida és Dizseri Eszter kiválóan alkalmas is lenne.

Néhány technikai kérdés is felmerül a lemez kapcsán, legjelentéktelenebbként olyasmik, hogy miért A kiskakas... kiválasztása után, egy "epizódok" menüpontból lehet elérni a többi filmet; hogy ha hozzájuk is készült (rendes, rímes) angol felirat, akkor a következő válogatást beharangozó extrához miért nem, illetve hogy eme anyagban miért 1977-esként szerepel a halállal kibabráló vénasszonyról szóló Öreg, amikor a rendező hat évvel korábban elhunyt. Ami a másik extrát illeti, remek, hogy a nemrég előkerült – távollétében diafilmként elérhető – Kutyakötelességet a MaNDA bemutatásra érdemesnek tartja, hiszen tanulságos és a film önértékétől függetlenül szinte megható hogy 1953-ban mennyi energiát fordítottak erre a tízperces műre, amely, ha ma jelenetként létezhetne, aligha lenne hosszabb harminc másodpercnél. Önmagában megérne egy Szabad Nép-félórát a színhelyül szolgáló, A kiskakaséhoz hasonló lócás, ágasfás falusi ház oromzatába faragott 1953-as évszám is: alkotói kézjegy? Megnyugtatás a pesti nézőknek, hogy vidéken továbbra is szép az élet? Vagy a Kádár-kockák boomja előtt tényleg dívott még a hagyományos építészet? De ami a film elején jelzett problémát illeti – "restaurálásra szorul" – , arról az ember úgy vélné, hogy maga a MaNDA lenne a leghivatottabb megoldani, s ha teljes restaurációra nincs is mód, az ugráló kép újrapozicionálása talán megoldható lett volna őszig, amikor a következő lemez piacra kerül. (A kiskakas esetében is csak részleges a felújítás a nitro-alapú film állapota miatt, a Két bors ökröcske pedig szemcsés, karcos, ahogy az Erdei sportverseny véletlenül átlátszó fái is megmaradtak – nem mintha mindez különösebben befolyásolná az élményt).

A fő kérdés azonban az, hogy a MaNDA által felvázolt digitális utópia felé haladva mi szükség van egyáltalán a fizikai hordozó közbeiktatására, miért nem lehet legalább alternatívaként közvetlenül, fizetős letöltésként, neadjisten egyenként hozzáférni a művekhez. Ennek gyakorlati előnyei is hosszasan sorolhatók lennének, a hibajavítás lehetőségétől a külföldi elérhetőségig, de egyáltalán, maga a szellemiség is jelenbe mutatóbb lenne.

A 7+ felhasználókat ilyesféle dolgok tehetnék annyira boldoggá, hogy a MaNDA-blog beszámolójában megénekelt, "elemózsiával lekenyerezett, aprajafalva-lakó aprósághoz" hasonlóan a "csudajó" szóval illessék a vállalkozást.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet filmtörténeti sorozata:
A kiskakas gyémánt félkrajcárja és más mesék (A kiskakas gyémánt félkrajcárja [1951], Erdei sportverseny [1952], Kutyakötelesség [1953], Két bors ökröcske [1954], Ceruza és radír [1960], Párbaj [1960], 1, 2, 3... A számok története [1962] Romantikus történet [1964]), r.: Macskássy Gyula; 1990 Ft.


nyomtat

Szerzők

-- Horváth Olivér --


További írások a rovatból

Johann Dionnet: Az avignoni szerelmesek
Gia Coppola: Az utolsó táncosnő
Kritika a Skin of Glass című filmről

Más művészeti ágakról

Fodor Veronika kalandkönyvéről
Avagy mit ihletett Kafka férge, Cortázar axolotlja és Langelaan legye
Inspirációkról, hatásokról, feszültségekről és feloldásokról Nagy Ákos Lineaments II. című lemeze kapcsán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés