„Az leszek aki öl
Vagy az akit ölnek?”

            Paul Éluard

A dél-koreai filmekre az Élősködők 2020-as Oscar győzelme hívta fel a nyugati világ figyelmét. A hazai közönség számára korábban ezek a filmek nehezen, vagy alig elérhetőek voltak egy-két kivételtől eltekintve. Park Chan-wook már több mint egy évtizeddel a Élősködők előtt sokkolta a világot a 2003-as Oldboy című filmjével, amely azóta a bosszú anatómiáját bemutató alkotások egy szélsőséges, de megkerülhetetlen sarokkövévé vált. A legmeghatározóbb kortárs dél-koreai filmek listáin az Oldboy mellett a 2016-os A szobalány is méltó helyet foglal el. Park Chan-wook neve teljesen összefonódott a thriller műfajával, nem csoda, hogy legújabb filmje szintén magán hordozza a thriller bizonyos műfaji elemeit.

A film Donald E. Westlake The Axe című regényének filmes adaptációja, melyben egy család összeomlását követhetjük végig, miután az apa, Man-su, (Lee Byung Hun) elveszti az állását. A férfi huszonöt évig dolgozott vezetői pozícióban a Solar Paper papírvállalatnál, ám az emberi munkaerő hirtelen fölöslegessé válik a mesterséges intelligencia vezérelte gépek miatt.

A Nincs más választásban követhetjük, ahogy Man-su a csúcsról hirtelen a mélybe zuhan; a munkanélküli, kétségbeesett és kiszolgáltatott létet, ahol a család már nem tudja fenntartani korábbi életszínvonalát.

Kevesebb húst esznek, a feleség felhagy a tenisz és tánc órákkal, lemondják a Netflix előfizetésüket, a kutyákat a nagyszülőkre bízzák, és még a családi háztól is elbúcsúznak. A stabil és meghitt családi kép szinte egyetlen pillanat alatt megsemmisül, amint a teljes anyagi csőd szélére kerülnek. Man-su állásinterjúkra jár, a tenyeréből olvassa fel a helyes válaszokat, miközben a vállalati leépítések áldozatául esettek terápiás üléseire jár, ahol együtt mantrázzák hangosan, hogy nincs más megoldás, és ez egy új kezdet.

A biztosnak hitt munka elvesztése egyik pillanatról a másikra mindent megváltoztat, és a kétségbeesés olyan mértéket ölt, hogy a férj térden állva könyörög munkáért, amíg a főnök a mosdóban a dolgát végzi éppen.

Park Chan-wook a tőle már megszokott precizitással mutatja be, hogy a végső kétségbeesés és kényszerítő körülmények mit tesznek az emberrel, hogy hogyan tör a felszínre a túlélési ösztön, és miképp mosódnak el a határok.

A helyzetre a megoldást a feleség (Son Ye-Jin) veti fel viccként, hogy mi lenne, ha a Moon Paper cég egyik alkalmazottjába belecsapna a villám. Természetesen ezt nem gondolja komolyan, azonban hirtelen világossá válik a férfi számára, hogy ha azt szeretné, hogy felvegyék a céghez, akkor ki kell iktatnia a többi jelentkezőt.

A film akkor vált át abszurd thrillerbe, amikor a két gyerekes, középkorú apuka eldönti, hogy meg fogja ölni a konkurenciát. Egyszerre szívszorító és végtelenül komikus, ahogyan a férfi az első kísérleteit teszi a gyilkosságokra, és azok valamiért újra és újra félresikerülnek. Miközben első áldozatát követi, az erdőben megmarja egy kígyó, a helyzet pedig odáig eszkalálódik, hogy a célpont felesége (Yeom Hye-Ran) szívja ki a mérget Man-su lábából, miközben őt a felesége hívja telefonon.

Egy magát gyilkosságra elszánt férfi csetlését-botlását látjuk, aki inkább öl, minthogy pozíciójától és státuszától megfosztott munkanélküli legyen.

Park filmjei – különösképpen az Oldboy – erős gyomrot és idegzetet kívánnak a nézőtől. A Nincs más választás azonban a rendezőtől szokatlan módon, a valós és kemény téma mellett végtelenül komikus és szórakoztató. A film a feszültséget helyzetkomikummal igyekszik oldani, sikeresen: például amikor első célpontját követve Man-su a tetőn válogat a virágcserepek között, hogy melyik lenne a leginkább alkalmas arra, hogy agyonüsse vele áldozatát, és addig variál a nagyobbnál nagyobb kaspók között, hogy végül elszalasztja a lehetőséget. Vagy, amikor később újabb kísérletet tesz az első jelölt meggyilkolására és három különböző kesztyűt húz egymás tetejére a pisztolyt fogó kezére hangtompítónak, miközben a hangos zenén keresztül próbálják túlordítani egymást az áldozattal, aki a felesége szeretőjének hiszi Man-su-t.

Olyan Park filmje, mintha Cservjakov úgy döntene, hogy nem hajlandó beledögleni, és inkább megöli a férfit, aki nem akar neki megbocsátani azért, amiért letüsszentette.

A végletekig kijátszott szituációk abszurditása csehovi jelleget kölcsönöz a filmnek és ehhez mérten remekül működik. A puska szó szerint ott lóg a falon a film legelejétől kezdve, és azonnal egyértelmű, hogy egy ponton el kell sülnie.

A Nincs más választás tükröt tart a kapitalizmus elé, amiben az emberek a végkimerülésig és akár gyilkosságig hajtják magukat. Derékba tört karrierek és tönkrement életek bontakoznak ki, és annak, aki a gödör legalján van, valóban úgy tűnhet, hogy nincs más megoldás: ölj vagy téged ölnek. Man-su története szatirikus társadalomkritika, ő egyszerre áldozata és antihőse ennek a világnak. Park Chan-wook a kapitalizmus természetrajzán keresztül provokatív képet ad a diszfunkcionális férfiról, aki a biztos anyagi háttér, a pozíció és a magabiztosság stabil és maszkulin képe. Provokatív, vicces és végtelenül aktuális a film.

Nincs más választás (No other choice) - színes, koreai film, 139 perces, 2025. Rendező: Park Chan-wook. Forgatókönyvíró: Park Chan-wook, Kyoung-mi Lee, Jahye Lee, Don McKellar. Zene: Yeong-wook Jo. Szereplők: Lee Byung-hun, Yeon-suk Ahn, Hye-ran Yeom, Ye-jin Son, Sung-min Lee, Park Hee-Soon, Hae-suk Kim, Cha Seung-won. Forgalmazó: Mozinet. Magyarországi bemutató: 2026.01.08. 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek: Mozinet