Bár az erdélyi kultúra setét egén délben még cumulusoknak, sőt nimbusoknak tűnő felhők riogatták az embert – amelyektőltől a standok árusai el-elsápadtak, mint Banderas A 13. harcosban –, az égi hatalmak végül megkegyelmeztek a 2. Kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek. A második tulajdonképp a harmadik, hiszen 1941-ben volt igazából az első alkalom, ám a közben eltelt röpke hetven év alatt ez már elévült, mint egy jól kigondolt bűntény. Így tavaly megint volt egy első könyvhét Kolozsvárott, és ez igazán csak annak lehetne furcsa, aki soha még csak nem is hallott Kelet-Közép-Európáról a maga történelmi viharaival. A Mátyás király szülőháza előtti teret délutánra már szépen belakták a könyvek és az érdeklődők, így a Bogáncs néptánccsoport és a Harmadik zenekar fellépését már népes közönség kísérte figyelemmel.
H. Szabó Gyula, az Erdélyi Magyar Könyves Céh alelnöke, a Kriterion Kiadó igazgatója és egyben a rendezvény egyik főszervezője a megnyitón elmondta, hogy két pont már meghatároz egy egyenest, így ez a két (három) kolozsvári könyvhét is egy szép folytatás kezdete, amely ráadásul reményei szerint "felfelé tart a minőség koordibnátarendszerében". A könyvhét ötletével egyébként egy Supka Géza nevű újságíró állt elő, hogy az évnek egy nyári hetén az irodalom kimenjen az utcára, ráadásul "ingujjban, közvetlen, bohém formában." Supka azóta már égi ingujjakban bohémkodik, ám ötlete azóta is sikeres, Kolozsváron is nagyobbnak ígérkezik az érdeklődés, mint a tavalyi félénk újrakezdésen.

A szervező párt képviseletében színpadra lépett Markó Béla volt RMDSZ-elnök, aki az előző román kormány leváltása óta – amelyben (és már azelőtt) miniszterelnök-helyettes volt – ismét megtáltosodott költőként, hiszen az utóbbi években legalább öt kötete jelent meg, a megnyitó előtt éppen legújabb haikukötetét mutatták be. Pesszimista nyitóbeszédéből – amelyből megtudhattuk, hogy az ember a könyvek által nem lett jobb stb. – persze nem hiányozhatott a kampány sem, ami a vasárnapi helyhatósági választások miatt érthető, és azt is megszokhattuk már, hogy a politikát sehonnan sem lehet kiszorítani. Még a megnyitó előtt egyébként a legújabb romániai magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt néhány lelkes képviselője is készült holmi gerillaakcióra a rivális Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelen lévő képviselői ellen, ám ez iránt a közönség láthatóan annyira sem értéklődött, mint nyugdíjas színházbérletes Hamlet monológja iránt R2-D2 előadásában.

Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke Benkő Samu művelődéstörténésznek adta át a társaság idei díját, a másik díjazott, Deák Ferenc, a Kriterion Kiadó volt könyvgrafikusa egészségi okokból nem tudott személyesen ott lenni. Benkő Samu elmesélte, hogy milyen volt harmadikos gimnazistaként részt venni a marosvásárhelyi könyvnapokon, majd egy évvel később a már említett legeslegelső Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Móricz Zsigmond, Jékely Zoltán és Jancsó Adrienne társaságában, és beszélt az 1935-ös bukaresti könyvvásárról is, amelynek II. Károly román király volt a fővédnöke, és amelyen először voltak erdélyi magyar könyvek. Aztán voltak még holmi táncikálások, éneklések, szavalások, RMDSZ-es polgármesterjelölti kappánybeszéd, majd színpadra lépett Balázs Fecó és a Korál, és ekkor már tányleg zsúfolásig telt az a kis tér. Kolozsvárhoz képest is szokatlan egyébként a napokban tapasztalható zsongás. Nemcsak a könyvhét és a politikai kampány, de Románia legfontosabb filmes seregszemléje, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztibál (TIFF) is most zajlik, amelyre rengeteg külföldi turista érkezik évről-évre. Jó volt látni ezt a zsongást. Balázs Fecó a kicsiny térhez képest aránytalanul túlhangosítva énekelte, hogy "anyám, anyám ébredj...", a dolgukra igyekvő román polgártársak, akik sehogy sem tudták átverekedni magukat a tömegen, szintén Balázs Fecó édesanyjára tettek megjegyzéseket, nem is beszélve a riadt szemű belga, német, francia és ki tudja még hányféle turistáról akik egyik filmvetítésről igyekeztek a következőre, és láthatóan nem értettek semmit ebből a felhajtásból. Ijedtükben még a felhők is eliszkoltak.