bezár
 

irodalom

2012. 06. 08.
Egy filozófus borkalauza
Könyvheti nyitás Szegeden
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Scruton a bort ihatóvá tett kultúraként határozza meg, következésképp kijelenti, sem az új-zélandi, sem az amerikai, sem az ausztráliai ital nem haladhatja meg a francia minőségét. Az angol konzervatív filozófus, esztéta és borkedvelő Roger Scruton Iszom tehát vagyok című könyvét vette górcső alá Szilasi László irodalomtörténész, Csiszer László, a Filoxéra Bortéka vezetője és Kiss Attila, a Borbarátok Szegedi Társaságának alapító tagja. Ünnepi Könyvhét, Szeged, június 7.
A REÖK palota előtti téren könyvárusokkal körülvett szabadtéri színpadon oldott hangulatban zajlott a bő egyórás műsor. Szilasi mindenekelőtt a közönség figyelmébe ajánlotta A lámpaoszlopok és telefonfülkék jelentőségéről című Scruton művet, majd a beszélgetőtársak ragaszkodva téma hiteles tárgyalásához egy üveg Kadarka kortyolgatásával egybekötve beszélgettek a 2011-ben az Akadémia kiadó gondozásában megjelent könyvről, amelynek címét a descartes-i megállapítást alapul vevő Monthy Python dal szolgáltatta.

A konzervatív nézeteket körvonalazó, két fejezetre osztott könyvben Scruton Anglia, Franciaország, majd a világ legnépszerűbb borvidékeit veszi sorra, értekezik a kultúra és hagyomány befolyásáról, a csavarzár és a vakkóstolás jelentőségéről, miközben lefekteti a borfogyasztás alapelveit, mindeközben nem feledkezik meg Hamvas Béláról sem. Scruton a bort ihatóvá tett kultúraként határozza meg, következésképp kijelenti, sem az új-zélandi sem az amerikai, sem ausztráliai ital nem haladhatja meg a francia minőségét. Csiszer és Kiss kiegészítette a megállapítást azzal, hogy bortermelői hagyomány nélkül ezek a borvidékek csupán szőlőízű fajtaborokat termelhetnek.

Szilasi kérdésére Kiss válaszából kiderült, Scruton többszáz éves kultúrát sűrít a terroir fogalmába, amely ezáltal nemcsak termőtalajt jelöl, hanem a hagyomány szerint az ott élő borászok által meghívott Istenek és szentek letelepedését is. Kiss Attila a terroir-t is gömbként jellemezte, a klimatikus viszonyok, a talaj, a táj, a bor termelője és fogyasztója is a fogalom egységének része.

Kiss szerint Scruton valóságos polihisztor, könyve pedig szórakoztató olvasmány, de élvezhetőbbnek tartotta volna a művet a beleírt személyes hóbortok nélkül, mint amilyen a bor felszínének megérintése, annak kóstolása előtt. Talált tárgyi tévedéseket is, a kiválasztott magyar borok közt nincs hungarikum, mindösszesen kettő, eredetileg francia fajtát említ, ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a szerző a borvidékek közül leginkább a franciák ismeretében járatos.



Kiss a szerzővel egyetértésben a legfontosabb tényezőnek titulálta az egyensúlyt, ellenben Csiszer úgy fogalmazott, bár az igazán nagy borok ezzel a tulajdonságukkal tűnnek ki, nem ezáltal válnak izgalmassá. Ekkor kitértek a borkultúra nyelvi leírhatatlanságára, mint mondták, hiába találékony a magyar nyelv, hiányzik a megfelelő kifejezéskészlet, a gömb hasonlatot azonban találónak tartotta Kiss, a bor tökéletes harmóniájának érzékeltetésére.

Szilasi végül arról kérdezte a szakértőket, mit gondolnak Scruton borfogyasztási alapelveiről: igyad, amit szeretsz, annyit amennyit akarsz, de ne okozz vele fájdalmat, ne károsítsd a földet, és ne fogyassz semmit, ami palackban van. Ezzel szemben Scruton rövidre zárja a káros szervi következmények lehetőségét: "Talán meggyorsítja halálodat, de ezt a csekély árat ellensúlyozzák azok a mindenki számára való jótétemények körülötted, amelyek ezzel járnak." A beszélgetőtársak apróbb részleteiben kifogásolták a kritériumokat, szerintük nem minden minősíthetetlen, ami palackozott, a földet pedig kizárólag álborászok károsítják.

Kiss összevetette a leírtakat, a részegséget és a részeg embereket megvető Márai álláspontjával, valamint Hamvaséval, aki szerint viszont a józanság legmagasabb foka a mámor, olyannyira, hogy még a tántorgást is táncnak nevezi.

Bár Scruton a vakkóstolást ugyanolyan elítélendőnek tartja, mint a borkultúrát jellemző sznobériát vagy a csavarzárat, Csiszer szerint elengedhetetlen a mögöttes ismeret nélküli vizsgálat. Kiss még hozzáfűzte, a látatlanban megítélt minőség hozzátartozik a játékhoz, humorhoz, ami elválaszthatatlan a fogyasztástól is.

A szerző mindemellett mértékletességre int: felszólal az alkoholizmus és a drogfogyasztás ellen. Utóbbit ismeretelméleti bűnnek tartja, hiszen transzcendens világot akar létrehozni, míg a bor megszenteli a valóságot, amelyet tapasztalunk. Rövid idő alatt igazán figyelemreméltó ízelítőt kaptunk Scruton munkájából és az is bizonyos, hogy mindenképp érdemes A bor filozófiája mellett ezt a kötetet is elolvasnunk. Mint kiderült, az Iszom tehát vagyok valójában elmélkedés hagyományról, hitről, családról, történelemről, és mindenről, ami szóba kerülhet jó társaságban egy jó pohár bor fölött. Ahogy Kiss mondta: a műben filozófiával vegyül a borfogyasztás, vagy fordítva.
nyomtat

Szerzők

-- Tóth Tünde --


További írások a rovatból

Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
Kiszely Márk volt a Kötetlenül sorozat vendége


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés