PRAE.HU: Általában milyen élményeket dolgozol fel? Mi inspirál?

Munkám során évekig dolgoztam különböző kórházakban. Két évig egy arcplasztikai klinikán végeztem kutatómunkát. Érdekelt, hogyan lehetne áthidalni a plasztikával kapcsolatos előítéleteket, hiszen nem csak szépészeti beavatkozásokért járnak az emberek plasztikai sebészetre, hanem olyanok is ide kerülnek, akiket például baleset ért. Az újrahasznosítás, illetve az identitás, identitáskeresés fogalmi köréhez tudtam kötni sok itteni tapasztalatot. Ennek kapcsán latexszel dolgoztam sokat, annak textúráját változtattam, a körömmel és az ujjaimmal lyuggattam ki és húztam szét hálószerűre. Szeretek nagy felületeket beburkolni az így előállított textúrával. Ráadásul, ha mikroszkóp alatt megfigyeljük a zsírszövetet, annak pontosan olyan a képe, akár az én alkotásaimé.
PRAE.HU: Hogy járulnak hozzá a kórházi tapasztalatok az alkotómunkához?

A sebészeten kívül egy másik kórházban stroke-túlélőkkel dolgozom. Művészetterápiás foglalkozásokat tartok olyan betegek számára, akik például a szélütés következtében elveszítették beszédkészségüket. Ha kórházban dolgozol ápoltakkal, az általad szemlélt világ teljesen új megvilágításba kerül. Nagy hangsúlyt kap például a belső kommunikáció, a befelé fordulás. Világunk gépesített, és egyáltalán nem az emberekről szól. Anonimak lettünk, és ez rémisztő. Törékennyé, sérülékennyé váltunk, bárki összegyűrhet és a kukába vághat minket. Korunk szépségideáljai, a kor, illetve a fiatalság felértékelődése vagy a reklámok világa mind hamisak.
Én a szépségre nem úgy tekintek, mint tökéletességre. Eltávolodom az ilyen fajta megközelítésektől, a dolgok lényege érdekel, a tökéletlenség szépségét keresem. Fragmented portraits (Darabokra tört portrék) című sorozatom is e célból készült. Politikai, pornó, vagy éppen női szépségápolási magazinok hirdetéseit gyűjtöttem össze és gyűrött, arcokat részleteiben megmutató szobrokat készítettem belőlük. Visszaadják törékeny, érzékeny mivoltunkat, megmutatják azt, amiben hiszek, vagyis, hogy a szépség a tökéletlenségben rejtőzik.
2010-ben készült el Layers of life (Az élet rétegei) című sorozatom. Olyan fotótechnikát alkalmaztam, amelynek eredményeképp több képet hívtam egymásra. Hiszen minden az életünk különböző rétegeiből ered, vagy azokhoz csatlakozik. Az egyik rétegünk mögött megbújik még ezer másik. Említett munkáimból nőtte ki magát a Liquid series (Folyékony sorozat), amely szintén a fotómanipuláció, rétegezés technikájára alapul, csak kicsit másképp. Ebből a sorozatból több kép is látható a Brody House-ban.
PRAE.HU: Kővel is dolgozol, de nem a szobrászat klasszikus értelmében. Mesélnél erről egy kicsit?

Nagyon szeretek különböző anyagokkal dolgozni. Azt vallom, hogy az anyag kezdi vezérelni gondolataim, amelyeket aztán ugyanebben az anyagban testesítek meg. Sétáltam az utcán, amikor egyszer csak a földre pillantottam. Mint már említettem, figyelek a részletekre. Lenéztem, és egy Y alakú törést fedeztem fel. Egy nő ölére emlékeztetett. Elkezdtem sorozatba gyűjteni az ilyen töréseket, megszerezni ezeket az út, járda, vagy éppen templomkövezet-darabokat. A The crack project (A törés projekt) névre kereszteltem az egészet. Kicsit morbid, bár talán inkább kedves és humoros dolog ilyen formákat gyűjteni, de hát mindig az ember és a város "tájképe" érdekelt.
PRAE.HU: Mi látható még a friss magyarországi tárlatodon?

Még egy különálló, de a Liquid series technikájával készült alkotásomat hoztam el a Brody House-ba. Olaszországban nézelődtem valamelyik műemlék környékén, amikor figyelmes lettem egy kövön heverő Madonna-képre. Valaki leejthette, rá is léptek, mert betört az üvege. Nem vagyok mélyen vallásos, de a látvány megérintett, magammal kellett hoznom a Madonnát. Nagyon megmozdított, és arra sarkallt, hogy különböző formáiban másolatokat készítsek róla. Ismételjem és ismételjem, mindig kicsit más alakban.

Aki sok egyéb kiállított kortárs festménnyel, fotóval és szoborral együtt megtekintené vagy megvásárolná Emelie Salford alkotásait, időpontot egyeztethet a Bródy Sándor utca 10. szám alatti Brody House-ba az alábbi e-mail címen: events@brodyhouse.com. A tárlat 2012. december 31-ig látogatható a Brody House-ban.