PRAE.HU: Honnan az ötlet, hogy a "nőt" válaszd témának? Mennyiben tartod ezt épp és most fontosnak?

A Krea Kortárs Művészeti Iskola hallgatójaként egy órán jött az ötlet körülbelül egy éve, amikor a nőkről mint gyűjtögetőkről beszélgettünk, a nők vásárlási szokásairól, egész iparágakról, mely rájuk épült. A régi korokról, a mai kor vágyott dolgairól, melyeket ügyes reklámmal szükség érzésévé lehet alakítani, a háztartási gépek időmegtakarítási s pénzköltési lehetőségeiről, a szépségipar rendszeréről. Néztem a régi plakátokat, képeket, s elindult az agyam ez irányba, sorban írtam a jegyzetpapírom sarkaiba az órán kívüli, oda kapcsolódó gondolataim.

Hihetetlenül érdekelt, érdekel a téma, s felmerült bennem a kérdés: vajon valójában mi változott a nők belső világában a különböző életminőséget javító ügyekkel körbevéve, illetve szabad jogokat adó világunkban. Az ösztöneink, a mozgatórugóink is változtak ezek által, vagy mindegy, mi történik, mert az alapvető dolgok megmaradnak, abból dolgozunk, abból merítkezünk nap, mint nap. Mi az a szabadság, melyet ezek által a jogok által kaptunk, mi az, ami ma biztonságot adhat, milyen félelmeink vannak az egyre fellazuló házassági rendszerekkel kapcsolatban, milyen gondolataink lehetnek a szépségideálok a ránctalanságot elváró, a nőiességbe s a nő életébe mindent belesűrítő társadalmában. Vágyjuk a szabad életet, s közben kapálózva keressük a biztos pontokat. Valami felborult, illetve én azt mondanám, rendkívüli folyamatok zajlanak, a nagy változások hozadékai és kérdései tornyosulnak körülöttünk. S valójában a nagy rohanás, az egy életbe besűrített nőszerepek megélésének sietségében, nincs is időnk foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, csak érezzük, hogy vannak, hogy válaszokra várnak... tőlünk, magunknak.

PRAE.HU: Nem először készítesz előadást nem hagyományos színházi térbe. Ez a mostani, a WAX Kortárs Galéria hogy jött? Hogyan tud ott izgalmasan megjelenni ez az előadás?

Nálam a helyszín kérdése általában sarkalatos kérdés. Imádom az érdekes térélménnyel járó helyeket, állandóan figyelem, hogyan is hatnak rám, illetve másokra a különböző terek. Szeretem, mikor izgalom vesz körbe, mikor azon kell gondolkodnom, hogyan használhatom, milyen lehetőségekkel bír egy fal, egy üvegfelület, egy magas beltér, vagy épp egy szűk közeg. Mindig van egy pont, mikor megállok valahol, s megfogalmazódik bennem, itt szeretnék valamit, de hogy mit, még nem tudom, csak az ösztön hajt, mert ott azon a helyen olyan energiák mozognak, amikkel érdemes dolgozni. Ilyen volt a pécsi Cella Septichora Látogatóközpont is, mely a Világörökség része, s már többször volt alkalmam projektet szervezni oda.

A WAX Kortárs Galéra (Kultúrgyár) is sokkoló hatással volt rám, mikor beléptem oda. Rengeteg lehetőséggel bír, különleges hely, s sajnálatos módon szerintem csak egy bizonyos közegben ismert, pedig több figyelmet érdemelne. Régi téglafalakkal teli gyárépület gyönyörű belső térrel, magassággal, levegővel, felületekkel. Rendkívül intim, egyben nagyvonalú, sokrétű téma szerintem, amivel dolgozom, de épp az a kontraszt teremti meg a kellő intimitást, ami a tér nagysága s a belső világ szűkítése között feszül. Másrészt a pécsi Retextil Alapítvány – Thiesz Angéla térinstallációja, térszövése, ami izgalmassá teszi e tér használatát. Több napi munka lesz a szövés, mint a pókok, úgy varázsolják át a közeget nekünk.

PRAE.HU: Táncosok vagytok, de úgy tűnik, a zenén, mozgáson kívül szövegek is lesznek. Milyen szövegekről van szó, ti mondjátok, ti írjátok?

Ez a téma hordozza a verbális jelleget is, s nem szeretném kihagyni csak azért, mert elvárások szerint nekünk csöndben kellene maradni, s csak a testünkkel beszélni. Rengeteget voltam színészek közelében, színházi közegben, sőt színészképzőn tanítok, sokat tartom nyitva a szemem, fülem, tanulok, tanulom az összefüggéseket, s szeretném használni is őket. A szövegen Mohácsi Istvánnal dolgozom, alkotótársként van jelen a folyamatban, próbáljuk összeegyeztetni az én mozgásközpontú agyamat az ő izgalmas párbeszédeivel.

PRAE.HU: A hónapok óta tartó keretprogram, melynek során önként jelentkezők válaszolnak kérdésekre, írják le élményeiket, gondolataikat a saját "nőiségükről", és az ismertető alapján inkább talán rövid, szkeccsszerű megoldást képzelek el, mint egyetlen "történetet". Jól képzelem el? Milyen lesz valójában az előadás?

Igen, ezt jól látod, az előadást először történetté formálva képzeltem el, de ez naiv gondolat volt. Ahogy egyre inkább belemásztam a témába, rá kellett jönnöm, hogy itt millió kérdés van, ezernyi történet, sors, nem lehet azt egy ívbe sűríteni, egyetlen válasszal, konklúzióval kiszolgálni. Én a felszínre hozom a fontos momentumokat, érzéseket, ösztöni lényeget, kérdéseket tehetek fel, s remélve várhatom, hogy a publikum is kérdésekkel tele tér haza, akár magával szemben, akár a nők vagy a férfiak helyzetével kapcsolatban.

PRAE.HU: Bár tudom, diszkréten kezeled a keretprogramot... mégis, elárulsz eddigi érdekességet a belőle? Amit olvastál, hallottál azon keresztül, és megdöbbentett, amit felhasználsz majd, bármit?

Az érdekesség talán az, hogy mennyire sokszínű az anyag, hogy hányféle árnyalat létezik, hányféle történet, melyeknek mindig az a sorsa, hogy feledésbe merülnek, pedig olyan kár értük. Mire az ember a nagyszüleitől begyűjtené a hasznos életmeséket, nem tudja feltenni a kérdéseket, eltűnnek a történetek. Nem tudnék most egyetlen megdöbbentő momentumot kiemelni, az olyan lenne, mintha csak egy színt választhatnék egy gazdag palettáról.

PRAE.HU: Hogyan használod a keretprogram "eredményeit"? A válaszokat ihletforrásként használod, vagy konkrétan átemelsz belőlük az előadásba?

Azt gondolom, amiket olvastam, amikről beszélgettem, eléggé konkrétan, de átdolgozva, átfolyatva egy szűrőn keresztül törnek be az előadásba. Rengeteg az információ, gondolat, érzés, sors, történet, melyekben az InPack Project által részesültem. Nem tudom eléggé megköszönni azoknak a nőknek, akik őszinték voltak velem, akik mertek azok lenni, akik megajándékoztak ezekkel a pillanatokkal. Néha nyomasztó volt az érzés, rám tört, hogy túl sok az információ, nem fogom bírni, de a következő pillanatban, mikor elolvastam egy-két gazdag belső világról teleírt lapot, kitört belőlem: "te jó ég, már ezért megérte ebbe az egészbe belevágni!" Nekik is jó érzés, feltenni maguknak ezeket a kérdéseket, azt az időt a lelkükkel tölteni, amit rá tudnak szánni. Ilyenkor maguk vannak, s csak azon gondolkoznak, ők hogy gondolják, mi az, amit a társadalom vár el, hogy úgy érezzék, és mi az, ami valójában bennük is megfogalmazódik.

Lázár Eszter – InPack Project: A nő becsomagolása

Koreográfus, rendező: Lázár Eszter
Alkotótárs: Mohácsi István

Szereplők:
Balássy Szilvia
Kulcsár Noémi
Lázár Eszter
Vasas Erika

Díszlet: Retextil Alapítvány – Thiesz Angéla
Fény: Katonka Zoltán
Hang: Laurer Tamás

Előadások:
2013. február 1. 20h bemutató
2013. február 2. 20h

Helyszín: WAX Kortárs Galéria

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Sín Kulturális Központ
Páholy Stúdió
Retextil Alapítvány