bezár
 

színház

2013. 05. 20.
Dráma. Írás. Felolvasás.
Add ide a drámád! – Sopotnik Zoltán: Saját perzsa
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Dráma. Írás. Felolvasás. A Saját perzsa nem hagyományos dráma. Legalábbis vita tárgyát képezheti a színpadra-állíthatósága. Legfeljebb tehát rádiójáték lehet. Inkább egy erős képi világot megjelenítő szövegfolyam, mely egy családregény történetmondását ötvözi egy verseskötet szövegének sűrűségével. Hudi László felolvasószínházi rendezésében Sopotnik Zoltán szövege kelt életre az Átrium Filmszínházban. Az előadást kritikus óra követte, Imre Zoltán vezetésével.

Nem célja Sopotnik Zoltán írónak sem eltitkolni (mint ahogy az a felolvasást követő beszélgetésből kiderül): a szövegek nagy részét 2012-ben megjelent, azonos című könyvéből “lopta", azaz alakította tovább. Így a drámaszerű szöveg is inkább olvasásra való. Csukott szemmel hallgatásra való. Felolvasószínházba való. Ahogy ez is történt az Add ide a drámád! pályázat második évfolyamának soron következő bemutatójaként.
 

Szkéné színház

kritikus óra, Puska Judit fotója










Hudi László rendezésében, a Kaposvári Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatói pedig a legtöbbet teszik, ami ezzel az izgalmas szöveggel lehetséges: a legkevesebb figyelemelvonás nélkül (egyedül a térben történő elhelyezkedéssel értelmezve) mozdulatlanul felolvassák a textust. Ahogy ők mondják: elzenélik. A színészek hol szereplőkként, hol a kórus tagjaiként mondták, kántálták a szöveget, szétszórt zenekarként a nézők közé ülve. A zenei jelleget kidomborítva néha szinte egy oratórium-dráma hatását keltetett Hudi rendezése, melyben a történetet főhőse három identitásra szakadva (az íróra, az írottra és az ikertestvérre) a közönséggel szemben foglal helyet. Ők a kórusból kiváló trió, akik hol egyedül (de mindig egyszerre) viszik előre az eseményeket, hol összeolvadva a kórussal.

 

Kritikus óra, Puska Judit fotója


Az írás folyamatának színrevitele egy laptoppal történik. Az Ikrek visszaemlékezéseit, beszélgetéseit a középső "én"-nek, az írónak diktálják, aki néha megismétel (kiemel) egy-egy szót, egy mondatot, és közben folyamatosan írja, amit a másik kettő mond: szanaszét szakadt énje másik két (egy múltbéli és egy halott) énje tollba mondja neki a szöveget, amit (töredékesen) feljegyez. Ez a hiányos, tördelt szöveg kerül a képernyőn keresztül a kivetítőre. A fejük felett, a közönséggel és a kórussal szemben elhelyezkedő vásznon képek futnak a szöveg legördülő sorai alatt: a múltban, gyermekkorban, lélekben való mélyásás vizuális asszociációiként álomszerű, összemosódó, gyakran sokkolva értelmező felvételek jelennek meg.

Ezzel nemcsak folyamatosan köti az alkotáshoz, de tovább is tördeli az amúgy is nagy olvasói-hallgatói-nézői kiegészítést igénylő szöveget. A mellette jobbra és balra elhelyezkedő két alak: az egypetéjű ikrek (maguk is egy ember kettétört maradékaként) sorra beszélik minden titkukat. Mert a titkok szinte erőszakos feltárása és kimondása a cél – és valójában a fő eszköz is – a lélek rejtélyesebb zugaiba való behatolás, ahol mint az kiderül, saját nyelve van mindennek, ami ha értő fülekre talál, képes kimondani önmagáról az igazságot.

Az értés-értelmezés kérdése, a nyelvek tanulása, elhagyása fő problémája a szövegnek. A főhős a nyelvet szinte azonosítja az emberrel: vannak, akiknek a beszédéhez tolmács kéne, annyira egyedi, annyira érthetetlen. Így látja már kora gyerekkorától kezdve az intézetben élő ikertestvérét is (aki a felvételek kapcsolódása szerint talán leválasztott, agysérülést szenvedő sziámi testvére lehetett valaha): mint aki más nyelvet beszél, amit nem ért meg, csak ő, aki egylényegű vele. És egy idő után a látogatások elmaradásával valóban tolmácsot küld neki: a perzsát (egyfajta családi kísértet), aki táncmozdulatokkal közvetít a két testvér között. A szubjektum sajátosságát, egyediségét az egyéni nyelvvel való megragadása jellemzi a teljes szöveget. A perzsának, az ikreknek, de még az üvegfúvó ősöknek és a halott nagymamának is saját, mások számára érthetetlen nyelve van. Az írás folyamata, a nyelvek beszélése, a családi mitológia továbbmondása: a szövegről való gondolkodás nemcsak át- meg áthálózza, de uralja, tematizálja, köti is a Saját perzsát. Hiába ring át minden szöveg gyakran a drámaiság területére. Betű, vers, szótagszám, a családtörténet mondása, írása és nem maga a családtörténet lesz az érdekes. Az írást megjelenítő írás ez, ami talán igényli a mozdulatlanságot.
 

Fotó: Puska Judit


Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

Szereplők: a Kaposvári Színművészeti Egyetem haramdéves hallgatói

Rendező: Hudi László
Kritikus óra: Imre Zoltán

Add ide a drámád!-sorozat

Bemutató: 2013. május. 9.
Átrium Film-Színház

nyomtat

Szerzők

-- Hutvágner Éva --

író, kritikus, színháztörténész


További írások a rovatból

Szex.Újra.El. az Örkény Színházban
színház

Beszélgetés Cseh Dáviddal a japán színházról
színház

Rekviem egy álomért a Budaörsi Latinovits Színházban
Filmszínházi keretek között debütált a Batsheva Dance Company felújított táncelőadása

Más művészeti ágakról

irodalom

Urbán Bálint: Obscuro, FISZ, Budapest, 2020
Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
Transzdiszciplináris Traumatudomány: Trauma Kortárs és Történeti Perspektívákon Keresztül címmel angol nyelvű, nemzetközi nyári egyetem a CEU budapesti kampuszán, 2022 július 11-16.
gyerek

MINTÁZATOK – Na de mihez kezdjünk velük?


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés