bezár
 

film

2013. 10. 16.
Fagypont alatt
Denis Villeneuve: Fogságban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fagypont alatt Abszolút nulla fok, didergés a moziszékben, karfaszorítás. Denis Villeneuve a függetlenek vizeire evezett, és olyan thrillerélmény kerekedett ki ebből, amilyenre régen akadt példa a mini majorok vagy az A-kategóriás stúdiók történetében.
Keller Dover és felesége vígan élik napjaikat Hálaadás idején egy havas amerikai kisvárosban, a környékén élő Birch-famíliával jó barátságban állnak, a két család lányai, Anna és Joy szintén remekül kijönnek egymással. Egy nap azonban szörnyűség történik: a kicsiknek nyomuk vész, a szülők idegei pattanásig feszülnek, a rendőrség zsákutcába fut, Dover megszállottsága egyre ijesztőbb méreteket ölt.

A Fogságban látszólag sablonosnak tetsző emberrablós thrillerként indul, ám az idő előrehaladtával kiviláglik: jóval több lakozik benne. Mindazok, akik egy körömrágást ígérő zsánerfilmre vágynak, bólinthatnak örömükben – viszont mást is kapnak. Azoknak, akik rögvest az ilyen sztorik mélyén lappangó tragédiákra, depresszióra áhítoznak, szintén nyert ügyük van. Villeneuve első, az Egyesült Államokban készült műfaji kirándulása ugyanis leginkább dráma, amennyiben a gyerekrablás lelki utóhatásaira fókuszál. Láthatjuk az egyre dühösebb, ám a cselekmény során mind passzívabbá váló családfőt, az örökké akadályokba rohanó nyomozót, a pirulákon élő, végletekig kétségbeesett feleséget, illetve a potenciális gyanúsítottat, aki ellen tényleg minden szól, hiszen a tetthelyen maradt, ő ült abban a lakókocsiban, ahol legutoljára látták a lányokat… Mindez darabokra hullana értő forgatókönyvíró, határozott direktor és erős színészi játék nélkül.

E három közül egyiket sem érheti panasz. A Csempészeket író Aaron Guzikowski szkriptje csűrcsavaros, vörös heringekkel telepakolt tour-de-force, egyik fordulat éri a következőt, gyakorlatilag szusszanásnyi időnk sem marad a játékidő végéig, ugyanakkor egy még ennél is fontosabb ütőkártyát is képes kijátszani, jelesül a Fogságban drámai vetületét sem maszatolja el. Igazi tűzpróbát élhetünk át, morális dilemmák súlya nyomja a karakterek vállait. Jelentőséggel bír, amikor Birch, az apa az ünnepen egyre megviseltebb, összeomlik, fájdalmában megbénul. Hasonlóan bőr alá hatol Keller Dover, a mélyen vallásos apa lecsúszása: a Miatyánkat mormoló férfi a nyitó képsorokon még pusztán egy szarvast terít le, aztán arról számol be, hogy a világban semmi nem biztos, a kúton elfogyhat a benzin, napjaink egyik pillanatról a másikra véget érhetnek, hogy aztán sorsszerű fatalizmussal az arcába robbanjon a legrosszabb, ami ellen képtelen érdemben, fizikailag, erkölcsileg tenni.

Hugh Jackman pazarul alakít: a jelenetben, amikor kalapáccsal bírná szóra az állítólagos emberrablót, haragjában széttöri a mosdókagylót, a falat csapkodja, ám a megoldáshoz nem jut közelebb, sőt, egyre távolabb sodródik attól. Nem véletlenül lesz a Fogságban egyik vezérmotívuma éppen az, hogy sokáig nem is tudjuk, ki az igazi tettes, nem derül fény arra, hogy Dover vajon csak téveszmék rabja ("Lehet, hogy csak azt látod, amit látni akartál.") vagy tényleg az orránál fogva vezeti őt egy magát lelki sérültnek, fogyatékosnak álcázó, Legbelső félelembe illő Edward Norton-i fiatal sátán? Pontosan emiatt nevezhetjük a mozit thrillernek, ez a súlyos kényszer okozza a suspense-t és lök bennünket a thriller-hatásmechanizmus fogaskerekei közé. Sőt, ebben a rangban erkölcsi meseként is interpretálható a sztori, mivel a kínzás, a brutalitás, az igaz-hamis pszichológiai játszmák kényes kérdéseit kezdi feszegetni – az már csak hab a tortán, hogy ebben a kiélezett helyzetben Jackman valóban ledobja magáról a rátelepedett szuperhős-imázst (Villeneuve kezei alatt ő egy komoly aktor, nem pedig a popkultúra Rozsomákja), és elhisszük minden haragját, átéljük az összes frusztrációját.


 
A Loki nyomozót alakító Jake Gyllenhaal méltó társa. Kezdetben alig oszt neki lapot az elbeszélés, utána azonban mind hangsúlyosabb a detektív erőpróbája, valamennyi küszködése. Mondhatjuk, hozzá fűződnek a mozgalmasabb szcénák: míg Jackman gyanúsított-kínzása drámát és feszültséget házasít, Gyllenhaal zsarufigurájában a "thrill" érzete növekszik – ide alighanem a film vége felé látható száguldás kívánkozik, amelyben karaktere vérző arccal, a sötétben villódzó reflektorfények tengerében verseng az idővel, vagyis a thrillerek egyik legalapvetőbb motívuma kerül elő az esetében. A Fogságban továbbá atmoszférateremtésből is jelesre vizsgázik, Roger Deakins sztároperatőr ismét kitesz magáért. Hó hullik, nyomasztó szürkeség telepszik a városra, a sötét beállításoknak sárgásbarnán égő gyertyalángok kölcsönöznek melankóliát, hideg lehelet érződik a nyakakon, zuhog az eső, az alkoholos üveget szorongató, dühös apa képéhez sivár miliő társul, netán vaksötét hírnököl totális reménytelenséget.

Ilyen értelemben (valamint a krimi drámaivá fokozása, vagy ha tetszik, a bűnügyi szálba kódolt tragikum felvillantása révén) a mozi Dennis Lehane nihilista bűnregényeinek (vagy a szerző művéből készült adaptáció, a kislányrablásról szóló Hideg nyomon és a lánygyilkosságról, pedofíliáról, bosszúról tudósító Titokzatos folyó) örököse is lehet, de a Narkó illúzióvesztettsége is ránk köszön. Keller Dover elvakultsága Az ígéret című Dürrenmatt-mű igazságkereső hősével azonos (ideszámíthatjuk a belőle készült feldolgozásokat a Fényes nappal történttől Fehér György meditatív, fekete szériás Szürkületén át a Jack Nicholson-os Az ígéret megszállottjáig). A mind súlyosabb veszteségek, a "minden elveszni látszik" érzése a Hetedik poklára hajaz, az eltűnést követő leírhatatlan fájdalom és kétségbeesettség pedig a Nyomtalanul szörnyűségeire rímelnek – de ha kívánjuk, az olyan depresszív "fagyos krimiket" is említhetjük, mint a Gyilkosság című tévésorozat, az Álmatlanság norvég eredetije. Villeneuve ráadásul van annyira okos és bátor, hogy a rosszullétet nem kívánja enyhíteni, valóban annyit csavar az események menetén és tényleg annyi depressziót áraszt, amennyit jó ideje nem láttuk már fél-független thrillerben, hollywoodiban meg pláne. 

Guzikowski magabiztos zsánerírásában csak úgy szaporodnak a fordulatok, ráadásul a 153 perces talányra ("Ki rabolta el a lányokat?") vérfagyasztó lassúsággal hömpölygő szcénák után érkezik válasz (közben pedig igencsak feszesen telik a két és fél óra), az író és a stúdióiparban boldoguló kanadai bérrendező (a Polytechnique fekete-fehér iskolai vérengzése, illetőleg a Felperzselt föld incesztussal, ártatlanságeltiprással, családi anomáliákkal zsúfolt története) aknamunkája sikeres. A Fogságban egy kiváló forgatókönyvvel áldott, jéghideg, pokolian sötét, a nézőből is érzelmi és fiziológiai reakciókat (ijedtség, keserűség, nyugtalanság) kicsikaró bűnügyi-thriller-dráma, amelynek a végére érve továbbra is a fagyban masírozhatunk – köszönhetően egy elhollywoodiasítást ígérő, ám végső soron mégis nyitott befejezésnek, amely megérteti a publikummal, vajon mit gondolhattak, mi több, élhettek át azok, akik 25 éve látták először a Nyomtalanult.


Fogságban
(Prisoners)
Színes, feliratos amerikai thriller, 2013, 153 perc
Rendezte: Denis Villeneuve
Írta: Aaron Guzikowski
Zene: Jóhann Jóhannsson
Operatőr: Roger A. Deakins
Vágó: Joel Cox, Gary D. Roach
Szereplők: Hugh Jackman (Keller Dover), Jake Gyllenhaal (Loki nyomozó), Paul Dano (Alex Jones), Terrence Howard (Franklin Birch), Melissa Leo (Holly Jones)
Forgalmazza: Pro Video Film & Distribution Kft.
Korhatár: 
 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szabó Ádám --


További írások a rovatból

film

Óda a merengő ifjúsághoz Óda a merengő ifjúsághoz
Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
Miért egyszerre izgalmas és félresikerült a Mátrix feltámadások?
Interjú Fabricius Gáborral

Más művészeti ágakról

A prae.hu művészeti portál körkérdése zeneszerzőkhöz: Dinyés Dániel válaszol
art&design

Táncház, vendégmunkás, indián Táncház, vendégmunkás, indián
Interjú Korniss Péterrel külföldi kiállításokról, sikerekről, változó világunkról és a magyar fotográfia nemzetközi megítéléséről
gyerek

Lépesméz, zseléprint és papírszív Lépesméz, zseléprint és papírszív
Trogmayer Éva és Egervölgyi Lilla Medvemese című első kötetéről
irodalom

A kígyó nyelve A kígyó nyelve
Helyzetjel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés