Ritkán adatik meg, hogy sajtótájékoztató helyszíne és témája ilyen közel legyen egymáshoz, de most Galambos Tibor igazgató engedélyével épp az a hely ad otthont, ahol a könyvben szereplő történetek megszülettek - mondta az est házigazdája, a színész édesapjának köszönhetően maga is az épületben gyerekeskedő Csonka András.

Az évente mintegy 300 könyvet megjelentető Kossuth Kiadó igazgatója, Kocsis András elmondta, hogy ez a kötet egy trilógia tagja, melynek első része épp újranyomás alatt van. A nemcsak termékeny szerzőként, hanem színészként, rendezőként is ismert Kalmár Tibort azonban az est beszélgetőtársa, Hegedűs D. Géza színművész is méltatta, azt sem hallgatva el, hogy az a pezsgés és életöröm, ami a könyvből átsugárzik – ma nem jellemzi az 1901 óta működő helyet.

A magyar kultúrtörténet legnagyobb alakjainak évtizedeken át bázist jelentő (eredetileg a Pesti Nőegylet leányárvaházának épült háromszintes épület) FÉSZEK – vagyis a Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások Klubja – ahogy egykoron a Nemzeti Színház tagja, Zilahy Gyula elnevezte, valódi otthon volt.

Félköríves, kettős oszlopokra támaszkodó, ma már 19. és 20. századi művészeket ábrázoló tondókkal díszített kerengőjének teraszáról Bródy Sándor, Szép Ernő, Rippl-Rónai látta a belvárosi oázisként lélegző udvart, melynek terebélyes fái alatt Heltai Jenő is ült. Az első emeletre felvezető széles lépcsősort Ódry Árpád, Csontváry Kosztka Tivadar, Szinyei Merse Pál lábai koptatták. A mostani rendezvénynek is helyet adó második emeleti színházterembe Beöthy László, Bársony Rózsi, Rátonyi Róbert, Romhányi József, Latinovits Zoltán is járt, így minden szeglet, szék és tapéta mesélni tudna, mert "minden ugyanaz", ahogy a rendezvény után Csonka András áhítattal vegyített borzongással mesélt.

Míg az arisztokraták a Nemzeti Kaszinóban, addig a szellem arisztokratái (Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Csók István) a Fészekben időztek, mely klub tagjának lenni nagy kiváltság volt, amit csak ajánlás és titkos szavazás utáni elfogadás tett lehetségessé. Nők tagokként nem léphették át a szigorúan őrzött küszöböt, csak mint tag felesége vagy mint vendég. Ezzel együtt a valamennyi művész szokását ismerő Jani pincér még az otthonról hozott vacsoráját is megosztotta a forgatásról hajnalban beeső Törőcsik Marival.

A művészi szabadság és az emberi szabadság tisztelete tartotta össze hosszú évtizedeken át ezt a sokféle embert, felébresztve bennük az egymáshoz való tartozás megingathatatlan érzését. De nemcsak egymás és a művészetek iránt, hanem a Fészek iránt is, hisz a háborúban megrongálódott épületet a klubtagok adakozásából állították helyre.

Az egykori legendás alakok (Rátkai Márton, Újházy Ede, Csortos Gyula, Törzs Jenő, Uray Tivadar) e könyvnek köszönhetően továbbra is itt élnek közöttünk, és azok számára is élő, ismerős alakokká válnak, akik személyesen soha nem találkozhattak velük.

A könyv megírását missziónak érző Kalmár Tibor krónikásként tekint magára, kinek érdeme az, hogy begyűjtötte és a két legendás asztaltársaság diskurzusaként megörökítette a '60-'80-as évekbeli sztorikat, hogy ne múljon el nyomtalanul az a korszak, amelyben ő élt, és ahol ő is mintegy húsz éven át volt asztaltársasági tag. Az egyik csoport Királyhegyi Pál (akinek özvegye szintén a könyvbemutató vendége volt), a másik társaság tagjai pedig Fényes Szabolcs köré gyűltek.

A könyvbemutató nem is lett volna teljes, ha e két társaságot nem idézik meg. Így Királyhegyi Pál – Székhelyi József, Darvas Iván és Agárdy Gábor – Lukács Sándor, Szenes Iván – Tahi Tóth László, Fényes Szabolcs – Fesztbaum Béla, Horváth Tivadar, Kellér Dezső – Hegedűs D. Géza, G. Dénes György, Vadnay László – Kovács István megszemélyesítésében a jelenlévők is megsejthették, mi zajlott a falak közt azokban az időkben, amikor az élet nem volt könnyebb, de az egymásra figyelés, a humor mégis meg tudta adni a zamatot.

A nézőteret színültig megtöltő művészközönség újra élte a legendás időket, közelinek érezve a személyesen sosem ismert elődöket, megízlelve humorukat, huncutságaikat, meglátva, milyen volt akkor a világ, az emberség, a művészek közti összetartás, amikor még volt élet a koncertek, színházi előadások után, amikor még nem sietett mindenki haza. A humor háza című könyv megjelenése megérintette a művészlelket, mert összegyűjtötte a ma számító nagyokat, akik a műsor után is ott maradtak kicsit, örültek egymásnak, sztoriztak, élettel töltötték meg a berendezésében változatlanul maradt helyet, ahová szívet-lelket melengetően visszaköltözött a régi élet, még ha csak egyetlen órára is.

Fotók: Bach Máté