"Te drógázol," szól oda az apa tinédzser fiának, "drógázik a gyerek", szögezi le a felségének, aki előbb ide, majd oda áll: drogozik, vagy nem a fiúk? Kinek higgyen? Mondom, a Dogs and Drugsban kicsit másképp szól ugyanaz, ami itt is, ott is gond. A darab alkotói, szereplői valós, megélt élethelyzeteiket tárták most a nézők elé. És gondolták tovább. Alkoholizmus, drog, függőség, leszokás, családi erőszak, a másság megélése, kirekesztés, elfogadás és minden más "finom" dolog, minden, amit a szegénységből és a középszerből való kimászási kísérletek hoznak törvényszerűen. Az út pedig lefelé vezet.

"A mai szürke üres világban a tehetség szenved" mondja ki, vagy inkább kiabálja ki magából a fiatalon már reményt vesztett, láthatóan drogfüggő Márti. Igaz, nem látunk olyan karaktert, aki valamit akar, valami célja lenne egyáltalán ezekben a felvillanó képekben, de ezek a pillanatok is sokat árulnak el az életükről. Jelenetek sorát látjuk, melyek egymásba folynak, mindig a mából, a mindennapjainkból vett alapszituációkat bontja ki a rendező és csapata. Egy egyszerű porszívózás is lehet a nézeteltérés alapja nő és férfi között, de vannak ennél komolyabb a helyzetek is. Dokumentarista stílusban utazunk, olyanban, ahol a vizionálás, az "utazás", a kábulat is megjelenik - tiszta Trainspotting, ahogy azt az ismertető szöveg is beígéri.

Egyik kép gyönyörűen hozza a valóságtól elrugaszkodott idealizált nő-férfit, vagy férfi-nőt.  Kisszínpadon is monumentális. lenyűgöző látvány. A radiátorhoz láncolt szereplők többszörös függőségüket, tarthatatlan helyzetüket üvöltik bele a térbe a zúzós zenére néhol pantomimszerű koreográfiával.

A színészek a színpad szélén félhomályban váltanak ruhát, nevet, arcot, szerepet. Egymásra számíthatnak ebben a szoros fogásban, ahol minimalista eszközvilággal hitelesen teljesítik, amit vállaltak, kicsit belehalva a nagyon földközeli helyzetekbe.

Letisztult, utópisztikusan monokróm világ, ami megjelenik A csúnya című előadásban. Mint egy űrállomáson a soha-nincs időben. Itt jön be a szöveg: "magának nincsen rendben az arca, ... nem tetszik nekünk a képe". Szinte olyan az egész, mintha ezt már egyszer megálmodtuk vagy hallottuk volna valahol. Tudtuk, ez egyszer meg fog történni. Persze, ilyeneket nem mondunk ki, de Mayenburg kimondja.


A minden kortól és tértől elrugaszkodott darab idejében és földrajzi pozicionáltságában mások a viszonyok, olyanok, melyekben a Lette találmánya, a 2CK erősáramú dugasz akármilyen arccal nem prezentálható egy kongresszuson emberek előtt. Saját találmány, mégis elvehető, elvihető, másnak adható dicsőség. Olyannak, akinek az éppen adott elvárások, igények szerint elviselhető, vagy akár tetszetős is az arca. Lette a dugasz érdekében (igaz közben megtudta, felesége is csúnyának tartja) műtéti beavatkozásnak veti alá magát. Pedig beígérik neki, "...abból, ami most Ön, abból semmi nem fog maradni". A hatás nem marad el. A világ ellettésedik. Lette lesz a kiindulási alap, a közös többszörös. És ilyenkor mi van? Talán 2014-et írunk, és itt vagyunk Európában.

A négyszereplős társulatban a szerepek itt szó szerint egymásba folynak, egymásból indulnak tovább. G. Erdélyi Hermina három arccal, három hanggal hozza kiválóan a feleséget, az asszisztensnőt és az öreg hölgyet. Levegővételnyi szünettel fordul egyikből a másikba. Bravúr. De így teszik a többiek is. Csak Lette marad Lette. Bőséges lehetőség az iróniára, a karikírozásra.

Két előadás a zilált, szétesett sok színt felmutató mától a lecsupaszított kortalanságig. Mégis furcsa egybeeséseket is mutatott a két nagyon mást hozó társulat. Drámaian vagy ironikusan, de tették a dolgukat, felmutatva, hogy olyan ez a világ, amelyre jó lesz odafigyelni, ahol nem okoz már örömet egy mosógép, és még átszabják az arcunkat egy dugasz vagy egy prezentáció lehetősége miatt.

Dogs and drugs

Márti, Márta, Márta nővér: Béres Márta
Árpád, Mészi: Mészáros Árpád m.v.
Gábor: Mészáros Gábor
Kinga, Kinga tanítónéni: Mezei Kinga
Imre, Miki: Mikes Imre Elek
Zoli: Pletl Zoltán

Díszlet: Urbán András
Jelmez: Mi és a körülmények
Zene: Antal Attila
Dramaturg: Góli Kornélia
Színpadi harc: Nina Matthis
Rendező munkatársai: Jelena Bogavac, Péter Ferenc, Puskás Zoltán

Rendező: Urbán András

2014. március 4. 20:00
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjáték a TRAFÓ Kortárs Művészetek Házában

Fotó: Molnár Edvárd

*****

Marius von Mayenburg: A csúnya
sötét vígjáték

Fordította: Veress Anna

Lette, a Csúnya - Pálfi Ervin
Fanny, A Felesége: G. Erdélyi Hermina
Scheffler, Lette főnöke: Szőke Attila
Karlmann, Lette asszisztense: Kovács Nemes Andor
Fanny:  G. Erdélyi Hermina
Karlmann, Fanny fia: Kovács Nemes Andor
Scheffler, sebész: Szőke Attila
Fanny, az asszisztensnője: G. Erdélyi Hermina
 
Jelmeztervező: Janovics Erika m.v.
Díszlettervező: Dömötör András m.v. 
Világítástervező: Úri Attila
Dramaturg: Brestyánszki B. R.
Díszlettervező-asszisztens: Szilágyi Nándor
Rendezőasszisztens: Úri Attila

Rendező: Dömötör András

2014. március 11.
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátéka az Átrium Film-Színházban

Fotó: Kovács Attila