bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Baróti Éva --

felhasználói adatlapja

Baróti Éva által feltöltött cikkek:

AMADEUS brillírozó színészi alakításokkal
Nem tudtam, hogy Peter Shaffer darabja bulvár darab. Besorolása ez. Túl árkon-bokron 2013-14-es évadon, sok-sok, a hatalom és a művészet viszonyát vizsgáló előadáson, a közelmúltban látott I. Erzsébet után újból egy Szikszai Rémusz-rendezésre mentem. Belvárosi Színház, nyár, nyári színház, kiváló színészek, kiváló muzsika, izgalmas konfliktus. Ez az Amadeus.
Ugye nem köteleztük el magunkat?
"Mi lenne, ha kijelentenénk, hogy boldogok vagyunk?" - kérdezik a Godot-ra várva című darabban. Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás gondolja újra a Beckett-művet, és egy nagyon is humánus Godot-t rendeznek meg. Mi pedig magunkkal visszük az élményt, de boldogságról szó sincs.
"És ha felkötnénk magunkat?"
Széteső világ, széteső kapcsolatok. Értelmetlen vagy annak tűnő motyogások, dialógusok. Ragaszkodás, kapaszkodás, erőlködés, félelem és kihasználás, gyűlölködés és túlragozott szeretet, rabszolgatartás és állandó harc azzal is, aki itt áll, vagy állna mellettünk. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó előadás-sorozatának egyik kiemelkedő előadása volt a Godot-improvizációk a Nemzeti Színházban.
Helyzetgyakorlatok Szabadkáról
Az élet úgy hozta, hogy egy héten belül egymás után két szabadkai társulat előadását is láthattuk. Igaz, egyre több határon túli színház jön Magyarországra. Szerencsére. Jó őket látni, hallani, ahogy tökéletes magyarsággal és egy kicsit mégis másképpen beszélnek hozzánk. A Trafóban a Dogs and drugs, az Átriumban A csúnya volt műsoron.
Egy becsavarodott Harpagon
Molière itt is, ott is, ami bizony nagyon jó. Ismét itt az ideje a klasszikusoknak, az örökérvényűt mondóknak. Miközben óhajtjuk, várjuk a mait, az ideszólót, a jelenérvényűt. A Hargitai Iván rendezte A fösvényben Hirtling István pénzmániás zsugorija egyszerűen nagyon beteg ember. Olyan, aki akár mai figurának is beillene.
Gyúródeszka, Don-kanyar és sárga csillag
Az esti Kossuth Lajos utcában, mint egy akváriumban, szürkésfehér neonfényben gyűltünk szeánszra a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös előadására. A fenti felsorolás jóval hosszabb volt, mint maga a színészlista, melyen egyetlen név szerepel, Bán Jánosé. Ő a borbély. Ő viszi el a balhét.
Stílus és egyéniség, avagy ismerd meg önmagad
Lakatos Márk második alkalommal jelentetett meg stíluskalauzt 2013 decemberében. Okulva az első, 2012-es könyv tapasztalataiból, most személyesebb, "Lakatos Márkosabb" produktumot tett le az asztalra. Vannak szabályok, vannak kerülendő és ajánlott fogások, léteznek örök darabok, de jó, ha néha váltunk. Nem árt, ha tudjuk, hány évesek vagyunk, de azért az egyéniség, az egyéni alkat sok mindent megenged, lehetővé tesz, legalábbis sokan szeretnénk hinni ebben. A Te & Én többek között ezekről is szól.
Tragikomédia, ahol azért nevetni is lehet, vagy inkább röhögni
Szerencsénk van, hogy már a XIX. században is volt korrupció, volt kenőpénz, voltak polgármesterek, voltak kártyajátékokon mindenüket elvesztők, talpnyalók, megalkuvók, és volt sok-sok beszari. Egy kisváros képében a kistelepüléstől a fővárosig leképezhető a világ. Gogol ezt tette közel kétszáz éve A revizor című darabjában. Ezt láthatjuk zseniálisan a mába ültetve a Vígben.
Molière pillangókkal
Most akkor ki írta ezt a darabot? – kérdi A képzelt beteg premierjén a nem túlzottan jól értesült barátnőm az Örkény Színházban. Mondom neki, hogy "tudod, a Mohácsiék." De mégis ki írta? – kérdi kicsit később. Súgom, hogy "tudod, Molière." Na, ezt viszont kikérte magának.
Outfit és némi belbecs olasz módra
I am mine. Szabad fordításban: magamé vagyok, értsd, csak saját magamé. Ez a felirat virít, méghozzá neonból, főhősünk ultramodern nappalijának falán. És csakugyan, Andrea Manfredini csakis magáé, csak magával törődik. Éli a jómódúak, a kreatívok, a trendik, a ma császárai olykor irigyelt, máskor sivár életét. Gondolnánk, ki sem lát ebből a világból. De azután szerencsére csöngetnek. Jön egy tini kiscsaj – a magánzó lánya...
Kortársunk, Lear
Shakespeare drámáját ezúttal kettős fordításban tekinthetjük meg a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában. A színház névadójának, Vörösmarty Mihálynak fordításán kívül nagyrészt Nádasdy Ádámét használták a darab színre álmodói. A Lear király címszereplője Cserhalmi György, rendezője Bagó Bertalan. Elöljáróban pedig annyit, hogy mostantól érdemes lesz Székesfehérvárra járni... Még jó, hogy itt van, Budapesttől alig egy órányira.
Pedig élhető ez a hely
A kicsit tréfásnak tűnő címválasztás ne vezessen meg senkit. Az Illaberek című darab, melynek ismertetőjében szerzőnevet nem találunk, korunk egyik legfontosabb kérdését veszi górcső alá. Menni vagy maradni? A színház alkotócsapata valódi történeteket gyűjtött a forgatókönyv megírásához. Tudjuk, ma sokan indulnak útnak az ismeretlen, a kérdőjelekkel teli élet és a sokszor élhetetlen helyzetekből a megalázó helyzetek felé. Égető kérdés most is, ahogy az lehetett történelmünk során például a századelőn, a negyvenes években és ’56 után is.
Nem-zárt-ök-rű e-lő-adás
A Puszta Pizzériában, amely épp az imént nyitotta meg kapuit, a főpincérnek egyszer csak fantasztikus ötlete támad: a lovakat is megvendégelik. Természetesen pizzát kapnak. Az étterem megnyitójára eljön Tök Elek, a miniszter, aki majd hírét viszi, hogy itt még a lovak is… Világszenzáció, világszám! A Csoda és Kósza című mesekönyv és az Örkény Színház azonos című előadása is ezzel a felütéssel indít. Már a történet legelején megtudhatjuk, hogy bizony vannak zárt-ök-rű, akarom mondani zárt-kö-rű ren-dez-vé-ny-ek, merthogy azután az élet is valahogy ilyen lesz, és ezeket a dolgokat nem árt időben megtanulni.
Extravagancia, dekadencia, tradíció
Sokszínűség igazán elegáns díszletek között – ez volt a Budapest Fashion Week az előző hétvégén. Szerettem, igazán szerettem, hogy hiába a Gundel Erzsébet királyné bálterme, hiába a divatvilág iránt vonzódó, jól fésült, jól öltözött közönség, mégsem a néha vonzó, máskor taszító sznobság jellemezte ezt a két napot. Kenguruék korábban is gondosan válogatták meg a helyszíneket – az Akvárium Klubtól a VAM Design Centerig és az Ybl Palotáig. A mostani helyválasztás pedig rámutatott a divat mint művészeti ág és önkifejezési forma aktuális szerepére a kulturális életben, egyben pedig az esemény rangjára is.
Csodálatos világ – ha még van ilyen
Reneszánsz címmel nyílt meg Gross Arnold legújabb kiállítása a Gellért fürdő aulájában november 11-én. A csendes, visszafogott, rövidke Bernard André-hárfaetűd aláhúzta, mintegy fémjelezte azt, amit a kiváló grafikusművész egész életében képviselt. Finomság, icipici kis részletek játékos tarka sora a mögöttük meghúzódó álomvilággal.
A tekintet, és aki mögötte van – Marina Abramović
Marina Abramović művészetével sokan nyilván csak a neten találkoztak, de, legalább találkoztak. A szerb-horvát származású, már évtizedek óta az USA-ban élő performer hosszú pályafutást tudhat magáénak. A hétvégi, kétnapos rendezvényen személyét az ARTplacc (őket többnyire Tihanyból ismerjük) és a MONO Projekt emelte középpontba – jól tette. Nem árt egy művésznek, ha karizmatikus, és például tud nézni. The Artist is Present, vagyis A művész jelen van a dokumentumfilm címe, amelyet kétszer vetítettek le – eköré építették fel a hétvégét a placcosok és az indások.
Cigiért mentem, majd jövök
Van ez a Bettie – aki mobil, mint ahogy a film címe is rögtön minden kétséget kizáróan leszögezi. Nekem erről rögtön valami más, mondjuk egy újabb kézbe vehető kütyü ugrik be – de nem… Tegyük hozzá, a francia, az eredeti cím azért mást sugall, inkább csak kijelent: Betti elmegy. És ez a lényeg.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés