bezár
 

irodalom

2014. 05. 14.
Alkonyzóna Szibéria-módra
Walter Ghidibaca: Minden jó, ha a vége rossz – Geopen Könyvkiadó, 2014., ford.: Király Farkas
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Alkonyzóna Szibéria-módra Az elhagyható száz oldal után a finisre visszatér belénk a lélek, micsoda sztori, tényleg elképesztő. Munkatárbor, ez aztán a valami egy rossz poénért cserébe. Viszont konzekvens a dolog, mert később is, ha poén, az megbízhatóan ócska, leharcolt, szerencsére nincs túl sok belőle. Amikor már azt hinnénk, csendes feltételes szabadlábra helyezéssel hal el a történet, még egyet, egy utolsót ránt magán a vége főcím előtt.
Kaptam két könyvet, mind a kettő "orosz". Nem pont úgy, mint Tolsztoj, csak a tematika jön a Moszkva folyón túlról. Az angollal kezdtem, Храм Василия Блаженного a borítón, lágyabbnak tűnt, mint a dinamitos. Megolvastam belőle ötvenet, hátha túljutunk az efféle megoldásokon:"– Szpasziba. – mondta Mása. (Köszönöm.)" Nem jutottunk, én viszont adtam még egy esélyt, előrelapoztam. Amikor a főhősnek "sürgős családi ügye támadt", ahol a járdák "hajlamosak", és Mása, na "ő lesz az a bizonyos igazi", akkor átültem a román fickó mellé a Daciába. Igaz, a bizalom az alcímnél már amott is megingott, Képzelt valóságshow orosz börtönben, de mégse annyira, mint Amikor a bűnökről leolvad a hó ...

Itt már a nulladik oldal rendben volt. "A szerző-főszereplő orosztudása hiányos, ezért az idézett orosz szavak nem mindig valódi jelentésükben szerepelnek". Kihívás rögtön az elején. Vagy egy éve kezdtem újra az oroszt, semmi politika, ki tudta akkor, hogy egyszer még jól is jöhet. Izgalmas, amikor két hiányos nyelvtudás összecsap, Walteré meg az enyém. Közben a fejezetcímek, csodás kirilica, gazdagíthatják a szókincsem. (Utóbb szótárazáskor azért derültek ki csalafintaságok, bár ez nem sokaknak fog feltűnni.) Előbújik a jog, zárka és bíróság, úgy látszik, manapság ez a tuti recept, bűneset plusz fonetikusan átírt orosz kifejezések. A román viszont valahogy ügyesebben csinálja, mint amott az angol az agyas ügyvédjével.

Обинение (obvinyenyije) vád, így kezdődik el. Aztán rövid kis börtönös rész után Kolozsvárról elindulunk Vlagyivosztok felé. Sose jöttem lázba, ha bármilyen könyv, film elé, alá, fölé odaírják, valós történet alapján, se több, se kevesebb ettől. Ha több, akkor hát legyen, ez a sztori tényleg így esett meg: Kolozsvár-Vlagyivosztok tengely, aztán meg a moszkvai sitt. A remény rabja lett Walter Ghidibaca is, miután legyötört tizenegyezer-háromszáz kilométert. Út, beszélgetések, huszonkét éves tragacs, mondhatni road movie, kapcsolódási pontnak rögtön a Kerouac, megvan rendesen a fíling.


Ráadásul pörög a srác, remekül pörög, nem egészen száz oldalon ott is vagyunk a Föld túlfelén. Sokat nem tudunk meg, mi van arrafelé, bár bevallom, mivel eléggé vonz egy ilyen túra, számítottam némi realityre, ha már valóságshow. Helyette két elem vonul végig felváltva, Waltert követik kitartóan, az útitársa pedig az őrületbe kergetésig utánozza, ebből a kettőből áll össze a lényeg: valaki megrendezte az egészet. Kicsit sokszor mondja ezt a Walter, nyilván kevesebbszer, mint ahányszor gondolta.


Visszatérünk újra fogvatartottnak, de most úgy tűnik, ez a végállomás, mert bennragadunk időre. Zajlik harmonikusan a börtönélet, csak az zavar, hogy az "átverés", "őrült rendező", "Big Brother vs Truman Show" túl van spilázva. A korrektül egyhangú világban üdítő színfolt az alumínium tállal ön-fejbeverős aktus vagy az egzotikus nevű Majmunka százados. Utóbbi szokásos forgatókönyv szerint működik, a milícija tagjaként azt is alá akarja íratni a gyanúsítottal, amit el se követett. Szakmai csemege, hogy megy ez az oroszoknál. Ugyanígy. Másik szakma: nem kell várni megírt magasságokat, nem gond itt az újságíróstílus, amit Ghidibaca időnként langyos szeles finomkodással dob fel.

Vaszilij Blazsennij, ez az, enélkül nincs semmi, ami orosz, szükséges kellék, amott borító, itt tetkó egy vietnami fickón. Álom nélkül meg rabság nincsen, cellatársam nyalja az arcomat fogkrémhabos nyelvvel. Aztán csak megy, csak megy a vécésúrolás, teavízforralás, gatyamosás, büdös felmosórongytól undorkodás. Nem történik semmi. Néha egy tárgyalás, egyszer meghosszabbítása az előzetesnek, máskor elsőfokú ítélet. Közben a NŐ látogatásra érkezik. Könnyek nincsenek, ami van, nem úgy könny, megfázástól legfeljebb. Idegesíteni kezd a folytonos kiszólás, megrendezés, átverés az egész. A kellemesnél többször, jóval többször van elmondva, leül tőle az ügy. Ül, csak ül, persze, szar ügy, de nem lesz szarabb, hogy ennyiszer vagyunk kénytelenek megdöbbenni ugyanazon.

Az elhagyható száz oldal után a finisre visszatér belénk a lélek, micsoda sztori, tényleg elképesztő. Munkatárbor, ez aztán a valami egy rossz poénért cserébe. Viszont konzekvens a dolog, mert később is, ha poén, az megbízhatóan ócska, leharcolt, szerencsére nincs túl sok belőle. Amikor már azt hinnénk, csendes feltételes szabadlábra helyezéssel hal el a történet, még egyet, egy utolsót ránt magán a végefőcím előtt. Rövidnadrág-szaggató tökrészeg fegyőrön át aranyérrel fényezett szülinapig összezsúfolódik minden, mint tizenhét rab húsz négyzetméteren. No még egy kis fullasztó börtönszleng-gyorstalpaló, egy kehegős betét a frissen érkezett tetves-rühös trió főszereplésével, láthatóan fogy a türelem, Walteré, író-Walteré és az enyém. Várjuk mind, hogy kiszabaduljon, és ki, persze hogy ki, ami után nincs is semmi más, mint egyetlen, gyerekkorom mindenféle képernyőjéről ismerős szó: конец.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

irodalom

Kicsoda Esterházy a magyar irodalomban? Kicsoda Esterházy a magyar irodalomban?
Három tematikus különszám bemutatójáról
irodalom

Nem mindig boldog, ha épp süt a Nap, és boldog tud lenni a sötétségben is Nem mindig boldog, ha épp süt a Nap, és boldog tud lenni a sötétségben is
Bemutatták Horváth Márk legújabb könyvét, Az antropocént
Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettel, Prae Kiadó, 2021
irodalom

A könyvtáraktól a bosszúpornóig A könyvtáraktól a bosszúpornóig
A Gombaszögi Nyári Tábor irodalmi sátrának programjairól

Más művészeti ágakról

Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf estjéről
színház

Szürreális találkozás báb és ember között Szürreális találkozás báb és ember között
Bunrakuról, óriásokról és marionettről
színház

Ítélkezés nélkül Ítélkezés nélkül
Az AlkalMáté Trupp Jordán Adél című előadásáról
gyerek

Együtt bejárni a szövegeket Együtt bejárni a szövegeket
A Pagony Kiadó bemutatta Fenyő D. György legújabb kötetét


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés