A (gyerek)könyvtárosok számára meghirdetett programon sajnálatosan elég foghíjas volt a zsöllye, és a rendezvény némileg suta szervezését csak tetézte, hogy óriási témát választottak, s a másfél órásra tervezett program alatt akadt olyan szakember, aki sajnos nem jutott szóhoz (Fűzfa Balázs).
 
Elsőként a gyerekirodalom és a gyerekkönyv különbségét vitatták meg, Hermann Zoltán felvezetésével. Három évvel ezelőtt a Mesebeszéd szimpóziumon kiderült: szakmai igény mutatkozik egy pedagógiai továbbképzési szak elindítására. Idén ősszel, az országban elsőként a Károli Gáspár Református Egyetemen indul egy képzés, amelynek az a célja, hogy gyerekirodalmi kutatásokat végezzen, kánonképző kritikus-szakembereket képezzen, és felismerje a gyerekirodalmi trendeket, tendenciákat. A gyerekirodalom intézményesítése előtt német példák állnak: Németországban hagyományosan jól épült ki a gyerekirodalomra épülő intézményrendszer, és ebben a rendszerben lényegi különbségek vannak a gyerekkönyv és gyerekirodalom fogalmai között. A német gyerekkönyv tulajdonképpen egy 19. században született fogalom, a kiadók megalkották, és kiadtak gyerekkönyveket, hogy ezzel is újabb olvasói réteget célozzanak meg, tehát a gyerekkönyv létrejöttét üzleti szempontok diktálták. Létrejött a Bilderbuch, a képeskönyv, amelynek szigorú szabályai vannak: nem lépheti át a 36 oldalas terjedelmet és oldalfelülete nagy részének illusztrációból kell állnia. Ezt a szabályt a mai napig alkalmazzák.
A gyerekkönyv úgy viszonyul a gyerekirodalomhoz, mint a bogár a rovarhoz, vagyis nem minden gyerekkönyv gyerekirodalom, de minden, a gyerekirodalomba tartozó könyv gyerekkönyv. A szakma nagy feladata még egyébként, tette hozzá Hermann, hogy megírják a magyar gyermekirodalom történetét, talán a szakképzés hatására (is) meginduló kutatások nyomán egyszer majd ez is megszületik.
 
A következőkben Nánási Yvette adott rövid látleletet a mai magyar gyerekkönyvpiacról. Az utóbbi tíz, de inkább húsz év hatalmas cím- és példányszámváltozást hozott, a példányszámok csökkentek ugyan, de a címszám nagymértékben nőtt, így gyerekkönyvkiadási dömpingről beszélhetünk. Korosztályok szerint azonban nem azonos mértékben, mert például míg a 0‒6 éves korú gyerekek számára nagyon nagy a választék, még mindig kevés az igazán jó magyar ifjúsági regény.

Bosnyák Viktória, gyerek- és ifjúsági könyvek szerzője mást tapasztal: személyes élménye, hogy rendkívül nagy az érdeklődés az ifjúsági regényei iránt, és külön megköszönte a könyvtárosok lelkes aktivitását, az író–olvasó találkozók szervezését.

Egyetértett a véleménnyel Kucska Zsuzsa könyvtáros, a 6. kerületi Liszt Ferenc téri Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Gyermekkönyvtárának főmunkatársa, aki szerint örvendetes módon egyre több az idősebb korosztály számára kiadott jó gyerekkönyv, ennek kapcsán megemlítette a Napkút, az Animus, a Tessloff és Babilon, valamint a Móra kiadókat. Nem gondolja, hogy válságban lenne az ifjúsági regény. Fontosnak tartja, hogy a könyvtáros felkészült legyen, olvasson és olvasson, éjjel-nappal, hogy tudjon mit ajánlani: a könyvtárosnak biztosítani kell a széles rétegek számára az olvasási lehetőséget, akár Böszörményi Gyula, akár Bartos Erika könyveiről van szó. Ezúton is biztatja a szerzőket arra, hogy látogassanak el a könyvtárakba, hiszen sokkal többen választják a gyerekek azokat a könyveket, amelyeknek a szerzőivel személyesen tudtak találkozni, s akár még egy év múltán is azt emlegetik – nekik ez hatalmas élmény. A gyerekkönyvtárak mindenütt szerveznek foglalkozásokat, ebben partner lehet a kiadó is. A program pénzügyi hátterét a könyvtárosnak kell megteremtenie pályázatokkal, mert erre anyagi támogatást nem nyújt a fenntartó, de nagyon sok jó program megvalósul a könyvtárosok kezdeményezésével. Kiemelte, hogy az online tájékoztatást ma már biztosítania kell  a könyvtáraknak.

Ezt követően Békés Rozi rövid prezentációja következett, amelyben felvillant néhány alkotópáros, akik immáron örökre együvé tartoznak: többek között A. A. Milne és E. H. Shepard (Micimackó), Kästner és Walter Trier (Május 35.), Győrffy Anna és Szepes Mária (Pöttyös Panni-sorozat), Reich Károly és Móra Ferenc, Hincz Gyula és Weöres Sándor, Janikovszky Éva és Réber László. A klasszikus párosokat látva kicsit hiányoltam mai illusztrációkat, de ez végül is nagyon rövid áttekintés volt.
 
Volt még szó arról, hogy a magyar, de általában a közép-európai gyerekkönyvekben túlteng a szöveg a kép rovására, ami miatt szinte eladhatatlan egy gyerekkönyv joga külföldi kiadásra. Nánásy Yvette Süveges Gergő kérdésére, hogy lehetséges-e, hogy emiatt vagyunk olyannyira hátul a PISA-felmérésekben, azt felelte, igen, ez lehet az egyik magyarázat. A tény, hogy már egészen kicsi korban sok szöveget el tudnak olvasni a gyerekek, egyfelől örvendetes, másfelől viszont hamar elveszíthetik az olvasás élményét, ha túl sok szöveggel terheljük őket már nagyon korán. A szülő – arra gondolva, hogy gyermeke már úgyis tud olvasni –, magára hagyja a 6-7-8 évest, holott ő még azt igényelné, hogy felolvassanak neki, de legalábbis együtt olvassanak.
 
A családi együttlét, az együtt töltött minőségi idő fontosságát hangsúlyozta Süveges Gergő, amikor a diafilmvetítésről beszélt. Boldog, hogy 2014 a diafilm éve, és szeretné, hogy minél több családban gyakori időtöltés legyen például tévénézés vagy internetezés helyett. A diafilmnézés hangulatát semmi nem tudja pótolni, hiába lesz a könyvfesztiválon diafilmvetítés szombaton délelőtt, az azért mégis más, ráadásul projektorról megy, tehát az égetett filmpor szagát majd fiolákban osztogatják a gyerekeknek...
 
A program végül Sudár Annamária és Huzella Péter produkciójával ért véget, előbbi egy részletet mondott a piszén pisze kölyökmackó, Vackor történetéből, majd Kovács András Ferenc egyik gyerekversét hallhattuk némiképp deklamáló előadásmódban. Huzella Péter egy 1988-as kiadói történettel és egy korai dalával zárta a beszélgetést, teljessé téve a retróhangulatot.