20. századi magyar novellák 1939-1956
(Szerkesztette: Szilágyi Zsófia)
 
Az antológia-sorozat harmadik kötetében az 1939-1956 közötti időszak legjelentősebb magyar novellaterméséből válogattak. A kötet szerzői többek közt: Mándy Iván, Örkény István, Sánta Ferenc, Sarkadi Imre, Németh László, Móricz Zsigmond, Örley István, Déry Tibor...A válogatást a sorozat szerkesztője, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész kiváló, informatív és egyben szubjektív utószava egészíti ki.



Örkény István: Önéletrajzom töredékekben
Örkény István életműsorozat 9. (ÖI)

A kötet írásai félbehagyott, befejezetlen  regények. Olyan szövegek tehát, amelyek legföljebb egy-egy folyóiratközlésnyi részletükben kerültek az olvasók elé, végül fiókban maradtak.

Örkény István nem az életmű, hanem a pálya dokumentumainak tekintette őket, amikor kiadói unszolásra tervbe vette, hogy néhányat közülük közrebocsájt. Ezért is választotta a címet: Önéletrajzom töredékekben. Végül azonban életében ez az elképzelés nem valósult meg. 

A válogatás először 1983-ban, az életműkiadás részeként jelent meg, és azóta az olvasók – a további kiadások visszhangja igazolja – az írói világ szerves részeiként tekintenek ezekre az írásokra: az ötvenes évek közepén születő Babikra és A Bónis családra, vagy a hetvenes években íródó Tatárfutásra.
 
Örkény maga persze regény és életmű viszonyát jellegzetes öniróniával jellemezte a hetvenes évek elején:
„ ... a) Manapság már nem lehet regényt írni, pedig én tudok.
        b) Manapság már nem lehet regényt írni, amellett én se tudok.
        c) Manapság még lehet regényt írni, de én, sajnos, nem tudok.
        d) Manapság még lehet regényt írni, és én, hála a jó istennek, tudok.

Ördögi makacsság lakozik bennem, ennélfogva az utolsó lehetőséget fogadtam el. Időbeosztásom a következő: reggel, amikor még friss és fogékony a fejem, a regényen dolgozom. Délután, amikor már se nem friss, se nem fogékony a fejem, más egyebeket írok. Az öt év alatt (délutánonként) megírtam egy csomó normális no­vellát, aztán egy csomó egyperces novellát, körülbelül két vagy három színdarabot; csupa mellékterméket, valahogy úgy, ahogy a háziasszony a karajról levagdalt húsdarabkákból, hogy ne vessze­nek el, összecsap egy kis pörköltöt. Öt év óta pörköltöt publikálok...”