A filmkészítők társadalmi vállalkozásként tekintenek sorozatukra, motiválni kívánják a szakmai, de a tágabb közegben, a legkülönbözőbb érintettek között zajló párbeszédet is a témáról. Az önerőből elkészített első rész sikeresnek bizonyult, a Youtube-on közzétett kétszereplős, New Yorkot feldolgozó pilot-epizód ötvenezer körüli nézettségnél tart, és megvásárolta a Magyar Televízió is. A második rész megszületését már egy sikeresen zárult közösségi finanszírozási kampány és alapítványi támogatás is segítette.



A londoni rész csakúgy, mint a New York-epizód, portréfilmnek tekinthető, továbbra sem jellemző az esztétizálás, azonban jó ritmusú, élvezhető, s a megfigyelői paradoxon ellenére életszerűnek mondható anyagot kapott a tolongó közönség – a teltházas teremben kitört a tapsvihar a végefőcím indulásakor. A készítők számára a pilothoz hasonlóan fontos szempont volt a változatosság, így állt össze az immár castinggal felállított hat fős szereplőgárda: Luca, a hegedűművész, Csaba, a szakács, Niki, a rúdtáncos, Attila, a sofőr, Tobi, a legfiatalabb szereplő, aki tanulni ment ki és Márk, a természetgyógyász. A megduplázott játékidő a portrék számával nagyjából arányosan a mellékszereplők számát is megnövelte, egy-egy jelenet erejéig találkozhattunk például Csaba kisfiával és kedvesével, Tobi egyik iskolatársával, rövid Skype beszélgetés keretében barátnőjével, Niki családos kolléganőjével, Luca testvérével és zenész barátaival, ismerőseivel, köztük a Londoni Magyar Szimfonikus Zenekar vezetőjével. Ez a valóban minden szempontból sokszínű szereplőgárda biztosíthatja, hogy széleskörű érdeklődést kapjon a film, ugyanis a magyarországi gazdasági helyzet válsága és a külföldi magasabb életszínvonal lehetősége mint a legáltalánosabb kivándorlási motivációs tényező nyilván ezer színt rejt magában, az ehhez tartozó skála egymástól viszonylag távol eső pontjait pedig jól reprezentálja a film.



Túlnyomórészt a mellékszereplők is magyarok, ennek kapcsán érdekes lehet Kováts Andrásnak az a nem csak magyar emigránsokkal kapcsolatossal megjegyzése, miszerint az azonos nemzetiségű kivándorlók összetartanak ugyan, azonban a konfliktusok is élesebbek közöttük. A vetítést követő beszélgetésből Soltész Béla néhány megjegyzését is kiemelném; szerinte nem szerencsés, hogy a magyarok sokszor menekültként vagy hazaárulóként tekintenek külföldön letelepedő társaikra, és részben emiatt sokszor az emigránsok is így tekintenek saját magukra. A filmben egyébként Luca és Márk között kísérhettünk figyelemmel egy egész hosszú párbeszédet, mely az emigránsok megítélésének témája körül bontakozik ki. Soltész említette meg azt is, hogy mivel Magyarországon meglehetősen kapcsolatalapú a foglalkoztatás, jobb elvégezni az egyetemet, a főiskolát itthon, hogy ez alatt az idő alatt a szakmai kapcsolatrendszer kiépülhessen, és ha az ember szerencsét is próbál külföldön, de mégis vissza akarna jönni, legyen hová visszajönnie, elhelyezkednie. A film végén a szereplők forgatást követő időszakának fejleményeiről tájékozódhattunk rövid képsorokban, ebben a részben mindenesetre Tobi, a felsőoktatási képzését (film, fotó) kint megkezdő fiú azt mondta, hogy egyre bonyolultabb a kérdés, Londonban maradjon-e, vagy inkább hazajöjjön.

A beszélgetésben röviden szó esett az alkotók további terveiről is: ezek szerint nem csak Berlinre és különböző nyugat-európai helyszínekre számíthatunk, de esélyes lehet egy Tel-Aviv-epizód is.

Menjek/Maradjak:
http://www.menjekmaradjak.hu/ 
https://www.facebook.com/menjekmaradjak