bezár
 

irodalom

2014. 06. 18.
Színházi előadások
JAK műfordító tábor, 2014. Ötödik nap.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Színházi előadások Színházról szólt a negyedik nap a műfordító táborban, és Imreh András prózafordító szemináriumának tapasztalatait is összegeztük. Két vendégünk érkezett, szinte egyenesen a POSZT-ról: a szakmai zsűri elnöke, és a legjobb dramaturg. Csak szerényen.
Az Imreh András által vezetett fordítószeminárium a mai nappal zárul, és az általa hozott szöveg, csakúgy, mint az általa vezetett munka, sok tanulsággal szolgált. Részint olyanokkal, melyekre a szöveg kiválasztásakor ő sem gondolt, beszéltünk már róla, hogy fordítás közben a fordító olyan kérdéseket is felvet, melyek felett az anyanyelvi olvasó elsiklik.

Az persze tudható volt, hogy a Fent a Priaforán című Pap Károly novella szövegében sok a következetlenség; a szöveg sok helyen szerkesztetlennek tűnik, az író valószínűleg nem gondolta át, mit is ír pontosan. Ezzel a jelenséggel nehéz bánni, ha eldöntjük, hogy ez nem hordoz esztétikai funkciót, tehát valóban pusztán következetlenség, akkor a fordító ezeket döntései mentén javítva ülteti át más nyelvre. Ilyen az, amikor például ez szerepel a szövegben: "Inaszakadtan, horpasza megpattanásáig cepelte az ágyúcsövet" – a horpasz valószínűleg nem tud megpattanni, ez magyarul se jó, ezért ebben a formában fordíthatatlan.  A magyar nyelv feltehetőleg van annyira laza, hogy megenged ilyen következetlenséget, de a németben például ez lehetetlen. Óriási erőfeszítéssel jelentésű kifejezésre cserélték a legtöbben, ez esetben ez bizonyult a megoldásnak.
Imreh András vezetésével zajlik a fordítószeminárium
Hasonló eset az is, amikor a szövegben az szerepel, hogy a lovak patái szikrát hányva belecsattogtak az eső zúgásába – csak a patkó tud szikrát hányni, a pata nem, itt egyértelmű a csere. A szövegben problémát okoztak a katonai kifejezések, de a katonai kontextus is; ahol konyháról beszél a narrátor, ott mit kell vajon érteni alatta? Vannak szavak, ilyen a gyaur szó is, melyek beivódtak a magyar nyelvbe, de más nyelvekben nem biztos, hogy fellelhetőek. Vagy ha fellelhető is, mást jelent (a spanyolban például ez a helyzet); hitetlennek lehet fordítani, erre jutottunk. Bizonyos nyelvekben a sok kicsinyítőképző – gondoljunk csak a barátocska kifejezésre – , más nyelvekben a gyakorítóképzők előfordulgatása okozott gondot.

Hosszan sorolhatnám még a felmerült kérdéseket és a rájuk adott megoldásokat, de inkább egy az általános érvényű mondatát idézve búcsúzom Andrástól: "azt kell írni, ami mögé oda tudsz állni".

Karsai György tanár úr tartotta a délutáni előadást, a felkérés arra szólt, hogy beszéljen a mai magyar színházról, és hát aligha lehetett volna nagyobb szerencsénk annál – vagy aligha dönthettek volna jobban a tábor szervezői –, mint hogy éppen ő, éppen ekkor beszéljen nekünk éppen erről. Ugyanis frissen érkezett a Pécsi Országos Színházi Találkozóról, ahol a szakmai zsűri elnökeként volt mindvégig jelen, és ahol évente a felsorakoztatják a magyar nyelvű színházi élet előző szezonjának krémjét.
Karsai György tanár úr
A zsűri egyébként – melyben Karsain kívül helyet foglalt Ráckevei Anna színművész, Szűcs Gábor rendező, Perczel Enikő dramaturg, Rátkai Erzsébet díszlettervező, Németh Ákos drámaíró és Jean-Pierre Thibaudat francia színházkritikus is – remekül tudott együttműködni, szorosan szakmai alapon, és kizárólag színházesztétikai szempontok alapján hozták meg ráadásul esetenként egyöntetű döntéseiket. Ilyen egyöntetű döntés volt például a legjobb előadás díja, melyet az Újvidéki Színház Opera ultima című előadásának ítéltek, melyet Kokan Mladenović rendezett. A legjobb rendezés Ascher Tamásé lett, a Katona József Színház Fényevők című előadásáért. Az előadás alapjául szolgáló szöveg Radnai Annamária dramaturg munkája, aki az alapjául szolgáló Gorkij művet úgy dolgozta át, hogy az a színpadon szinte Csehovvá válik Ascher keze alatt. Radnai Annamária nemcsak átdolgozta, hanem fordította is a szöveget – azok alapján, ami eddig elhangzott a táborban, arra kell jutnunk, hogy mivel érvényes, működő szöveg született, feltehetőleg nem egyszerre csinálta a kettőt.
 
A harmadik kiemelkedő előadás a Mohácsi testvérek Képzelt betege az Örkényből. Thibaudat úr le volt nyűgözve az előadástól; azt mondta, ha Franciaországban bemutatnák, minden bizonnyal kitörne a színházi forradalom; így kell ma Molière-hez nyúlni. Az egyik nagy ötletük az, hogy behozzák a halált a színpadra, vagyis szereplővé formálják. A Molière-darabban, mely a halál fenyegetettségében élő hőst mutatja be, nem jelenik meg a halál, mégis mindvégig jelen van. A Mohácsi testvérek-féle Képzelt betegben a halál egy e-book olvasót elővéve jelenik meg Argannál, és közli vele, hogy érte jött. Argan ránéz az e-könyv olvasóra, és azt mondja, azon nem az ő neve szerepel, hanem Molière úré. A halál megdöbben, elővesz egy noteszt is, mutatja, ez sem az ő neve, ez is Molière úré. Kiderül, hogy a halál diszlexiás, ezért viszi el össze-vissza az embereket; őt ez különösebben nem zavarja, úgyis mindenkire sor kerül, hiszen. A húzás azért is zseniális, mert kiszól a darabból, Molière ugyanis a Képzelt beteg harmadik előadásán halt meg.
Karsai György a hallgatók körében
Látni fogják este, milyen egy Mohácsi testvér, mondja Karsai, és tényleg, a 2014-es POSZT legjobb dramaturgiáért járó díját frissen magénak tudó Mohácsi István érkezik este megizzasztani az őt kérdező Juhász Mátyást – aki, meg kell hagyni, derekasan állja a sarat.
Mohácsi István és Juhász Mátyás
A Mohácsi testvérekről tudni kell, hogy párban dolgoznak, és sajátos munkamódszerrel; János, a báty rendező, István pedig dramaturg; a szövegek többnyire közös munka eredményeképpen jönnek létre, sőt, a színészek is alkotnak. Én nem akarok szöveget csinálni, mondja István, abban az értelemben, hogy nem könyvet akarok, hanem előadást. Nem szent a szöveg, az enyém sem, a klasszikusok sem, bármilyen szöveget fel lehet áldozni, ha tudnak jobbat helyette. A szöveg is csapatmunka, a dramaturgia is az valahol, igaz, ott mi verjük le a karókat, de a szöveg sokszor születik a színpadon. Most már néha megmaradnak blokkok, melyeket én írok, régen egy mondat sem maradt meg. De ez így jó, ha találnak jobbat – mondja.

"A színházi szöveg akkor izgalmas, ha nem unalmas. Annak meg ezer módja van, hogy valami hogyan ne legyen unalmas. Én nagyon szeretem a humort, ha egy előadásban nincsen humor, az nem jó." Matyi hozzáteszi, hogy a Mohácsi testvérek humorának mindig van egy fonákja, nagyon nevetünk, de utána mindig kapunk egy kést a hátunkba. "Ez egy technika – feleli István –, ha nevetsz, akkor ellazulsz, és sokkal könnyebben tudok bevinni egy olyan gyomrost, ami fáj. Ugyanakkor nem lehet folyton pofozni a nézőt, néha könnyíteni kell, erre is jó a humor."

Mohácsi egyébként szappanopera-storylinerként tanulta meg a dramaturgiát, onnan is meríti munkamódszerét. Először szálakat kell kitalálni, egy-egy szálban nem csak egy szereplő van, ezek a szálak különbonthatók is lehetnének, de ha keverednek egymással, egy bonyolult szövedékké állnak össze. "Ezt csinálom én, gondolkodom, mi legyen a darabban, lesznek a szálak, aztán megírom a jeleneteket, és azokat úgy pakolom, hogy legyen valami íve. Ha van egy jelenet, és tudod, honnan hová tart és kik vannak ott, akkor nagyon könnyű dialógust írni. Ezt szeretem nagyon, a munka mérnöki részét."
 
Beszélni is erről szeret egyébként, a munka mérnöki részéről, színházról, irodalomról, szövegekről kevésbé. Mátyás remek kérdéseinek mentén beleláthattunk sok mindenbe azért, de ezt a beszélgetést, csakúgy, mint a Garacziékkal folytatottat, érdemes volna külön lejegyezni. Nálam vannak a jegyzetek, szívesen állok elébe.
nyomtat

Szerzők

-- Dúll Kata --


További írások a rovatból

irodalom

Sziveri Intézet, Veszprém, 2023. november 8.
Interjú Grecsó Krisztiánnal
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 5. nap
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 2. nap

Más művészeti ágakról

gyerek

Családi napot tart a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szombaton


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés