bezár
 

színház

2014. 07. 14.
Nem konfekció
A II. ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztiválról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem konfekció A ZA-KO évtizedeken keresztül a Zalaegerszegi Ruhagyár márkajelzése volt. Az itt készült konfekcióöltönyökből még biztosan jó néhány található kevésbé trendérzékeny férfiúi ruhatárakban, és a valamikori dolgozók is felsóhajtanak, ha elsétálnak a lepusztult, varjak otthonává vált szellemgyár mellett. De lassacskán új jelentéssel telik meg a mozaikszó: a jelző marad, a konfekciót azonban felváltja a kortárs.

A városközpontban álló Kvártélyház udvarán már nyolcadik éve tartanak színházi előadásokat, tavalyig azonban egy-két vendégjátékot leszámítva a zalaegerszegi színház művészeivel és a nyári színházi kínálatban megszokott repertoárral: ismert vígjátékokkal, zenés darabokkal találkozhatott itt a közönség. Ugyanez a műsorpolitika jellemzi a közeli egervári várkastély szépen felújított, reneszánsz udvarán néhány éves szünet után idén újra megrendezett programsorozatot, az Egervári Estéket is. Ott a Turay Ida Színház kockázat nélküli, üzembiztos középszere uralja a színpadot. A Kvártélyházban azonban túlléptek ezen. A Kvártélyház Kft. és a MANNA Kulturális Egyesület ugyanis idén másodszor rendezte meg a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivált, független társulatok és kortárs szerzők darabjait hozva el Zalaegerszegre. A végleges programban nyolc felnőtteknek és két gyerekeknek szóló előadás, valamint Tompos Kátya koncertje szerepelt. Tavaly néhány beszélgetésre, irodalmi programra is sor került. Az idén is terveztek ilyet Vinnai Andrással, ez azonban szervezési okok miatt sajnos elmaradt.

Szkéné színház

A programból a helyszínen nem tudtam megnézni a Momentán Társulat improvizációs estjét, valamint az utolsó két előadást, az Edith és Marlene-t és A Szkalla lányokat. Ez utóbbiak azok az előadások, amelyekre a darabok közismert témája és a népszerű színészek miatt már előzetesen is nagy volt az érdeklődés, és amelyek a legközelebb állnak a helyi nézők által megszokott kőszínházi előadásokhoz.    

A nyitóelőadásnak, a Szegedi Nemzeti Színház és az Sz-projekt közös produkciójának helyi vonatkozása is volt, ugyanis a zalaegerszegi származású Kaj Ádám rendezte.  A Sörgyári capriccio színpadi átiratát Nyiratkozások címmel állították színpadra, Kéner Gabriellával a főszerepben. A három színészre, szárítókötélre csipeszelt képekre, pantomim és burleszk elemekre építkező előadás sok jó ötlettel idézte fel a művet, miközben számos korábbi és későbbi, a cseh történelemre és Hrabal életútjára történő utalást is hozzáfűzött az eredetihez. Az epikus anyag drámává transzformálását azonban sajnos nem sikerült maradéktalanul megoldani.

A következő estén a Nézőművészeti Kft. névadó előadása, a Nézőművészeti főiskola (Árkosi Árpád rendezése) aratott megérdemelt sikert. Úgy tett eleget a fesztivál vállalt céljának, a szórakoztatásnak, hogy közben a maga hol groteszk-ironikus, hol hangosan röhögtetős módján azért a (független) színház lehetséges halálképét is odarajzolta a nézőképző tanfolyam ötletparádéja mögé. Katona László, Mucsi Zoltán és Scherer Péter remek karakterrajzokkal és emlékezetes poénokkal „nevelték” a közönséget.

Hogy a címadásnak mekkora szerepe lehet a nézők bevonzásában, azt jól demonstrálta két előadás. Hiába szerepelt a Szentivánéjben, a Manna Egyesület és a Katona József Színház közös előadásában két remek színész, Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely, és hiába nem a Shakespeare-darabról, hanem egy mai férfi-nő történetről volt szó, sokan hitték, hogy a klasszikust játsszák, és ezért maradtak inkább otthon. Bezzeg A férfiak szexuális világa esetén (Füge Egyesület – Dumaszínház) dugig volt a nézőtér, még akkor is, ha jó eséllyel belenyúlhatott – ahogy egy zápor miatt bele is nyúlt – az előadás a brazil-német meccsbe. Persze lehet, hogy a Bánki Gergely – Janklovics Péter – Vinnai András trió munkája esetén a cím mellett a Dumaszínház mint hívószó is működött. A merész témát hol ironikus-parodisztikus eltartással, hol szókimondó direktséggel kezelő, a nézőpontokat, megszólalási módokat folyamatosan váltogató előadást jól fogadták a nézők, ha nem is mindig ott nevettek, ahol a Jurányi (az eredeti játszóhely) közönsége.

A Szentivánéj (Erdeős Anna rendezése) megközelítésmódját szintén a távolságtartás, a két szereplő folyamatos önmagára és a másikra való reflektálása jellemzi. Két magányos ember kevésbé romantikus, inkább ironikus kereséstörténete képregényszerű tálalásban, egy nagyon ötletes (a Vidor Fesztiválon díjat nyert), papírhajtogatós díszlet segítségével. Kellemes előadás, de nem több. Talán éppen azért, mert a nagy távolságtartásban kicsit kívül maradunk, nem tudunk azonosulni egyik főhőssel sem.

ZA-KOA Neptun Brigád előadása, A Grönholm-módszer (rendező Baksa Imre) egy állásinterjú keretébe ágyazott, pszichologizáló esettanulmány arról, hogy a vélt vagy valós munkahelyi-közéleti kényszerek között milyen lehetőségek maradnak az emberség és a személyiség megőrzésére. Úgy tűnt, a zalai térség munkaügyi helyzetét meghatározó multival kapcsolatos tapasztalatok és a fokozatosan felpörgő, a négy színész jó összjátékát mutató játék nagyon is vevővé tette a nézőket az előadásra.

A gyerekek eddig valahogy kimaradtak a nyári színházi programokból. (Az egyetlen kivétel a több nyári évadon keresztül játszott Padlás volt.) Pedig – ahogy ezt a teltházas nézőtér mutatta – van igény gyerekelőadásra. A két darab közül a Holdvilág Kamaraszínház Szélike királykisasszony című mesejátékát (Koltai Judit rendezését) tudtam megnézni. A kicsit erőtlen-sablonos első felvonás után a második jóval meggyőzőbbre és hangulatosabbra sikerült. Míg az elsőben a népmesei motívumok és ismétlődések kiszámíthatóak, ezért egy idő után monotonná váltak, a másodikban izgalmas ív rajzolódott ki. A színészi alakításokban is adódtak minőségi különbségek. Összességében azonban egy hangulatos, kedves mesét láthattak a gyerekek, ami végig le is kötötte őket. A másik gyerekelőadás a Vitéz László és Vas Juliska volt, Fabók Mariann előadásában. Ezt sajnos nem láttam, de több más előadását igen, így tudom, hogy ez a fajta népmesékre épülő, ízes, a közönséget remekül megszólító bábművészet, amit művel, mindenképpen az ajánlott kategóriába tartozik.  

A független társulatok túlnyomó része Budapesten működik. Vidéki bemutatkozásra a Thealter Fesztiválon és néhány más, nem színházi főprofillal működő fesztiválon kívül kevés lehetőségük adódik. Ezért is örvendetes ez a kezdeményezés, amelyre úgy tűnik, felkelthető az igény Zalaegerszegen, hiszen tavaly óta emelkedett a látogatottság. Jó lenne, ha a fesztivál a helyi színházon szocializálódott, nyitott, de inkább a felnőtt korosztályhoz tartozó közönségen kívül azokat a fiatalokat is el tudná érni valahogy, akik év közben a színház kiválóan működő Tantermi Deszka programjának köszönhetően találkoznak olyan kortárs darabokkal, mint például a Völgyhíd vagy a Cyber Cyrano.  És jó lenne, ha jövőre már a harmadik konfekciómentes, a szórakoztatást és a minőséget ötvöző ZA-KO-ról számolhatnék be.

II. ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál, Zalaegerszeg, 2014. július 2 – 12.

A kép forrása: Kvártélyház Kft.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

A Shakespeare Fesztivál Gyula margójára
színház

A végtelenből kihasítva A végtelenből kihasítva
Évadvisszatekintő: Hegymegi Máté Woyzeckje a Szkénében
színház

Csontdaráló Csontdaráló
Kele Fodor Ákos: Az egyse. Comico-tragicus fekete daljáték a legnagyobb bocsánatos bűnről

Más művészeti ágakról

irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról
Interjú Tóth Kingával intermediális alkotásról, a fiatalok lehetőségeiről, szellemi műhelyekről, fordításról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés