bezár
 

film

2015. 03. 09.
Megfiatalodott a Frankofón Filmnapok
Beszámoló az 5. Frankofón Filmnapok budapesti vetítéssorozatáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Francia Intézet idén 15. alkalommal rendezi meg a Frankofón Fesztivált, melynek leginkább várt és látogatott eseménye a Frankofón Filmnapok. A kerek egy hónapnyi programsorozatot kínálgató Fesztivál bevezető filmes rendezvénye immáron 5. évét tapossa, kellő tapasztalatot gyűjtött zsengeségét pedig mivel is ünnepelhette volna jobban, mint a fiatalságról szóló filmek tömkelegével?

Tavaly a Frankofón Filmnapok megkezdte a szekciókba tömörülést, idén azonban egy kiemelt téma uralta a filmfesztivál szellemiségét, a fiatalság. Előttem az élet szekciócím alatt több olyan film került a vetítési programba, melynek hősei gyerekek vagy kamaszok, akik életkoruk problémáival és szépségeivel szembesülve élik mindennapjaikat a világ más és más pontján (elsősorban: Céline Sciamma: Csajkor; Thomas Cailley: A küzdők; Hélier Cisterne: Lefújt falak; Panos Koutras: Görög vendégszeretet; Marguerite Abouet-Clément Oubrerie: Aya; Larry Clark: Szégyentelenek). Az előretörő frankofón ifjúság mellett természetesen az idősebb korosztály is képviseltette magát a különféle országokból összeverbuvált alkotásokban, sőt néhány darab kifejezetten a középkorú (Lisa Azuelos: Elemi szerelem) vagy az idősebb (Laurent Cantet: Havannai éjszaka; Marie Amachoukeli: Party Girl) generáció dilemmáiról szól, legyen szó szerelemről, élethivatásról, vágyálmokról és más örökbecsű témákról. Mindenféle tematikus kategóriát elvetve természetesen újfent felbukkantak azok a filmek, melyek kellemes besorolhatatlanságukkal szórakoztatnak rendkívül igényes formában, kiemelten François Ozon Az új barátnő, valamint Éric Toledano és Olivier Nakache Samba című munkája.

Mommy

A budapesti vetítéssorozatot a mindössze 25 éves kanadai rendező, Xavier Dolan Mommy című drámája nyitotta meg, s kétség kívül stílusos gesztus volt a fiatalság köré szerveződő fesztivált egy éppen kibontakozóban lévő tehetség kiemelkedő filmjével útjára indítani. A Mommy hazai szereplését (eddig a miskolci CineFesten volt látható) nagy várakozás előzte meg, tudniillik Dolan a 2014-es Cannes-i Filmfesztiválon a filmtörténet legendás „újhullámosával” Jean-Luc Godard-ral (jelölt filmje: Búcsú a nyelvtől 3D) megosztva kapta meg a Zsűri Díját. Diane, az egyedülálló özvegyasszony és Steve, a hiperaktív kamaszfiú brutális, mégis módfelett érzelmes anya-fia története elementáris erejű, technikai feldolgozása pedig rendhagyó megoldásokat (váltakozó horizontális és vertikális képkivágatokat) mutat. Nem is meglepő, hogy a megnyitó utáni egyetlen vetítés előtt hatalmas tömeg tolongott az Urániában.

Elemi szerelem

Az idei fesztivál sem múlhatott el az alkotók személyes jelenléte nélkül, ezúttal Lisa Azuelos, Jean-Charles Hue és Laurent Cantet járt nálunk. Lisa Azuelos Elemi szerelem című filmjét hozta magával, amely Sophie Marceau és François Cluzet segítségével bizonyította, hogy a franciás stílusúra hangolt keserédes romantika igenis lehet frappáns, korszerű és színvonalas. A játékos kvantum-dramaturgiára épített sztori a feleség-férj-szerető háromszög kliséjét járja körül, furmányosan, szivárványosan. Jean-Charles Hue Tagadd meg őseid! című második nagyjátékfilmje ürügyén érkezett hozzánk, hogy bemutassa vándorcigány közegben játszódó, csöppet sem könnyed munkáját. Laurent Cantet, a Cannes-i Arany Pálmát nyert Az osztály című film rendezője is ellátogatott idén a Frankofón Filmnapokra, hogy bemutassa teljesen más stílusban és más közegben leforgatott Havannai éjszaka című drámáját. A kubai háztetőkön zajló, beszélgetős jelenetekben megragadott szomorkás mű idősödő, kisiklott vagy megrekedt életű barátok rövid újraegyesüléséről mesél. A film története Laurent Cantet személyes tapasztalataiból táplálkozik, ugyanis amint elmondta a rendező, kubai barátai körében számos olyan csevelynek volt fültanúja, amilyen a Havannai éjszaka kiábrándult dialógusaiban, a filmre vitt elveszett generáció élettörténeteiben visszaköszön. A kiöregedettség érzéséről mondott még nagyon valóságszagú bölcsességeket Marie Amachukeli, Claire Burger és Samuel Theis Party Girl című munkája is, mely egy hatvanas éveit taposó bártáncosnő hétköznapi életbe, konvencionális párkapcsolatba történő beilleszkedési kísérletébe engedett betekintést. A Party Girl 2014-ben Camera d’Or díjazásban részesült a Cannes-i Filmfesztiválon.

Havannai éjszaka

Az Előttem az élet szekció csupa nehézsúlyú tizenéves mozit hozott bemutatni, melyek közül külön kiemelnénk a Csajkor és A küzdők című történeteket. Céline Sciamma Csajkor című iskoláslány-sztorija egy afrikai bevándorló családból származó lány nyomasztó családi hátterét, és a jobb élet felé tett kitörési kísérleteit elemzi meggyőzően, érzékletesen. Bandázás a nagymenőkkel, verekedések, drogdílerkedés, mindez női szemmel, női érzékenységgel feldolgozva Sciamma filmjében. Ehhez a produkcióhoz kapcsolódik egy rögtönzött retrospektív vetítés a rendező eddigi sikereiből, a Francia Intézetben ugyanis március 18-án a Vízililiomok, március 19-én pedig a Tomboy kerül levetítésre. Thomas Cailley A küzdők című munkája kivételes tehetséggel teszi érdekfeszítővé egy túlélőtábor és a természetbe való visszavonulás képeit, miközben szakértően bont ki egy katonás stílusú love storyt két ifjú önkéntes túlélő között. Hélier Cisterne a Lefújt falakkal egy strasbourgi graffiti-csapat, Larry Clark a Szégyentelenekkel pedig egy deszkás banda szubkultúrájába vezet el, mindkét film francia és belga illetékességű darab (miként Stephan Streker két férfi sorsának különös összekapcsolódásáról szóló Miénk a világ című filmje is). A fesztivál egyetlen animációs vendége, a Marguerite Abouet és Clément Oubrerie rendezők által készített Aya volt, ami megintcsak a fiatalság problémáit, ezúttal a korai gyermekvállalás nehézségét ábrázolta, de Panos Koutras Görög vendégszeretet című munkája is kuriózumnak számított a görög és albán nyelvhasználatnak, valamint a görögországi atmoszférának köszönhetően. Az elsőfilmes Thomas Lilti Hippokratész című bemutatkozó darabja egy fiatal orvos sajátos útkereséséről, nem mindennapi tapasztalatairól adott hiteles kórképet a nézői kezekbe.

Csajkor

Ha már a különlegességeknél tartunk, idén is kerültek a programba rövidebb produkciók mind a magyar, mind pedig a francia filmgyártás terméséből, hazai terepről Szilágyi Fanni (A kamaszkor vége), Schwechtje Mihály (Hideg berek), Dudás Balázs (Te következel), Szőcs Petra (Kivégzés), Nagy Bálint és Lőrincz Nándor (Egyéjszakás), külhonból pedig Aude-Léa Rapin (Ton cœur au hasard), valamint Caroline Poggi és Jonathan Vinel (Tant qu’il nous reste des fusils à pompe) rendezésében. A rövidfilmek mellett egy sikeres minisorozat, a francia tengerparti kisvárosban játszódó P’tit Quinquin című bűnügyi börleszk is bemutatkozott a magyar közönségnek, mely a maga 195 percével a leghosszabb produkciónak bizonyult a Filmnapokon. Nem meglepő, hogy a főszereplők ezúttal is az ifjabb korosztályból kerültek ki, a története szerint ugyanis a helyi sorozatgyilkosságok kinyomozásához egy kölyökbanda nyújt segítséget az idősödő rendőr főhősnek. A sorozat a kritikai visszhangok szerint 2014 egyik legjobb filmprodukciója volt. Filmtörténeti érdekességgel szolgált A hírnév ára című Xavier Beauvois-rendezés, a mű cselekménye ugyanis Charlie Chaplin holttestének és koporsójának eltulajdonítása, valamint az ezt követő bizarr bűnügyi eseménysorozat körül forog. A morbid sztori egészen Svájcig visz minket, ám nem egyedüliként, hiszen a programban szerepelt egy kifejezetten svájci keletkezésű romantikus vígjáték, a Tartsunk szünetet, mely címéhez hűen egy szerelmi kapcsolatban bekövetkező szünet időszakát teszi a film tárgyává.

A küzdők

A frankofónia fogalmának egyik különlegessége, hogy maga alá gyűjt olyan nemzeteket is, melyeknek kultúrájáról nem túl sokat tudunk, a Frankofón Fesztivál és kiemelten a Filmnapok alatt azonban lehetőségünk nyílik megismerkedni velük. Akár a film története járja be a világ valamely egzotikus szegletét, akár maga a produkció származik onnan, a Frankofón Filmnapok mindenképpen élen jár a vonzáskörébe tartozó kisebb országok meséinek szakértő kiválogatásában és megismertetésében. A műsorra tűzött egzotikumok közül a palesztin Girafada egy állatorvos pikareszk zsiráfmentő drámája, a francia Hope – mely szintén utazó történet – egy veszélyes szaharai kalandot regél el, a kurd illetőségű My sweet pepper land egy eurázsiai western mozi a konfliktusokkal terhelt területre érkező tanítónő boldogulásáról, az algériai Yema pedig a polgárháború idején zajló dráma a fiát eltemetni készülő anyáról. Az egzotikus frankofón országok közül természetesen Románia sem maradhatott ki, tőlük az Amikor Bukarestre száll az éj, avagy metabolizmus című munkát láthatta a közönség, mely film főszereplője egy filmrendező, aki színésznőjével igyekszik minél közelebbi kapcsolatba kerülni.

Az új barátnő

A Filmnapok ebben az évben is igyekezett minél több olyan művet eljuttatni hozzánk, melyek alkotói már nevet szereztek a szakmában, esetleg igazi filmszakmai, netán filmtörténeti hírességnek számítanak, számítottak. Itt van például Alain Resnais, akinek legutolsó rendezői munkáját, a Szeretni, inni és énekelni című filmet láthattuk a fesztiválon, és aki halálát megelőző alkotásában még igazolta számunkra, hogy egy szándékoltan színház- és díszletszerű szerelmi farce is lehet izgalmas, főleg ha jó adag iróniával kezeli a sokat tapasztalt rendező a témát. Az Alan Ayckbourn-színdarabból forgatott moziban egy soha meg nem jelenő, halálosan beteg férfikarakter körül bonyolódik a cselekmény, melyben számtalan régi titok derül ki a közösség asszonyairól, lányairól, valamint a hölgyek és a rejtélyes férfi viszonyáról. François Ozon új alkotása sem maradhatott ki a premier előtti bemutatók listájáról, Az új barátnő pedig nem okozott csalódást a rendező rajongóinak. Ozon ezúttal Romain Duris-t öltöztette női ruhába egy jókedvű transzvesztita történetben, mely fonák módon mégiscsak heteroszexuális szerelmi mese maradt. Miként Ozon művére, úgy Éric Toledano és Olivier Nakache legfrissebb produkciójára, a Sambára is szép számmal volt kíváncsi a nézőközönség. Az Életrevalók szokatlan sikere után ismét Omar Syvel a főszerepben tér vissza a rendezőpáros, hogy a bevándorlási gondokkal küszködő mosogatófiút elegáns stílusban Charlotte Gainsbourg pártfogásába és karjaiba terelje. Bertrand Bonello rendező nevét leginkább a Bordélyház című brutális és nyomasztó prostidrámát követően jegyeztük meg, mely a 2. Frankofón Filmnapok programjában lett műsorra tűzve. Idén Bonnello Saint Laurent című filmjével ismerkedhetett meg minden divat- és filmrajongó az Urániában. Gustave Flaubert szerelmeseit vagy egyszerűen csak a klasszikus irodalom kedvelőit a Coco Chanel alkotója, Anne Fontaine örvendeztette meg modern Bovaryné-értelmezésével a Gemma Bovery című képregény-adaptációval, melynek főszerepeit Fabrice Luchinire és Gemma Artertonra bízta.

Samba

Bár a Frankofón Filmnapok központi rendezvénye a fővárosban március 8-án véget ért, s a sok tömött termes előadást látva egyértelműen sikerrel zárult, több vidéki nagyvárosban zajlanak még vagy nemsokára kezdődnek a frankofón filmvetítések. Mindemellett az „Egy nyelvet beszélünk” szlogennel elindított Frankofón Fesztivál továbbra is várja a más kulturális területek iránt is érdeklődő, frankofón beállítottságú látogatókat arra a számos színházi, irodalmi, képzőművészeti, zenei és gasztronómiai kalandra, melyekről érdemes a programgazda Francia Intézet honlapjáról tájékozódni. Az ismertetett filmek egy része hazai forgalmazásban is látható lesz majd, így bepótolhatjuk, vagy megismételhetjük a következő mozidarabokat: Csajkor (Cirko Film), A küzdők (Mozinet), Elemi szerelem (MTVA), Az új barátnő (ADS), Szeretni, inni és énekelni (Cirko Film), A hírnév ára (Vertigo Média), Party Girl (Vertigo Média), Gemma Bovery (Mozinet), Samba (Vertigo Média).

Gemma Bovery

A Frankofón Filmnapokról a Francia Intézet honlapján itt tájékozódhat.

A Budapesten kívüli vetítések programját itt találja.

A Céline Sciamma és François Ozon retrospektívről itt olvashat.

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Mark Mylod: A menü
Tiszeker Dániel & Lévai Balázs: Nyugati nyaralás

Más művészeti ágakról

Desiré Central Station 2022 – No Filter
Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
Helikon lapszámbemutató


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés