bezár
 

zene

2007. 11. 01.
Thrash ünnep német precizitással
Dew-Scented, Wackor, Archaic – Budapest, Kultiplex, 2007. október 28.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Thrash ünnep német precizitással Csekély létszámú, ám lelkes közönség előtt lépett föl október 28-án, vasárnap a Kultiplexben a német thrash metál banda, a Dew-Scented, valamint a nyakizmokat bemelegítő Wackor és az Archaic. A három zenekar roppant hangulatos és intenzív bulit adott, ám ismét azzal a tapasztalattal lettünk gazdagabbak, hogy az underground thrash még mindig nem elég arculatformáló zene.
Pedig mintha a metálzene hatástörténete éppen az ellenkezőjét mutatná. A kilencvenes évek modern/extrém fordulata és a kortárs irányzatok keményebbik vonala mind-mind a thrashben találja meg ősét, ebben a világban mozog a legotthonosabban és a legkényelmesebben. A göteborgi stílus, de az aktuális metálcore gyökere is ugyanott van: a thrashben – aligha lehet hát a szélsőséges irányzatokat nélküle értelmezni. Ugyan vannak bandák, amelyek egyszerűen csak epigonjai a nyolcvanas évek első- és másodvonalbeli csapatainak, azonban a kilencvenes évek közepe felé startoló – és ezen az ősöket újragondoló – fiatal zenekarok ma már nemcsak saját tehetségüket, hanem a továbbélő hatást is igazolják. Magyarán létezik erős és ütőképes thrash metál. Kiváló példa erre a német Dew-Scented (nevük ebben az összefüggésben kissé furán hat – „Harmatillatú”) és hazai vonalon a 2004-ben alakult Archaic.

Utóbbi csapat kezdte a bulit a Kultiplexben, körülbelül fél tíz magasságában. [a]http://www.archaic.hu)[text]Honlapjuk[/a]on a következőket olvashatjuk róluk: A banda – a sajátos thrash alapokon elindulva – új utat nyitott a kemény zene világában, kitágította a korábban megszabott határokat a metal muzsika egyéb, sokszor igen eltérő vonulatainak legjobb stílusjegyeit és jellegzetességeit is érintve egy energikus, közvetlen formába öntött zenei bomba formájában. A megfogalmazás helyenkénti túlzásait írjuk a fiatalság számlájára – ilyenkor az ember szeretné hinni, hogy amit csinál, az valami egészen új, originális. Aztán eltelik egy kis idő, s belátjuk, hogy a „termékeny merítés” legalább annyira fontos – ha nem fontosabb –, mint az újítás szándéka. Az Archaic KievbenNos, annyit mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy az Archaic kimondottan tehetséges csapat. Kiváló gitárosok, zseniális dobos és karakteres frontember zenél itt együtt, s dalírói affinitásukhoz sem férhet kétség. A buli levezetése ugyan hagy még némi kívánnivalót maga után: a rövidre szabott műsoridő és az ebbe aránytalanul sokszor becsúszó technikai malőr (erősítő- és kábelproblémák) alighanem próbára tette az egyébként cseppet sem zavart zenekart. Túlnyomórészt első lemezükről, a remek Time has come to envy deadről (2006) hallhattunk dalokat: csupa fogós, ám durva neothrash tételt, itt-ott kevés death és gótikus beütéssel. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az Archaic zenéjét a korai [a]http://www.the-haunted.com/[text]The Haunted[/a]hez hasonlítjuk, ugyanakkor gitárjátékuk fantáziadúsabbnak tűnik: a szélsebes tekeréseket nem(csak) a sztenderd Slayer-riffek újraírása, hanem egy egészen sajátos dallamvilág is jellemzi, miközben a „leülős”, lágyabb részek ugyanolyan izgalmasak. A lemezt leginkább a tika-tika tempó jellemzi, így a koncert is kimondottan intenzívre, sodróra sikeredett. Az első hangtól kezdve kiváló volt a megszólalás (különösen a dob), s ez szerencsére akkor is csak kevéssé változott, amikor – a technikai problémák miatt – a zenekar a koncert utolsó harmadától nélkülözni kényszerült egyik gitárosát. Az 1996-ban alakult [a]http://www.wackor.hu[text]Wackor[/a] az est kakukktojása volt – ők ugyanis nem thrasht játszanak. Ez persze teljesen lényegtelen, hiszen a zenekar klassz debütáló albuma, a 2004-es Methanolid és az ezt megelőző EP-k és demók joggal alapozták meg hírnevüket. WackorNem nagyon lehet a hagyományos stílusfogalmakkal leírni azt, amit játszanak, a „modern metál” pedig annyira általános kifejezés, hogy félreértésre adhat okot. Legyen elég annyi, hogy a húzós groove-okból építkező, de extrém és nu elemeket is tartalmazó metálmuzsika ama ágát képviselik – vagy teremtik –, amely folyamatos újrahallgatásra ösztökél, miközben korántsem nevezhető befogadhatatlannak vagy experimentálisnak. Olyannyira nem, hogy nyugodtan beszélhetünk az ő esetükben igényes slágerekről, amelyek élőben különösen jól működnek. A Wackor HegyaljánÍgy volt ez a Kultiban is: bár, hangsúlyozom, nem voltunk túl sokan, volt azonban fejrázás és tánc, ismét csak remek hangzás és egy újabb vidám, szimpatikus zenekar.Rövid átszerelést követően lépett színpadra a [a]http://www.dew-scented.de)[text]Dew-Scented[/a]. A visszatérő Florian Mueller dalszerző-gitárossal és a többiekkel már jóval a fellépés előtt találkozhatott a közönség (a merchandise-pultjuk mögül végig készségesen beszélgettek mindenkivel, aki csak odament hozzájuk), így elmondható, hogy a Dew-Scented egyike azoknak a zenekaroknak, akik időben el tudnak indulni hazájukból vagy az előző turnéállomásról, és nem késnek öt órát a saját koncertjükről.Ljubjanában készült kép (http//www.britof.net)Nem beszélve arról, hogy – különösen a frontember, Leif Jensen személyében – olyan kellemes, rokonszenves figurákról van szó, akik nem csak hogy nem játsszák a sztárt a színpadon és azon kívül, de a közönséggel való kommunikáció terén sem szorítkoznak a „Fuckin’ great, Budapest!”, illetve a „Thank you, Budapest!” formulákra. A koncertjük pedig nagyon rendben volt, minden tekintetben. És bár kicsit talán halkan kezdődött a show, végül ezt az esetlegességet is javították. Legutóbbi, 2007-es lemezükkel, az Incinerate-tel turnéznak, így ennek a lemeznek a dalai voltak a középpontban (az album intrója volt egyben a koncert intrója is), de elhangzott egy csomó remek thrash durvulat, amilyen például a favorit Bitter Conflict, az Unconditional, az Acts of Rage, a New Found Pain, a Soul Poison vagy a Never to Return. Természetesen nem véletlen, hogy műsoruk főként az utóbbi három-négy album dalaira épült: az ezt megelőző lemezek inkább csak stílusgyakorlatoknak, szárnypróbálgatásoknak könyvelhetők el.A Who the Fuck is Slayer? mondattal beharangozott 2002-es Inwards óta jól teljesítő brutál, de kimondottan precíz thrash csapat messzemenőkig megfelelt vasárnap az elvárásoknak. Hangzásukat a legutolsó lemezükéhez, azaz az Incinerate-éhez igazították, ezért talán nem volt annyira horzsoló, mint mondjuk az Inwards vagy az azt követő Impact megszólalása, de ahogy mondani szokták, így is „fölszántották a színpadot”, koncertjük pedig kellő mértékben kimerítette az „agyszaggató” fogalmát. Queens Of Metal Festival (http://www.pflanzes-hellpage666.de.ms)Szőrszálhasogatónak tűnhet a megjegyzés, de a magam részéről egyes-egyedül azt kifogásoltam, hogy dobosuk végig szinte mozdulatlanul, merev háttal ülve játszott, mint aki karót nyelt – ehhez a stílushoz az intenzív mozgás illik, ülő helyzetben is. (E tekintetben ismét az Archaicot kell kiemelnem, pontosabban Szabó Csaba Zoltánt, aki korántsem mulasztott el szerelése legtöbb zugába ellátogatni.) A visszahívással együtt nagyjából egy órás programmal szereplő Dew-Scented tehát megerősítette státusát a maroknyi magyar közönség előtt. A „meghitt” hangulatot fokozta, hogy a zenekar cinkos vidámsággal nyugtázta a hallgatóság szívatásait – na igen, a német nyelv ebben a környezetben még könnyedén képezi a viccelődés alapját. Mert bár Leif Jensen – a közönség megkérdezése után – végig angolul szólalt meg, a nagyérdemű néhány jókedélyű tagja mégsem bírta ki, hogy ne ironizáljon a német „militáris modalitásán”. De ez csak egy jópofa színfoltja volt az estének.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

Interjú Ittzés Gergely nemzetközi hírű fuvolaművésszel a siker titkairól, improvizációról és kompozícióról, általában véve zenéről
Interjú Baráth Emőke énekművésszel a hazai és a külföldi éneklés hatásmechanizmusáról, koncerttermekről és operaszínpadokról, valamint marketinglehetőségekről
Ozone Mama, Asphalt Horsmen, Peter Kovary & The Royal Rebels, BNT, 2019. 08. 22.

Más művészeti ágakról

Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad
Interjú Kárpáti Tiborral könyvről, a pixelek mai felhasználásáról és külföldi munkáiról
irodalom

Huszonegyedik #12 Huszonegyedik #12
A Másik domesztikálása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés